Rimbaud, a fiatal költőzseni, a „széltalpú fiú”, aki állandóan gyalogolt, Kant, akinek napi, rendszeres sétáihoz órát lehetett volna igazítani, Rousseau, aki fogalmazni és alkotni csak séta közben tudott, vagy Nietzsche, aki azt hirdette, hogy „a lehető legkevesebb időt töltsük ülve” – mindannyian nagy gyaloglók, akiket Frédéric Gros A gyaloglás filozófiája című könyvében egy-egy rövid portréban mutat be. A francia Foucault-kutató filozófiaprofesszor olvasmányos könyvében a gyaloglás kultúrtörténetét és filozófiáját göngyölíti fel, és esszék sorában mutat rá arra, mi mindent nyerhetünk azzal, ha gyalogolni kezdünk, valamint okos, érzékeny, sokszor őrült gyaloglók példáin keresztül azt is megmutatja, hogy a kultúránk nagy része az út porából született.
A kötet egyrészt olyan költők, írók (Rimbaud, Rousseau, Nerval, Thoreau, Hölderlin), filozófusok (Nietzsche, Kierkegaard, Kant) életrajzait idézi fel olvasmányos és ismeretterjesztő stílusban, akik valamiért nagyon szerettek gyalogolni - mindannyian máshogy. Volt, aki a városi séta híve volt, volt, aki az egészsége miatt rótta az utcákat, de akadt közöttük olyan is, aki heteken, hónapokon át megszállottan sétált, megyéket, országokat járt be gyalogosan. Az ő történeteik vannak belefűzve a különálló esszék sorozataként is olvasható alapszövegbe, melyben a francia író a gyaloglásról sokszor már-már lírai magasságokba emelkedve értekezik. A kötet nem hagyományos értelemben vett filozófia, inkább a filozófia kontinentális hagyományait idézve a szépirodalom és a bölcselet határán billegő szövegek gyűjteménye.
Frédéric Gros francia filozófiaprofesszor, emellett elkötelezett túrázó, aki a gyaloglás, sétálás, kóborlás, kószálás, túrázás mibenlétét tárja fel. Irodalom- és filozófiatörténeti alakok életrajzát és írásait idézi meg a gyaloglás fonalára fűzve. Olvass bele!
Tovább olvasokA kötet esszéi a gyaloglás sokféle aspektusát járják körül, miközben egyrészt annak különböző formáit kutatják, másrészt azt vizsgálják, mi mindent adhat az egyénnek ez a tevékenység. Előbbiek vizsgálatakor a szerző sok egyéb mellett kitér a zarándoklatra, a városi kószálókra, az erdei ösvényeket taposókra, és olyan érdekes esetekre is, mikor a gyaloglás politikai tettként értelmezhető. Például a híresen sokat gyalogló Gandhi 1930-ban induló sómenetét is tárgyalja (Gandhi és egyre sokasodó követői közel 380 kilométert gyalogoltak az Indiai-óceán partjáig, hogy tiltakozzanak a britek sómonopóliuma ellen), de foglalkozik az ókori cinikusokkal is, akiknek a gyaloglás egyet jelentett azzal, hogy kívül maradnak a világon, nem telepednek le, nem állapodnak meg, így nem kötelezik el magukat, és bárkiről mondhatnak rosszat, bárkit kritizálhatnak: „De a cinikus kívül van. És ebből a máshol levésből, az emberek világán való kívülállásból teheti meg, hogy összemossa a magán alávalóságokat és a közbűnözőket. Ebből a kívül levésből sértegeti, gúnyolja, ugrasztja egymásnak a magánt és a közt, mint megannyi kis emberi egyezséget.”
A sokféle történelmi kor és különféle irodalom- és filozófiatörténeti alak alapvetően illusztrációja annak, hogy mi mindent jelenthet, és ezzel együtt mi mindent tud adni a gyaloglás az ember számára. A sétálás és a gondolkodás aktusa mindig is összefüggtek egymással, a sétálva tanulás, sétálva gondolkodás Arisztotelész peripatetikus iskolájától napjainkig tartó hagyomány -
Nietzsche számára az ihletet a gyaloglás jelenti, Kierkegaard és Kant sincs meg a napi sétája nélkül, melyet mindannyian egyfajta szellemi erőforrásnak tekintenek.
De miért rajonganak ilyen sokan a gyaloglásért? A kötet szerint valószínűleg azért, mert bár a világ egyik legegyszerűbb és legtermészetesebb fizikai tevékenysége (semmi másból nem áll, mint egyik lábunkat a másik elé tenni), mégis szinte megszámlálhatatlanul sok dimenziója, jelentése és gyakorlati haszna van. Magában foglalhatja a rendszerességet, jelent egyfajta megtermékenyítő monotóniát, jóleső fáradtságra találhatunk benne. Felfrissíti és karban tartja a testet, derűt, örömöt és kiegyensúlyozottságot ad a léleknek. De még ennél is sokkal több: a gyaloglás egyszerre menekülés (a helytől, amihez kötve vagyunk), szökés (a társadalomból), szabadság, magány és egyedüllét. Van, hogy határátlépés, van, hogy az önmagunkra találás egyetlen útja. A nélkülözhetetlen teljesség, a céltalanság, a béke, az elmerülés lehetősége, önmagunk hétköznapi álarcainak hátrahagyása. És még annyi minden más, amire Frédéric Gros kötete igyekszik kitérni, fejezetenként más és más előnyét, aspektusát hangsúlyozva ennek az ősidők óta végzett tevékenységnek, melyre a szerző (és ezt alig győzi hangsúlyozni) egyáltalán nem sportként tekint.
A könyv egyik legérdekesebb része, amikor a gyaloglást és a filozófiát nemcsak filozófusokon és a gyaloglásról írott esszéken keresztül köti össze, hanem egyenesen azt állítja, hogy a gyaloglás és a bölcselkedés tulajdonképpen azonos tevékenység. Gondolatmenetében a filozófiát nem tudományos, hanem másfajta tudásként értelmezi, Platónra hivatkozva olyan tudásnak, amit „a szakadatlan érintkezés, a kitartó jelenlét során megszereztünk”. A filozófus belakja a kérdéseit, vizsgált fogalmait, állandó és intenzív kapcsolatban áll velük, éppúgy, mint a gyalogló a tájjal:
A gyaloglás belefoglalja a testet a tájba (és fordítva), ahogy a filozófia belefoglalja a lelket a gondolatba. A gyalogló, a filozófushoz hasonlóan, ugyanazt a rejtélyt tartja fent: a jelenlét rejtélyét.
Az írók és filozófusok gyaloglóként elmesélt történetei és a gyaloglás hihetetlen gazdagságát kibontó esszék egyaránt olyan nyelven íródtak (és ezt Mihancsik Zsófia gördülékeny magyar fordítása is nagyon jól visszaadja), melyek inkább az irodalom, mint a száraz filozófiai okfejtések felé nyitottak. A világos, áradó, sokszor egészen költői passzusok könnyen befogadhatóvá, élvezhetővé teszik az olvasást, és egyre jobban magukkal ragadják a befogadót, aki a könyv hatására szinte biztos, hogy elmegy gyalogolni. Akár a természetbe, akár a városba, de mindenképpen azért, hogy megélhesse mindazt, vagy legalább egy részét mindannak, amiről A gyaloglás filozófiája olyan lelkesítően, szinte kiáltványszerűen beszél.