Új kiadásban jelent meg Németh Gábor első három regénye, amik eddig beszerezhetetlenek voltak. Az Elnézhető látkép az Angyal és bábú, A Semmi könyvéből és az Eleven hal című köteteket tartalmazza, amik mind a 90-es években jelentek meg. A kiadvány érdekessége - ahogy a lenti részletben is látható - hogy a szerző jegyzetekkel, kommentárokkal látta el az egykori szövegét, így beleépíti az eltelt időt, felvillantja az egyes részletek inspirációit, illetve saját, egykori önmagára is reflektál. A kötetet a Tavaszi Margó Irodalmi Fesztiválon mutatták be, erről itt írtunk részletesen. Most pedig itt olvasható a harmadik kötetének címadó szövege.
Németh Gábor: : eleven hal (részlet)
1 A legfontosabb emlékeimről nem tudom eldönteni, valóban megtörténtek-e.
1.1 Ácsorogni egy bálnában, négyévesen. Huzatos homály, mégis meleg és büdös. A szemei külön voltak, mint a kovászos uborkák. Egy húszliteres üvegben. Külön tartották őket. Falépcsőkön kellett felmenni, a szájáról, a szája széléről ilyen izék lengedeztek, kiszáradt szívószálak, szalmából. Itt hiányzik egy szó, szil,167 de nem ez, valami törölte.
1.11 Akkoriban még igazi szalmából voltak a szívószálak. Hártyavékony papírburokban várakoztak a presszók pultjain. Azt föltépni, és kigyömöszölni a törékeny csövet a héjból.
Bambi, Utas, Meggyvér és Őszilé: Rozmaring eszpresszó, mondjuk. Salamon Béla és Sándor Csikar, cigarettafüst és megveszekedett MTK-sok.
1.2 Később olvastam, hogy állítólag kémbálna lett volna. Végighurcolták a vasfüggöny mögött. Tökös amcsi geg. Él valaki valahol, aki őrizgeti az összes erről szóló újságcikket. A bálna nemzedéke. Testvéreim a bálnában.168
1.3 Szerintem a Hősök teréhez közel, a felvonulási úton állították fel a bálnát. Pámitnyik Geróev. Ezerkilencszázötvenkilencben vagy hatvanban.
1.4 Végighurcolják, később, egy magyar regényen.169
2 A bálna nem hal.
2.1 Ezen elég sokszor fennakadtam.
2.2 Bizonyos ábrázolások, Verne-regényekben.170 A takaros szökőkút, ami jön a fejéből, épp csak a táncoló pingponglabda hiányzik. Ábrás cet.
2.3 Tüdővel lélegezni.
2.31 Írj le bármit, és tulajdoníts neki jelentőséget.
3 Az irodalom valami, amit alul kell múlni.
3.1 Ez többnyire sikerül.
4 A szövegíró olyan, hogy a szövege olyan, hogy abban semmi nem megy valahonnan valahová.
4.1 A mondatok, akár a szálkák, egy elbeszélhetetlen gerincen.
5 A szöveg az, ami megy valahonnan valahová.
5.1 A szálkák az úszó halban. (Mozdulatlan a mozgóban.)
5.2 A regényben nincs Julien Sorel, naplemente, igazság: a regényben mondatok vannak.
5.21 Az előbb felsoroltak az olvasóban vannak.
5.22 Az 5.2 a Kukorellyben van.
6 A szöveg: eleven hal.
6.1 A legtöbb horgász utál halat enni.
6.2 Az irodalmár: horgász.
6.3 Az olvasó: halevő.
6.4 Van egy közös részhalmaz.
6.41 Pontosítás: azért van egy közös részhalmaz.
7 Az interpretáció: a hal karácsonya. (Vö.: Irdalás.)
7.1 „A regény nem mondani akar valamit, hanem lenni akar valami.” (Ottlik)
8. Eredetileg elbeszélést készültem írni.
8.1 Lett volna egy hős, aki autót szeretett volna venni. Megírja a világsajtó, hogy egy bizonyos országban a politikai diktatúra betiltotta a Merciket, mondván, hogy azok a jobboldali-konzervatív erők státusszimbólumai.
8.11 Egy bizonyos országon mostanában egyre inkább Lisszabont (sic!) értek. Egy fehér várost.171
8.2 Az a bizonyos diktatúra adott három hónap haladékot. Ideiglenes szükségtelepeken lehet és kell elhelyezni a Merciket, ahol árusíthatók, kizárólag külföldi állampolgárok számára. Ha valaki a megadott időn belül nem tudja eladni, viselnie kell a megsemmisítés költségeit.
8.21 Egy következmény: nevetséges árak.
8.3 A főhősnek elég kevés pénze van. Ezért stoppal megy. Egy turistabusz veszi fel. Süketnémák, a sofőr kivételével. Egyébként vadul „fecsegnek”, száz kar motoz a levegőben. A főhős szerencsés – jókedvemben talál –, egészen a bizonyos országig viszik, sőt, kölcsönkap egy lakást egy kedves süketnémától.172
8.31 A kommunikáció problémái. Miért adja kölcsön. Milyen nyelven beszél a sofőr. Ilyesmik.
8.311 A meló. Kidolgozni, van, aki épp ezt szereti. Darvasi Szegeden: hogy épp itt kezdődne, hogy épp itt kezdődik el az irodalom.173
8.4 Az első éjszaka az idegen lakásban. Őrült Hold. Nem tud aludni. Éhes, de csak egy tűzvörös konzervet talál a mélyhűtőben. Kicsi, bronzszínű halak a dermedt, csípős olajban. Valami delejes név a konzerv oldalán. Desiderios. Amorillos. Hasonló. A főhős az erkélyen áll, az éjszaka kicsit hűvös, a távolban, a piac sarkán tüzet raktak a szállítómunkások szétroncsolt narancsosládákból. Oda vágyik. Valami furcsa érzés.
8.41 A hal mint afrodiziákum.
8.5 Magával viszi a konzervdobozt, a tűz körül állók közé lép, akik a vállát veregetik, mutogatnak az utolsó halra, biztatják, nyelje már le, röhögnek, borral kínálgatják.
8.6 Epizód egy segítőkész utcalánnyal.
8.61 Az értelmezhetetlen vágy borzalma. A szeretkezés174 mint értelmezés.
8.611 Stílus: egzisztenciálfilozófia és pornográfia között.175
8.62 A szag. (L.: Ferenczi Sándor: Katasztrófák a nemi működés fejlődésében)
8.63 Egy zseniális kurva. Musil-fíling.
8.7 Reggel, kiheverés.
8.8 A városban mindenütt halszimbólumok, mint a római katakombákban.
8.81 Mostanában láttam néhány budapesti autó hátulján, szigetelőszalagból felragasztva:
8.9 Az autótelep, mintha félálomban. Török családok hajladoznak a Mercik között. Ipari sivatag. Ízléstelen színek, ahogy a Merciknél általában. Végül talál egy tengerszürkét, azon is ott az IXØY∑. Bagóért megveszi. Ráragasztanak egy vörös matricát a szélvédőre, rajta a pontos dátum, óra, perc. Huszonnégy órán belül el kell hagynia az országot.
8.91 Az állampárt hitelesítő pecsétje. A matrica közepén a szó: Straniére? Soldad? Esetleg valami a kesztyűtartóban. Egy térkép, bekarikázva egy közeli fürdőhely neve. Enged a csábításnak.
8.10 Vidám utazás a tengerpartig. A főhős rádiót hallgat, megpróbálja kitalálni, miről szólnak a melankolikus és izgatott számok. A kisváros teljesen üres. Megint a halszimbólumok, de most ákombákom meszelések a házak kapuján. Kifosztott lakások, összetört bútorok, üvegcserép. A gazdátlan strand. Kopott priccsek, szétdőlt barakkok. Magányos fürdés a beboruló ég alatt.
8.11 A cápa, szája tátva, függöny.
9 Könnyű novellát nem írni.176
9.1 Quod erat demonstrandum.
10 Teljesen valószerűtlen, de mégis úgy emlékszem, hogy egyedül voltam a bálnában. S a bálna körül, a sötétben sem volt senki. Ácsorogni, egyedül, a sötétben.
10.1 Mert sem akkor, sem most, sem semmikor nem kísér el senki sem oda.177
11 Amiről nem lehet dönteni, arról:
Jegyzetek:
167
Szila, egyébként. Ez a szó hiányzott. Valami törli, valami visszahozza.
168
Készült aztán a bálnáról egy egész rádióműsor, Punks-notdead Miklósnak hála. Az Addig jó, míg Kádár él című sorozatban. Egy csodálatos részlet a műsorból (R1: Punksnotdead Miklós, T1, T2, T3 – betelefonálók):
R1: Klubrádió 95.3, Addig jó, míg Kádár él – bálna come back. Egy telefonáló hallgató a túloldalon. Halló.
T1.: A bálnának a szállító járműve pontosan megegyezett méretre a harckocsit szállító vagy a rakétaegység-szállító trélereknek a méretével, és gyakorlatilag ezzel járták be az országot, és felmérték az utakat. Erre a KGB hívta fel a magyar elhárítás figyelmét, hogy jó lenne, ha kiküldenék a bálnát az országból.
R1: Ez mikor történt?
T1: Ez a hatvanas években, ’68 előtt volt, mert akkor tanítottak erről egy tartalékostiszti iskolán. Tehát ’68 előtt volt, ez biztos.
R1: Akkor megpróbáljuk pontosítani az elkövetkezendő időben. Jó?
T1: Köszönöm. Viszonthallásra.
R1: Klubrádió 95.3, Addig jó, míg Kádár él, Babbal, Pszicho Petivel és Punksnotdead Miklóssal – és egy hallgatóval. Halló.
T2: Jó estét kívánok. Én sajnos nem láttam a bálnát, ’63-ban kezdtem el általános iskolába járni, és az apukám mindig regélt erről a bálnáról, mert ő már látta. És amikor Bajára ért a bálna, akkor pont a mandulámat vették ki, és sajnos nem tudtam megnézni, tehát ’63-ban jutott el Bajáig. Lehet, hogy Budapesten korábban volt.
R1: Baján is felállították valahol?
T2: Baján is, én sajnos nem láttam, de vagy a Fő téren, vagy valahol. Tehát ott meg lehetett nézni, az apukám is ugyanezt mesélte, hogy ilyen sátor, meg be kellett menni, sötét volt.
R1: Ezek szerint a bálna járt Baján is. Köszönjük szépen!
T2: Igen. Viszonthallásra.
R1: Klubrádió 95.3, Addig jó, míg Kádár él, bálna come back. Halló.
T3: Jó estét kívánok! Én csak segíteni szeretnék egy információval bálna ügyben.
R1: Köszönöm.
T3: Kérem szépen, a bálna az én emlékezetem szerint 1963-ban járt Pesten, egy előfutára volt a párizsi jégrevünek. Amerre a párizsi jégrevü fellépett, azokban a városokban először megjelent a bálna, és egy nagy csinnadratta-bunnadrattával reklámozták a jégrevüt.
R1: Ön látta a bálnát?
T3: Igen. 1963 őszén volt Pesten, egy óriási nagy trélerrel hozták, életemben akkor láttam először sárga villogó lámpát, ami a közlekedési rendőröknek szólt, illetve az úton közlekedőknek, hogy egy szélesebb és hosszabb szállítmány közeledik. Ezt a bálnát akkor ilyen pótmotoros, oldalkocsis rendőrök kísérték, Hegyeshalomtól egészen Budapestig az 1-es úton, ami eléggé szűk volt, és helyenként még a forgalmat is leállították, illetve a hidakat leellenőrizték, hogy elbírja-e ezt a terhelést.
R1: Ki volt plakátozva a bálna eljövetele Budapestre?
T3: Erre pontosan nem emlékszem, hogy volt-e plakát, de tény az, hogy az egész város erről beszélt, hiszen hihetetlen hosszú volt szerintem, ha jól emlékszem 20 méternél hosszabb volt. Még azért mondanék néhány adatot önnek. Egy forint volt a belépődíj, és be lehetett menni.
R1: Jó, ezeket én most írom. Tehát ön szerint 1963 ősze, szeptember.
T3: Közvetlen utána – megismételném – volt a jégrevü, három fő irányítója volt, egy a Dori úr, aki a jégrevünek és a bálnának a tulajdonosa volt, ez egy svájci állampolgárságú úr volt, akinek a lányát egy bolgár úr vett el, akit úgy hívtak, hogy Latev. Így aztán volt valami köze Bulgáriához is a bálnának, hiszen abba az irányba vitték tovább, és volt egy svájci úr, a Rezoniko, aki felelt a bálnának az üzemeltetéséért. Ugye ez akkoriban már egy üzlet volt.
169
Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája
170
Innen, majd harmincöt évvel későbbről nézve, feltűnő, hogy a Moby Dick az „eleven hal” vakfoltján tartózkodik. Próbálom felidézni, mit tudtam akkor, olvastam-e egyáltalán a Moby Dicket, hiszen a „bizonyos ábrázolások” emlegetése elvileg kihagyhatatlanná tenné. Noha persze a könyv többnyire könnyített, már-már ifjúságinak nevezhető kiadásokban volt hozzáférhető, ezekből viszont kihagyták a híres bevezetőt (Etimológia – összeállította egy Istenben megboldogult tüdőbajos középiskolai segédtanár) és a fantasztikus 55-56-57-es fejezeteket, amelyeket Melville kifejezetten a téves és kevésbé téves bálnaábrázolásoknak szentelt (Képtelen bálnaképek – Kevésbé téves bálnaképek és bálnavadász-jelenetek hű képei – A bálna festményen, csontban, ködben, fában, vasbádogon, hegyeken és a csillagokban), talán két kivétellel, a Magyar Helikon 1969-es és a Kriterion 1984-es kiadásával. Ezekben szerepelnek. Igaz, mindkét kötetben egy csodálatos elírással: az eredetiben ugyanis szó nincs ködről: „Of Whales in Paint; in Teeth; in Wood; in Sheet-Iron; in Stone; in Mountains; in Stars”. Fölmerül, hogy Szász Imre talán gépbe diktálta a magyar szöveget, ezért az elírás, a „kőben” szót talán a fáradtság, talán a pillanatnyi figyelmetlenség okán „ködben”-nek értette, aki értette, az elhallásból elírás lett, kicselezte Karig Sárát és Réz Ádámot, meg sem állt a reménybeli olvasóig. Touchdown! 69 yardos futás a QB-től, az Óperenciás-tengeren is túlra.
171
Egy alkalommal odanyilatkoztam, hogy Kolozsvár valamiért olybá tűnik, mintha Portugáliát elfoglalták volna a kínaiak. Noha se Portugáliában, sem a népi Kínában nem jártam soha. Emlékezetem szerint egy kolozsvári taxi hátsó ülésén, legyen Dacia, ért a lucidus pillanat, miközben egy akkor népszerű román nyelvű kereskedelmi rádióból dőlt valami lelkes szózuhatag, a térdemig ért, na, az meg olyan volt, mintha egy beszédhibás szlovák próbálna visszaemlékezni a gimnáziumi olasz tagozaton begyakorolt nyelvtörőkre. Pszichedelikus élmény volt, kanyarodás közben ugyanis megpróbáltam elolvasni az akkor, a kopár neonok fényében ragyogónak tetsző kék zománctáblákat, amelyekre elrománosított magyarnak tűnő tulajdonnevek voltak fölírva. Egy nagyszabású, tébolyult élet lehetősége rémlett föl, századosként meghúzódni valami kalyibában, élethosszig hiába várni a parancsot, aztán meg, ahogy a magyar próza fölülmúlhatatlan mestere írta volt, kimondani a végső szót: viharvirág, Dimorphotheca, hogy rögtön utána oldalt csukoljon (?) a fejem.
172
Egy mai találat – 2026. január 27. – a postafiókomból: „Adalékok a Csehszlovák Köztársaság magyar nyelvű siketoktatás-történetéhez” by Dorottya Szepessyné Judit.
173
Vágni a fát, hűvös halomba. Pokoli. Aztán, úgymond, a vége felé rémülten panaszkodni, mire ment el az élet. Persze, mire menne el. Neked legyen mondva.
174
Pontatlan. Anyeginünk mindent csináljon, csak ezt, ezt a rettenetes szót, ezt ne. Könyörgök.
175
Ez se pontos. A kettő között annyi minden lehetne. De nem, e kettő vegyüléke legyen a stílus.
176
Most mégis valahogy megjött hozzá a kedvem.
177
Még egy mondat a Sátánról. „A Jégszínházba vittek el, ez közvetlenül a bálna után lehetett, cérnakesztyűben álldogálni egy bálnában, éppen nekem való foglalatosság volt akkoriban, a világ legalább ott, az úgynevezett mutatványosbódéban annak látszott, ami, végre megmutatta igazi arcát, a világ – hulla, egy hullában járkálsz, hullában álldogálsz, álldogálsz egy cetben anélkül, hogy a Bibliáról valaha is hallottál volna, elhoztak, hogy megtekinthesd, de ők valamiért kinn maradtak, félelemből vagy nemtörődömségből, vagy csak egyszerűen nem tulajdonítottak akkora jelentőséget az egésznek, aztán elvittek a Jégszínházba, a Hősök terére, vagy hova, ahol egy amerikai jégrövű, ezt a műveltebbek így, ö-vel ejtették, tehát, ahol egy amerikai jégrövű világhírű produkciója kápráztatta el a népi demokráciánk építésében megfáradt dolgozókat, amennyire egyáltalán visszaemlékszem, azok ott, a nézőtéren se fáradtnak, se dolgozónak nem látszottak, bácsik öltönyben, és nénik kiskosztümben, ridiküllel és körömcipőben, kékes cigarettafüst a büfében, aztán az úgynevezett kűrök, logikus, ha a revü rövű, a kör nyilván kűr lehet amerikaiul, mi más lehetne, az amerikaiak fényes, amerikai ruhában, színes amerikai fények záporában és amerikai csillogásban, őrült amerikai sebességgel száguldoztak a minden tekintetben tökéletes, Amerikából hozott jégen, néztem őket, és lassan elfáradtam, el a fényben és el a forgásban, ezért csak túl későn vettem észre, hogy valami megváltozott, hogy a jégre lépett még valami, inkább valami, mint valaki, mert van ugyan keze és lába, és a lábán korcsolya, ám az arca torz, a bőrét vastag, sötétbarna szőr fedi, és a szempár, a pillantás, ami minden körben éppen a szemembe fúródik, semmiképp sem lehet emberé, mint ahogy embertelen az erő, ami felemeli a jégről, fölemeli és fölrepíti, hogy az első két sor felett átrepülve éppen az én ölembe érkezzen, két szőrös kezével épp az én nyakam karolja át, épp az én arcomba lihegje a bálna gyomrából már ismerős, forró leheletét, épp nekem mutasson tükröt.” (N. G.: Két mondat a Sátánról)
Fotó: Valuska Gábor
