A regény egy megtörtént esetet dolgoz fel, majdnem tollba mondták Bereményinek a történetet: négy évtizede barátjának édesanyja mesélni kezdte életét és szerelmeit. Az író elmondása szerint 12 órán keresztül mesélte a nő az életét, aminek végeredménye a Vadnai Bébi. Régi mániám, hogy minden idősebb embert le kellene ültetni egy diktafonnal, hogy mesélni kezdje az életét. Mi az, ami egy ilyen leülésből kiderül az emberről? Itt egy idős asszony mondta újra életét, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, biztosan nem emlékezett mindenre pontosan, sok részletet elfelejtett, viszont mindennél fontosabb az, hogy ő így látta egésznek az életét. Ennél egyszerre szebb és drámaibb dolog nem lehet, mint amikor valaki egy pillanatra a maga sűrűségében és összetettségében elmeséli az életét meghatározó nagy történetet.
Kapcsolódó anyag
A Vadnai Bébi csak áttételesen szól erről a fantasztikus, ám elég léha és könnyű nőről, mégis nagyon mai a történet: bizonyos szempontból mindegy, hogy a negyvenes, a hetvenes vagy a kétezertizes években játszódik egy nőről vagy szerelemről szóló történet. Akkoriban nem az Ankerbe jártak a legjobb lányok bulizni, viszont az biztos, hogy akkor és ma is ugyanúgy ment a hülyítés.
A hetvenes évek világa mellett Vadnai Bébi visszaemlékezéseiből szépen felépül a negyvenes évek is: mi a különbség a két kor között? Mi az egyén viszonya a háborúhoz és a békéhez? A béke persze kommunista béke, nem valódi, mert nyomozók jönnek, nyomozók mennek. A negyvenes évekre a háború nyomasztó, fullasztó légköre a jellemző, a hetvenes évekére a gyanakodás, a titokzatoskodás. A háború és a béke nem sokban különbözik. Nyelvezetében sokkal inkább: Bereményi sodró lendületű, olvasmányos leírásait a korszak nyelvezetének megidézésével éri el, és nem lesz zavaró vagy modoros.
A kerettörténetben egy fiatal író, Dobrovics Péter egy fura, zárt közösség tagja, egyik barátjának apja után kezd nyomozni, így jut el Vadnai Évához, akit csak Bébinek neveztek. Bereményi Dobrovicsot magáról mintázta, ahogy Doxát egyik barátjáról (Ezért érdekes az a regénybeli rész, amikor a fiatal író könyvét kiadja a hatalom).
Dobrovics nem egy összetett, érdekes alak, inkább megfigyelő, aki az írásnak él, nem keveredik balhékba, a lányokkal megérteti, hogy csak egy bizonyos nap jöhetnek, mert neki írnia kell. Négy lány jár hozzá egymásról nem tudva vetésforgóban. Az írók mindig detektívek, nyomoznak valami fontos dolog után, folyamatosan hámozzák az elbeszélés rétegeit, a kérdés mindig az, mit találnak a nyomozás végén.
Vadnai Éva a korban egy csoport ünnepelt szépsége volt, ahogy ma is vannak lányok, akikről sok jót és rosszat hallani a Toldi-Anker-Urimuri tengelyen. Bébi jómódú lány, akiért harcoltak a férfiak, ezért ő kedvére válogathatott. A férfiak váltogatják egymást, valamelyik Argentínába vinné, valamelyik megkérné, de valakit meg ő visz magával küretre. Egy férfi van, akinek nem kell, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, ezt a nő nem tudja elviselni. A regény egy nagyon erős, összetett és titokzatos női karaktert ad, ideális esetben már színésznőket kellene válogatni a filmforgatáshoz: a nő okos, élvhajhász, énközpontú, boldogtalan és magányos.
A hét könyvei voltak:
A negyvenes években Vadnai szerelmes lesz Dr. Szemző Tiborba, a neves nőgyógyászba, aki utálja és megveti. Ezt a szerelmet az elutasítás, sőt, a gyűlölet mozgatja, ezért találó a gyűlöletszerelem kifejezés. A szerelem bemutatása rövid, vibráló jelenetekben történik, miközben megismerünk családi és baráti kapcsolatokat, ahogy egy város vagy ország működését is. Bereményi zseniálisan mozgatja szereplőit, akiknek történetet, viszonyai és karakterjegyei gyorsan és pontosan kiderülnek egy-egy dialógusból. Jó történetet írt meg erős kolorlokállal, színes karakterekkel és valódi konfliktusokkal, miközben szereplői természetesen és szórakoztatóan beszélnek.