Egy háborúban a legnagyobb veszteség mindig az emberi élet. A tragédiák, amiket az elmúlt egy hónapban az oroszok inváziója hozott Ukrajnában, felfoghatatlanok és sok esetben helyrehozhatatlanok. Az épületekkel és az emberéletekkel együtt a légicsapások a kulturális örökséget is veszélyeztetik, ami ugyancsak pótolhatatlan veszteségeket jelenthet. Ahogy minden háború esetében, úgy az mostaninál is próbálják megőrizni, biztonságos helyre vinni az ukránok a legfontosabb műalkotásokat, de ez nem minden esetben lehetséges. A Lithubon Alison Anderson író, műfordító írt egy hosszabb cikket arról, hogy jelenleg Anton Pavlovics Csehov egykori nyaralóhelye is veszélyben van a támadások miatt.
Csehov egykori dolgozószobája az ő nevét viselő múzeumban Fotó: Alison Anderson
Anderson a cikkében arról számolt be, hogy Szumi városából kapott üzenetet egy héttel azután, hogy az invázió megkezdődött. Az ismerőse akkor azt írta, viszonylag jól vannak, bár az utcai harcok és a légitámadások mindennapossá váltak, a várost pedig körbekerítették az oroszok. Arról is szót ejtett, hogy a helyzet okozta szorongás mellett sokan aggódnak a város kulturális öröksége miatt is, például azért, hogy mi lesz a Csehov Múzeum sorsa.
Már két hete tart az oroszok inváziója Ukrajnában, így sokan kényszerülnek arra, hogy óvóhelyen húzzák meg magukat. Ebben a helyzetben fontos szerep jutott a könyvtáraknak, amelyek sok családnak nyújtanak menedéket az oroszok bombázása elől. Emellett a katonák számára álcázó hálókat is készítenek és a dezinformáció elleni harcban is részt vesznek.
Tovább olvasokAhogy az a cikkből kiderül, Csehov kötődött Szumi környékéhez, fiatalkorában többször nyaralt ott. Az orosz író emlékét egy kis múzeum is őrzi, ahol Alison Anderson maga is járt, annak idején azért utazott oda, hogy kutatásokat végezzen. Mint írta, Csehov 1888-ban és 1889-ben a családjával két nyarat Lukában töltött, amely egy Szumihoz közeli kis település. Egy elszegényedett családtól béreltek egy kis házat ezekben az időszakokban. Úsztak a Psel folyóban, horgásztak, eveztek, barátokat hívtak át, koncerteket és felolvasásokat tartottak. Csehov több novellán és drámán dolgozott ott ebben az időszakban. A leveleiben meleg szívvel írt az Ukrajnában eltöltött időről, amely akkor az Orosz Birodalom egyik tartománya volt. Luka még Abbáziánál is jobban tetszett neki. A második ott töltött nyáron a testvére, Nyikolaj tuberkulózisban meghalt, őt ott temették el a helyi temetőben. A lukai vendéglátóikkal a család életre szóló barátságot kötött, a régió és lakói gazdag ihletforrást jelentettek a fiatal Csehov számára.
Alison Anderson szerint Szumiban mindig is büszkék voltak arra, hogy a település fontos szerepet játszott Csehov életében, ezért 1960-ban, a szerző születésének 100. évfordulójára az egykori nyaralót visszaállították az eredeti állapotába és múzeummá alakították az író tiszteletére.
A Csehov Múzeum az utóbbi hetekben azonban veszélybe került, mivel arra a területre esik, ahol a harcok zajlanak. A cikk szerzője szerint egyelőre nem tudtak információt szerezni arról, hogy áll-e még az épület vagy találat érte, hogy kifosztották-e vagy sértetlen maradt. Elmondása szerint a múzeum nem nagy, mindössze pár szobából áll, viszont értékes műtárgyak vannak benne, amelyeket az író családja adományozott oda: például Csehov orvosi műszerei, bátyjának, Nyikolajnak a róla festett portréja és egyéb személyes tárgyak.
1889-ben Csehov visszatért Moszkvába és többé nem látogatta a nyaralót, de egy levelében azt írta: „Lukában hagytam a lelkemet”. Csak remélni lehet, hogy nem veszett el minden az ott őrzött emlékekből.
