Egészen elképesztő életutat járt be a fehérvárcsurgói születésű Amerigo Tot (akkor még Tóth Imre), aki a harmincas évek elején csatlakozott a Bauhaus-mozgalomhoz, később megszökött az internálásból és Olaszországba menekült. A háború utáni években már szobrászként dolgozott, és nagy megbízásokat nyert el – például a római Termini pályaudvar homlokzati frízére kiírt nemzetközi pályázatot. A hatvanas években őt kérték fel arra is, hogy a New York-i Lincoln Centerben található konzervatórium elé tervezzen egy szobrot Bartók Bélának, és így született meg a Mikrokozmosz a makrokozmoszban című emlékmű terve. A hetvenes évek elején került jó viszonyba VI. Pál pápával, aki fontos megbízatásokhoz juttatta. Nyughatatlan lélek volt, így művészi tevékenysége mellett belekóstolt az autóversenyzésbe, sőt még szigony-vadászattal is foglalkozott, a hatvanas évektől kezdve pedig már rövid filmszerepeket is vállalt – a hetvenes években például a Keresztapa-trilógia második részében ő alakította Michael Corleone (Al Pacino) testőrét.
A most indult három nyelvű – magyarul, angolul és olaszul olvasható – honlapon nemcsak Amerigo Tot életéről találunk rengeteg érdekes információt, de egy gazdag fotóarchívumban is böngészhetünk. A leírás szerint Tot az 1930-as évektől kezdve dokumentáltatta műveit: „Római műtermében, a Via Margutta 7-ben mindig felbukkant egy fotós, hogy rögzítse a művész portréját és azt a miliőt, ami körbevette”.
A kezdeményezés mögött az a Nemes Péter áll, akinek Amerigo címen pár éve jelent meg dokuregénye a művészről.
A kötet 2019-ben a Margó-díj shortlistjére is felkerült, akkori interjúnkban a szerző a következőt mesélte a kötet születési körülményeiről:
„A könyv bevezetőjében viszonylag részletesen leírtam, hogy egy fehérvárcsurgói mosókonyhában talált kötegnyi vázlatrajz keltette fel az érdeklődésemet a téma iránt, de ha mélyebbre ások, a valódi ok, amiért ez a könyv megszületett az egy nagy kérdőjel, hogy egy ilyen karizmatikus figurát, akinél a negyvenes évek végén minden ünnepelt művész és politikus megfordult, aki gyakorlatilag a semmiből világkarriert épített, hogyan felejthette el a köztudat. Kísérletet tettem hát, hogy vajon ennyi évtized távlatából újraéleszthető-e egy személyiség, egy ember teljes lénye, hogy méltóbb helyre kerüljön a művészettörténet térképén.”
