A tinédzser Bertold Brechtnek tulajdonított hazafias versek kerültek elő. A versek egészen új megvilágításba helyezik a később hangos háborúellenes nézeteket valló költő, drámaíró érzésit a harcokkal kapcsolatban. A két költeményben Brecht az igazi német férfi szembeszegülését sürgeti a mereven ellenálló világgal szemben.

Az 1813 és 1913 című verseket Brecht az iskolai barátaival szerkesztett irodalmi lapban publikálta 1913-ban és 1914-ben. A költeményeket a manchesteri egyetem német professzora, Stephen Parker tulajdonította először a 15 éves Brechtnek, miután egy 1913. augusztusi naplóbejegyzés elvezette őt az irodalmi folyóirathoz. Brecht arról írt , hogy elküldte Száz évvel korábban című költeményét a szerkesztőségnek, de később felfedezte, hogy hiányzik belőle pár dolog, és a cím sem a legmegfelelőbb. Az 1813-ban Brecht a lipcsei csatáról ír, és arról, hogyan mentették meg az ingadozó államot a felfegyverzett férfiak. A másik versben pedig arról, hogy most, száz évvel később a világ ismét ellenük fordult, és Istenhez fohászkodik, hogy adjon újra olyan bátor katonákat mint egy évszázaddal korábban.

A Bertolt Brecht: A Literary Life című új életrajzban (ami húsz éve az első angolul megjelenő Brecht-életrajz) Parker rávilágít, hogy a költő valóban megváltoztatta a vers címét 1813-ra, így emlékezvea győztes lipcsei csatára, melyben Napóleon seregei vereséget szenvedte. Parker szerint az egyik ok, amiért a verseket korábban nem kapcsolták össze a költővel, épp a költemények hazafiassága. Miközben ismert, hogy Brecht hazafias darabokat írt a háború korai szakaszában, a kritikusok nem nagyon tudnak mit kezdeni a most felfedezett versekkel, mert nem igazán illettek bele abba a képbe, amit kialakítottak a költőről. Parker szerint Brechtet túlérzékennyé, és nagyon sérültté tették a háborús élményei, éppen ezért rettentően fontosak a korai első világháborús írásai.

Parker naplókat, leveleket és rengeteg kiadatlan anyagot használt könyvéhez. Vizsgálta Brecht politizálását a weimari köztársaság idején és száműzetése alatt, és bemutatja az eddig publikálatlan leveleket, amiket a költő az amerikai száműzetésből írt fiának, Stefannak.  Brecht szinte mindig irónia és szarkazmus mögé bújtatta az érzéseit, és csak az olyan közeli rokonoknak beszélt teljesen nyíltan és világosan az érzéseiről, mint a fia. Egy berlini archívumban talált levelében Brecht azt írja, a háború érzéketlenséget követelt, és barátaival együtt meglehetősen személyesen kezelték ezt a fajta érzéketlenséget. Hogyan válhat valaki érzéketlenné, kérdezte a költő. „A nehézséget, amely nem volt azonnal nyilvánvaló, a társadalom jelentette, ami felkeltette bennünk a vágyat, hogy érzéketlenek legyünk, ezzel egyidejűleg pedig az érzékenységtől tette függővé a produktivitást (nem csak a művészeti ágakban), azaz az alkotó embernek meg kellett fizetnie a sebezhetőség árát.”

Forrás: Guardian