Frissen nyilvánosságra hozott dokumentumok szernt az MI5 húsz évig kémkedett 2007 irodalmi Nobel-díjasa, Doris Lessing után, aki az 1956-os magyar események miatt ábrándult ki a kommunistákból. Lehallgatták a telefonjait, átvizsgálták a postáját, és minden lépését figyelemmel kísérték, derül ki a korábban titkosított aktákból.
Lessing a negyvenes évek elején került először az MI5 látókörbe, amikor Doris Taylerként hozzáment a kommunista aktivistához, és a Baloldali Könyvklub vezető alakjához, Gottfried Lessinghez. Az író „forradalmi kötelességnek” titulálta a házasságot, a válás után is megtartotta a férfi vezetéknevét, és 1949-ben Nagy-Britanniába költözött. Amikor a neve elhangzott az MI5 által lehallgatott kommunista párt székhelyén, a szervezet elkezdett még jobban figyelni rá.
1952-ben az MI6 átadta az MI5nak egy rakás Moszkvába utazó író karakterrajzát: Lessing is köztük volt, róla azt írták, hogy kommunista rokonszenve már a fanatizmussal határos, ez rodéziai gyerekkoráig vezethető vissza, mely mélységes gyűlöletet ébresztett benne a faji alapú diszkriminációval szemben . Az MI6 szerint az írónő kedvenc témája a gyarmati kizsákmányolás, és már-már olyan felelőtlen kijelentésekig jut, hogy minden, ami fekete csodálatos, és minden fehér ember és fehér dolog az ördögtől való. Két évvel később az MI5 arra a megállapításra jutott, hogy Lessing az írók vezetője a Brit Kommunista Pártban, 1956-ban pedig arról is tudomásuk volt, hogy beköltözött Warwick Road-i lakásába Londonban, ahol mindenféle nemzetiségű és bőrszínű ember megfordult, ezért azt gyanították, hogy a lakást erkölcstelen célokra használják.
Az 1956-os év viharosnak bizonyult az író számára. Kitiltották Dél-Afrikából és Rodéziából (a mai Zimbabwéből), ahol hat éves korától a házassága végéig élt. Majd következett az '56-os magyar forradalom orosz leverése, Lessing pedig egy jelentés szerint a kommunisták székházában beleegyezett, hogy aláír egy levelet, amely a Szovjetunió által elkövetett súlyos bűncselekmények és visszaéléseket tárja fel, valamint a munkások és értelmiségiek felkelését a pszeudokommunista bürokrácia és politikai rendszer ellen.
A párt lapja, a Daily Worker nem volt hajlandó közzétenni a levelet, amit később a Tribune nevű baloldali hetilapban publikáltak. Miután Lessing látta, mit tettek az oroszok a magyarokkal, otthagyta a pártot, és az sem érdekelte, hogy a pártfunkcionárusok arra kérték, gondolja meg magát. 1957 elején az MI5 egyik forrása azt írta az íróról, hogy undorodott a oroszok fellépésétől Magyarországon, és reménytelennek és töketlennek nevezte a Brit Kommunista Párt hozzáállását. Ugyanez a forrás vonzó és veszélyes nőként jellemezte, aki, ha kell, kegyetlen is tud lenni.
Az MI5 később sem hagyta abba a Lessing utáni kémkedést, mert nem hitték el, hogy végleg szakított a kommunistákkal. 1960-ban tudomást szereztek róla, hogy az író járt a Committee of 100 nevű háborúellenes csoport alakuló vitáján. 1962-ben, vagyis hat évvel azután, hogy elhagyta a pártot, az MI5 egyik tisztje azt írról írt, hogy Lesing megtartotta extrém balos nézeteit, a faji megkülönböztetés közismert ellenzőjeként az afrikai ügyekre kezdett figyelni, és a nukleáris leszerelés mellett is kiállt. Ez a utolsó bejegyzés Lessing aktáiban, amelyekből néhány oldal hiányzik ugyan, de talán egyszer az informátorok nevét tartalmazó bekezdések is nyilvánosságra kerülnek.
Lesssing soha nem csinált titkot a politikai nézeteiből. A Nobel-díj elnyerésekor 88 éves volt, ezzel őt lett a legidősebb író, akit valaha díjaztak. 94 éves korában, 2013 novemberében hunyt el.
Forrás: Guardian
