Felszabadítja a nőket, megoldást nyújthat a környezeti válságra, egyaránt jó a munkavállalónak, a munkáltatónak és a társadalomnak – mi az? Akik négynapos munkarendben dolgoznak, kevésbé stresszesek, jobban értékelik a munkájukat, és jobb minőségű életet élnek. Ismerjétek meg ennek az egyre elterjedtebb munkamódszernek az előnyeit, Juliet Schor közgazdász TED Talk videója nyomán.
Juliet Schor az 1980-as évek óta tanulmányozza a munkaerőpiacot vagyis azt, ahogyan dolgozunk, és soha nem tapasztalt még olyat, mint ami manapság történik, amikor
„a világot járványszerű szorongás járja át.”
A közgazdász 2022 májusi TED Talk beszédében ennek okait és tüneteit vázolta fel: az Egyesült Államokban a munkavállalók több mint fele számol be arról, hogy a nap nagy részében stresszesnek érzi magát. A felmondások száma rekordot döntött, az emberek kiégnek. Erre válaszul egyre több vállalat kínál négynapos, 32 órás hetet, ötnapos fizetéssel. Schor szerint ez nem új ötlet, de a világjárvány felpörgette az eseményeket:
ha az emberek át tudják gondolni, hol dolgozzanak, akkor azt is át tudják gondolni, hány napot töltsenek a munkahelyükön.
Schor szerint ma már egyáltalán nem irreális ez az elképzelés. Szerinte az olyan korábbi gyakorlatokkal ellentétben, amelyek alapja, hogy az egyik fél a másik kárára jut haszonhoz, a négynapos hét minden szereplő – így a munkavállalók, a vállalatok és a társadalom – számára is előnyös. Ráadásul, az éghajlatváltozás kezelése szempontjából is sorsfordító lehet.
Produktívabb munkavállalók, jobb életminőség
Schor kollégáival együtt tanulmányozta azokat a vállalatokat, amelyek négynapos munkahetekkel kísérleteznek az Egyesült Államokban, Írországban, az Egyesült Királyságban, Új-Zélandon és Ausztráliában. A kutatások azt mutatják, hogy azok, akik négynapos munkarendben dolgoznak, kevésbé stresszesek, jobban értékelik a munkájukat, és jobb minőségű életet élnek. A legtöbb esetben négy nap alatt ugyanolyan produktívak, mint öt nap alatt voltak. A vállalatok az alacsonyabb fluktuációban és a jobb minőségű jelentkezőkben láthatják ennek előnyeit. A kevesebb kiégés csökkenti az egészségügyi költségeket, a hibákat és a rosszul elvégzett feladatokat. Egy másik vizsgált cégnél a felmondások és a betegszabadságok száma csökkent, a bevételek nőttek, az ügyfél-elégedettségi mutatók pedig kiemelkedőek lettek. Az alkalmazottak a pénteki szabadnapokat családi tevékenységekkel, például sportolással vagy ügyintézéssel töltik.
„A négynapos hét segíthet az öngondoskodásban és a rendszerszintű rasszizmus, szexizmus és osztálykülönbségek okozta napi stressz kezelésében. A modell egyik legfontosabb része, hogy a szabadnap ajándékáért cserébe az emberek hajlandóak minden termelékenységüket négy napba sűríteni. Bár kevesebb időt töltenek a munkahelyükön, nem feltétlenül végeznek kevesebb munkát” – fejti ki a közgazdász, aki beszédében hivatalosan is alátámasztja a sokak által sejtett tényt:
a fölösleges megbeszélések jelentik az első lépést a kiégés felé vezető úton.
Az innovatív vállalatok már belátták, hogy nagyon is megéri ezek gyakoriságát, hosszát és a résztvevők számát is csökkenteni. „Az emberek időt takarítanak meg azzal, hogy telefonhívások és meetingek helyett inkább üzeneteket küldtek a kollégáknak. Az olyan személyes feladatokat, mint az orvosi találkozók, a szabadnapra tették át. És igen, ezzel az irodai munkatempó valóban felgyorsult. Nem hülyéskednek vagy nézegetik a Facebookot, mint korábban. Az emberek alkalmazkodnak, és jobban szeretik, ha a szabadnapjukat egész szabadnapként kapják meg, mint részletekben.” Azért is érdemes Izlandtól Spanyolországon át Új-Zélandig áttekinteni a négynapos munkahéttel kapcsolatos kutatásokat, mert szinte mindenhol az derül ki, hogy
a munkaidő csökkentésével minden egyes munkával töltött óra jellemzően produktívabbá válik.
Norvégia és Dánia lehet az egyik legjobb példa rá: ebben a két országban a legrövidebb az átlagos munkaidő (kb. 1380 óra), mégis kiemelkedő termelékenységgel rendelkeznek. Franciaország és Németország hasonló számokat hoz, ezzel szemben a hosszú munkaidőben dolgozó országokban, mint például az Egyesült Királyságban és Olaszországban, sokkal, de sokkal alacsonyabb a termelékenység – foglalja össze Schor.
Habár a munka 100 százalékának elvégzése az idő 80 százalékában nem minden területen kivitelezhető, „a digitalizáció és a mesterséges intelligencia lehetőséget kínál a munkaidő csökkentésére. A világméretű fáradtság közepette meg kellene dupláznunk az életminőség és a szociális háló helyreállítását, különösen a gazdag országokban, ahol már most is eleget termelünk ahhoz, hogy mindenki számára megfelelő életszínvonalat biztosítsunk” – javasolja a szakértő.
1955-ben született amerikai közgazdász, a Boston College szociológia professzora. Kutatásának fókusza a munkaidővel, a fogyasztással, a munka és a család kapcsolatával, a nőkkel és a gazdasági egyenlőtlenséggel kapcsolatos kérdések, valamint a környezet éghajlatváltozásával kapcsolatos aggodalmak. Legutóbbi könyve 2020-ban jelent meg After the Gig címmel és arról szól, hogyan veszítettük el a megosztáson alapuló gazdaságot, és hogyan lehetne visszaszerezni azt. A szerzőnek magyarul egyelőre nem jelent meg könyve.
Kevesebb termelés + több idő = kevesebb károsanyag-kibocsátás
Az éghajlati válság szempontjából is kulcsszerepe lehetne mindennek, hiszen a négynapos hét nyilvánvaló hatása a kevesebb ingázás. Emellett az is bizonyított, hogy
amikor az emberek időhiányban szenvednek, hajlamosak a gyorsabb és környezetszennyezőbb utazási módokat és mindennapi tevékenységeket választani.
Ezzel szemben, amikor inkább időt, semmint pénzt nyerünk, hajlamosabbak vagyunk a kisebb széndioxid-kibocsátásra. Azzal pedig, hogy az országok a kevesebb munka mellett döntenek, amellett is elkötelezik magukat, hogy nem pörgetik maximumon a termelést, így károsanyag-kibocsátásukat is csökkentik.
A négynapos hét egy újfajta élet- és munkamódszer lehetőségét ígéri tehát Schor szerint, aki hangsúlyozza: kormányzati segítségre van szükség, ha nem szeretnénk, hogy a négynapos munkahét csak azoknak az innovatív vállalatoknak a sajátja legyen, amelyek már felismerték ennek előnyeit. „Ha a háromnapos hétvége elterjed, rájöhetünk, hogy mindenki megérdemli a szabadidőhöz való jogot. Ez pedig egyenesen az egyetemes alapjövedelem logikáját helyezi előtérbe. Mert anyagi támogatás nélkül az alacsony keresetűek nem engedhetik meg maguknak, hogy kivegyék az ötödik szabadnapot.”
Manapság sok szó esik a munka jövőjéről és az általa kínált lehetőségekről. De itt többről van szó, mint lehetőségről: van egy kényszer, hogy szembenézzünk jelenlegi helyzetünk kihívásaival, a világjárvány, a kiégés és a depresszió, a faji és jövedelmi egyenlőtlenségek, az éghajlati válság tüneteivel. A négynapos hét Schor szerint mindegyikre megoldást kínál.
A nők és a környezet lehetnének a legnagyobb nyertesei
A TED Talkhoz kapcsolódó podcast beszélgetésben Schor azt is kiemelte, hogy ebben az átrendeződésben kulcsszerepe volt annak, hogy a munka és a családi élet közötti konfliktus kiéleződött a lezárások alatt. Otthon voltak a gyerekek, vagy az emberek családtagokról gondoskodtak, és lehetetlen volt mindezek mellett még a munkájukat is végezni. Másrészt a világjárvány közel hozta az embereket a halálhoz és az élet értelméhez. Ez sokakat arra késztetett, hogy megkérdőjelezze azt a munkakultúrát, amelyet korábban folytatott. Nemcsak az idő, hanem a munkahelyi bánásmód szempontjából is.
Nem véletlen, hogy környezetvédelmi csoportok, és a női csoportok nagyon érdeklődnek az ilyen konstrukciók iránt. Előbbiek azt remélik, hogy a rövidebb munkaidő csökkenti a széndioxid-kibocsátást, a nők pedig abban reménykednek, hogy ez segít enyhíteni a második műszak terhét, és a házimunka igazságosabb megosztását is megteremti.