Gondolkoztál már azon, hogy a gyerekrajzok sokkal többet is jelenthetnek? A legmélyebb titkainkról sokszor nem nyíltan beszélünk, hanem csak apró gesztusokban, eltúlzott mozdulatokban vagy éppen hegyesre rajzolt faágakban közöljük, hogy rejtegetnivalónk van. A Strange Pictures - különös képek című újhullámos horror regény alaphelyzete pontosan ez: egy pszichológus képekből próbálja megfejteni, hogyan és miért szúrta le egy fiatal lány az édesanyját.
Uketsu egy különös figura, nem tudni pontosan, hogy kicsoda, csak azt hogy van egy Youtube-csatornája, ahol a könyvéhez hasonló felkavaró tartalmakkal foglalkozik, és eddig online publikált különböző horrortörténeteket. Most viszont egy regényt is kiadott, amely betekintést enged az egyre népszerűbb újhullámos horrorba, a "sketch mystery"-be, ami a rajzokban megmutatkozó pszichológiai többlettartalomból próbálja kinyomozni az esetleges bűntényeket. Ha úgy vesszük, ezek egyfajta képi és irodalmi rejtvények, ahol az olvasó előtt mindig ott a megoldás mézesmadzagja, de valójában az író egy hatalmas labirintuson vezeti keresztül. Így épül fel Uketsu könyve is, elinduluk egy teljesen ártatlan képtől, hogy egy groteszk és felforgató valósághoz érkezzünk meg.
Uketsu: Strange Pictures - Különös képek (részlet)
Ford. Mayer Ingrid
„Akkor most mutatok egy képet.”
Hagio Tomiko pszichológus egy képet ragasztott a táblára az egyetemi előadóban, majd rámutatott, és így szólt:
– Jelenleg önökhöz hasonló hallgatóknak tartok előadásokat, de korábban pszichológiai tanácsadóként dolgoztam, rengeteg embernek segítettem. Ez a kép egy kislány rajzának a másolata, akivel pályám kezdetén találkoztam. Nevezzük egyszerűen A.-nak.
A. tizenegy éves korában meggyilkolta a saját anyját, és tettéért nevelőintézetbe került.
A „meggyilkolta a saját anyját” szavakra a padsorok felől döbbent morajlás hallatszott.
– Én végeztem a pszichoanalízist, és ennél az esetnél a rajzelemzés módszerét választottam. Ez egy analitikus módszer, a lényege, hogy felkérjük az alanyt, hogy rajzoljon egy képet, és azt elemezve ismerjük meg a pszichéjét. „A rajz a lélek tükre”, szokták mondani, és valóban, a kép bepillantást nyújt az illető belső világába. Különösen igaz ez az embert, a fát és a házat ábrázoló rajzokra. Figyeljék meg ezt a képet! Nem látnak rajta valami furcsát?
Hagio körbenézett a teremben.
A hallgatók töprengő arckifejezéssel meredtek a táblára függesztett képre.
– Mit szólnak hozzá? Első pillantásra csak egy aranyos rajzocskának tűnik, ugye? De ha jobban megnézzük, több meglehetősen furcsa részlet akad rajta. Először is figyeljék meg a középre rajzolt kislány száját.
Kicsit maszatos, kicsit elmosódott, nem? A. nem tudta szépen megrajzolni a szájat, többször kiradírozta és újrahúzta a vonalat. H
a mindenhol máshol elsőre szép vonalakat rajzolt, vajon miért van az, hogy csak a szájnál nem sikerült neki?
Ebből megtudhatunk valamit az elméjéről.
A.-t rendszeresen bántalmazta az anyja. Ezért otthon, hogy ne idegesítse fel, folyton mosolyt erőltetett magára. A lelke mélyén rettegett, de az arcán mindig műmosoly ült. Azért nem sikerült a rajz, mert eszébe jutott, hogy régebben mindig félt, hogy megütik, ha nem mosolyog, amitől ideges lett, és remegni kezdett a keze. Ugyanez a rettegő lélek tükröződik a lány mellé rajzolt házon is.
A háznak ugyanis nincs ajtaja. Ha pedig nincs ajtaja, akkor oda be sem lehet jutni, nem igaz? Bizony. Ez a ház nem más, mint a lány lelke. Senkit sem akarok beengedni a lelkembe. Be akarok zárkózni, egyedül! – ilyesfajta menekülési vágyat lehet belőle kiolvasni. Végül pedig vegyük szemügyre a fa rajzát.
Az ágvégek hegyesek, mintha tüskék lennének.
Ilyen ágak gyakran láthatóak a bűnözők képein.
Rendszerint ellenséges, agresszív érzelmeket fejeznek ki: Megsebezlek!, Megszúrlak! A tanácsadó dolga, hogy ezeket a megfigyeléseket összegezve felállítsa a helyes diagnózist a páciensről – mondta Hagio lassan, a hallgatók szemébe nézve.
– Ez alapján a kép alapján úgy ítéltem meg, A.-nak minden esélye megvan arra, hogy jó útra térjen. Tudják, miért? Figyeljék csak meg még egyszer a fa rajzát! Most ne az ágakra, hanem a törzsre összpontosítsanak!
A törzsben egy madár lakik. Aki ilyen képet rajzol, abban ott a vágy, hogy védelmezzen, egy nagyon erős anyai ösztön. Meg szeretném védeni a nálam gyengébbeket. Biztonságos otthont szeretnék teremteni, ahol nyugalomban élhetnek – ilyesféle érzelmeket közvetít. A.-nak az ellenséges, pusztító érzelmei mögött ott rejtőzik egy nagy adag kedvesség is. Ha lehetőséget teremtünk rá, hogy állatokkal vagy kisgyermekekkel találkozzon, akkor kibontakozhat ez a lelkében rejtőző kedvesség, és ezzel párhuzamosan elcsitulhat az agresszív késztetés. Legalábbis így gondoltam akkor, de határozottan úgy vélem ma is, hogy ez a diagnózis helyes volt.
Tudtommal A. mostanra boldog édesanya.
Fotó: Youtube
