Szeretnél jókat nevetni, nagyokat csodálkozni, és még a Mikulás feleségével is találkozni? Akkor itt az ideje, hogy megismerd a tarkabarka karácsonyi meséket! Ez a könyv más, mint a többi, ugyanis válogathatsz benne a különböző hosszúságú történetek között. Ugye, milyen jó móka?
Elutazhatsz az óceán mélyére, összefuthatsz a náthás rénszarvassal, átélhetsz egy sivatagi hóesést, és még azt a jégkorongmérkőzést is megnézheted, amit a pingvinek és a jegesmedvék vívnak.
A felolvasásra szánt, kacagtató mesék még izgalmasabbá varázsolják számodra a karácsonyt!
Cally Stronk és Christian Friedrich: Tarkabarka karácsony (részlet)
A világ legnagyobb adventi naptára
Volt egyszer egy kis kísértet, aki éjről éjre vadul kísértett egy várromban. Hátborzongatóan tudott huhogni meg vonítani, és nagyon élvezte a kísértetesdit. De ha eljött a tél, és közeledett a karácsony, mindig nagyon türelmetlenné vált. Újra meg újra megkérdezte az anyukáját:
– Mondd csak, meddig kell még várni karácsonyig?
Az anyukája egyszer aztán megelégelte a sok nyafogását. Támadt is egy ötlete: még éppen huszonnégy nap volt hátra karácsony ünnepéig. Odalent a faluban pedig huszonnégy házikó állt. Így aztán a kísértetanyu így szólt csemetéjéhez:
– Figyelj csak, kicsi rémem! Mától mindennap kinyithatod valamelyik ház ajtaját. Az ott lakó embereket pedig meg is ijesztheted. Mire végigkísérted az egész falut, eljön a karácsony.
A kis kísértet repesett az örömtől. Máris ellebegett, hogy kinyissa az első ajtócskát. A várorom tetejéről leröppent a hegyoldalon egészen a faluig. Mikor végre megérkezett az első házhoz, minden bátorságát összeszedte. Különösen ijesztő képet vágott, teljes erőből lenyomta a kilincset, és amilyen hangosan csak tudta, elkiáltotta magát:
– HÚÚÚÚÚ!
Az ajtó mögött egy család vacsorázott. Az apa, az anya és a gyerekek meglepetésükben elejtették a kanalukat:
– Hú, te aztán jól ránk hoztad a frászt, kis kísértet!
A kísértetkölyök nagyon büszke volt magára. Attól fogva napról napra nyitogatta egyik ajtót a másik után. A házak lakói visítoztak és ordítoztak egy sort, de a gyerekek még örültek is, mert szerettek egy picit cidrizni. Micsoda móka volt! És aztán – mire a kis kísértet mind a huszonnégy ajtót kitárta – végre-valahára elérkezett a karácsony.
Gyertek, építsünk szánkót!
– Éljen! Hull a hó! – kiáltja a kisegér, amikor kíváncsian kidugja fejét az egérlyukon. Örömében bukfencezik egyet a hóban, majd elszalad a barátaihoz: a hódhoz, a nyúlhoz, a harkályhoz és – mivel vasárnap van – a rókalányhoz. Mert vasárnaponként általában ő is egész kedves.
– Hull a hó! Hull a hó! – Az állatok együtt örülnek. Hancúroznak, és hóangyalokat formáznak.
– Milyen csodás ez a nap! – kiált fel a nyúl.
És akkor hirtelen – BUMM! – hógolyót kap a képébe. A rókalány nevetve eliszkol, a nyúl meg utána. Porzik nyomukban a friss hó, egyre gyorsabban kergetőznek, nagyokat kacagva.
Váratlanul mindketten megcsúsznak, és lesuhannak a domboldalon.
– Huhúúú, ez csuda egy móka volt! – kuncogja lelkesen a rókalány, amikor újra felérnek a dombtetőre. – Gyertek, srácok, építsünk szánkót! Azzal együtt csúszhatnánk le a dombról.
A többieknek tetszik az ötlet. Rögtön bele is vágnak a szánkóépítésbe.
A hód és a kisegér a fogukkal esnek neki egy régi fatörzsnek, a harkály pedig a csőrével kezdi kopácsolni. Csak úgy repül a forgács! Hamar el is készülnek, addig-addig rágcsálják és kopácsolják a fát, míg valódi szánkót nem faragnak belőle; akkorát, hogy mind elférnek rajta. Még bekenik a talpát méhviasszal, és már indulhatnak is! Egymás után kapaszkodnak fel a járműre, azzal nekilódulnak. Villámgyorsan száguldanak le a dombról. És újra! És újra! És újra…
Mikor már úgy érzik, eleget csúszkáltak, egy erdőszéli házikó mellé tolják a szánkót. Körbe is kötik piros szalaggal. Hiszen vasárnap van. És nemsokára itt a karácsony.
