Dragomán György felidézte, hogy egyszer interjú készült vele, majd a beszélgetés végén az újságíró elsírta magát. (Nincs nevesítve, de a kontextusból az derül ki, hogy a közrádiónak készülhetett az interjú.) Az újságíró sajnálatát fejezte ki, majd elmondta, hogy az interjú mégsem fog adásba kerülni:
„mert nem kerülhet, mert közben megtudta a szerkesztőjétől, hogy én is rajta vagyok a listán”.
Dragomán visszakérdezett, hogy milyen listán, mire azt a választ kapta, hogy „ezt már nem mondhatja el, nincs is lista, így is az állásával játszik, nagyon szeret, de…”
Az író szerint nem ez volt az első és egyetlen alkalom volt, amikor „kétségbeesett, muszáj-(ön)cenzorokkal” hozta össze a sors: „Ez csak egy kis, fájóan banális történet a sok közül, arról, milyen országot, milyen jövőt épít a hatalom, hogy árulja el egykori önmagát a demokratikus rendszerváltás harcos ifjúsága. Nem volna pedig muszáj, csak így kényelmesebb.”
A közmédia működéséről épp a napokban mutatták be Máté Bence és Szentpéteri Áron Öt lecke a valóság felszámolásáról című dokumentumfilmjét. Itt megtekinthető:
