A magyarok több mint fele heti 3 órát sem mozog, és csak minden ötödik ember gondolja úgy, hogy tudatosan táplálkozik - derül ki egy friss reprezentatív felmérésből. Könyvek hírek mellé.
Ebből az is kiderül, hogy Magyarországon sokkal magasabb a vágyott életkor, mint amennyit a jelenlegi statisztikák szerint élünk. A nők negyede, a férfiak 30 százaléka legalább 91 évet szeretne élni. Az Eurostat adatai szerint Magyarországon a születéskor várható átlagos élettartam 2021-ben 74,5 év volt, míg az EU-ban mindez 5,6 évvel magasabb.
A – KOMETA megbízásából és az Opinio Institute Kft. által készített – reprezentatív felmérésből az is kiderül, hogy minden második magyar több időt töltene családjával, barátaival, utazással, egyéb szabadidős tevékenységgel. A hosszú, aktív élet legfőbb gátja a válaszadók döntő többsége szerint a stressz.
A felmérés szerint alig mozgunk, de a tudatos táplálkozás még több ember életéből hiányzik.
A magyarok 57 százaléka nem mozog heti 3 órát sem, pedig 91 százalékuk szeret mozogni.
A tudatos táplálkozás hiánya még nagyobb: csak minden ötödik magyar gondolja, hogy tudatosan táplálkozik. Az egészségtelenül táplálkozók ezt főképp a jó minőségű étel drágaságával indokolják.
A kutatás szerint a magyarok 75 százaléka szeretne sokáig élni, tovább, mint a jelenlegi születéskor várható átlagos élettartam. 22 százalékuk „élek, ameddig élek” szemléletet vall, és csak a válaszadók 3 százaléka mondta azt, hogy nem vonzza a hosszú élet.
Az aktív, egészségben eltöltött életévek száma a válaszadók legnagyobb része (59 százalék) szerint a stressz csökkentésével érhető el. Mindkét nemnél és minden korcsoportban leginkább a stresszt tartják a hosszabb élet gátjának, a nemek között a nők (65 százalék), korosztályokat tekintve pedig a negyvenesek (68 százalék) különösen kiemelkednek – állapította meg a felmérés az MTI összefoglalója szerint.
A negyvenes nők az a réteg, akik még kiskorú gyerekeikről, de adott esetben már idős szüleikről is gondoskodnak a munkájuk ellátása mellett, ők az a szendvicsgeneráció, akik a krónikus stressz és a saját magukra fordítható idő – mellyel a megfelelő mennyiségű testmozgás és a megfelelő minőségű étkezés is jár – folyamatos hiányával küzdenek. Korábban ebben a cikkben írtunk arról, miért lenne nők és környezet számára is fenntarthatóbb a négynapos munkahét, ami jelentősen csökkentheti a krónikus stresszt is.
Felszabadítja a nőket, megoldást nyújthat a környezeti válságra, egyaránt jó a munkavállalónak, a munkáltatónak és a társadalomnak – mi az? Ismerjétek meg a négynapos munkahét előnyeit.
Tovább olvasokAz idén 80 éves Nádas Péter, tíz éve hagyta abba a futást, ám előtte 50 évig gyakorolta. Egyik legjelentősebb magyar szerzőnk tavaly Simonyi Balázsal Nem azé, aki fut című podcast-műsorában beszélgetett futásról, irodalomról és ezeken keresztül – persze – az életről. Nádas Péter kiskamaszként, az anyja halála után kezdett el futni a Svábhegyen és a Normafán. Ahhoz képest, hogy ezután 50 évig futott, a műveiben ritkán bukkan fel a futás motívuma. Az írónak nem a táv, az idő, a testedzés vagy a célba érés a fontos, hanem az egész esemény jellege, ahol az én és a világ interakcióba kerül – írtuk a beszélgetésről szóló beszámolónkban.
Simonyi Balázs a Nem azé, aki fut című podcastjában két és fél órát beszélgetett Nádas Péterrel a futásról, és azon keresztül persze az életről is.
Tovább olvasokA futás, a testmozgás és az öngodoskodás kérdése számos szépirodalmi műben és non-fiction kötetben is előkerül. Ilyen könyveket gyűjtöttünk össze.
Kun Árpád: Takarító férfi
Kun Árpád Takarító férfi című könyvének főszereplője a gyerekek és napi teendőinek ellátása mellett futni jár a zord norvég fjordokba. Sőt, egyenesen munkaidejéből lóg el egy órát futásra. Ez a könyv az étkezésre is nagy hangsúlyt fektet, sőt, több helyen szertartásként írja le a főzést és szinte szakrális térbe emel egy-egy fogást. Könyvében a magyar és a skandináv étkezési kultúrát is összeveti, a regény ilyenformán tehát azt is megmutatja, mennyire meghatározza az egyén étkezési szokásait az a társadalmi közeg, ami körülvesz bennünket, mennyire használjuk fel a környezetünk ehető ajándékait.
Mitikus elemekkel gazdagított, zavarba ejtő önéletrajziság és a jólétben is megélt kiszolgáltatottság jellemzik Kun Árpád legújabb regényét, amely annak ellenére reflektál a férfi-női szerepekre, hogy az egyáltalán nem célja, és úgy kreál mitologikus hősöket, hogy közben a hétköznapok banalitásáról beszél. A Takarító férfi a hét könyve.
Tovább olvasokCsíkszentmihályi Mihály: A futás öröme - Technikák a jobb teljesítményhez
Bár a boldogság receptjét mindezidáig még senki nem találta fel, azt biztos, hogy Csíkszentmihályi Mihály flow-elmélete a nyolcvanas években robbanásszerű változásokat hozott a pszichológiában és a boldogságkutatásban. A tavaly elhunyt, magyar származású tudós megfigyelései egy olyan – tudományosan is igazolható – utat mutattak a világnak, amelyet követve valóban eljuthatunk egy teljesebb élet felé. Csíkszentmihályi Mihály A futás öröme címmel is írt egy könyvet tanítványával, Christine Weinkauff Duransóval közösen, ami a flow-kutatás egyik leggyakorlatiasabb és legközérthetőbb írása, ugyanis azt vizsgálja, hogyan élhető át a flow sportolás közben. Alapvetése, hogy a futás számos lehetőséget kínál a flow megtapasztalására, ezért futóversenyzők történetein keresztül mutatja be, hogy milyen tényezők, képességek szükségesek a flow-élményhez, és milyen emberfeletti teljesítményre lehetünk képesek, ha egyszer elkap minket az áramlat.
Murakami Haruki Miről beszélek, amikor futásról beszélek?
Murakami Haruki 1982-ben az írói mesterséget választva eladta a dzsesszbárját, és hogy megőrizze kondícióját, futni kezdett. Egy évvel később már végigfutotta az Athén–Marathon távot, és ma, számtalan triatlonnal, versennyel, tucatnyi regénnyel a háta mögött, érzi, hogy a sport legalább olyan hatással van írói munkásságára, mint az erőnlétére. A feljegyzésekből, beszámolókból, elmélkedésekből és visszaemlékezésekből álló naplóból megtudhatjuk, hogyan készült négy hónapon át a világhírű japán író a 2005-ös New York City maratonra, hogyan került a tokiói Jingu Gaien parkból a bostoni Charles River partjára, ahol nem tudta felvenni a versenyt a fiatal lányokkal. A rendszeres sport ürügyén nincs hiány témában: felidézi, hogyan lett író, számba veszi legnagyobb sikereit és csalódásait, lemezgyűjtő szenvedélyét, örömeit, hogy ötvenen túl is javítható a fizikai teljesítmény, majd a szembesülést, hogy az emberi erő bizony fogy. Az egyszerre szellemes, humoros, komoly és bölcs memoár igazi meglepetéseket tartogat nem csak a szerző regényeiért rajongó olvasóknak, de még a hosszútávfutás profi bajnokainak is.
Te meddig tudnál úgy élni, mint Murakami Haruki?
Tovább olvasok