Szerezzük vissza a Pál utcaiak zászlaját! Óvjuk meg a grundot! És mindenekelőtt: Mentsük meg Ernőt!
Itt Te alakítod a történetet, Te választhatod meg az utad. Ebben az interaktív történetben Te döntheted el:
- Elmész-e a Füvészkertbe?
- Ha elmész, egyedül teszed-e, vagy csapatban?
- Akarsz-e a Pál utcaiak vezére lenni?
- Átállsz-e a vörösingesekhez? Vagy mégis inkább maradsz a grund védője?
- Életed áldozod-e a grundért?
- Mi épüljön a Grund helyén?
- Netán csak nekiindulnál a 120 évvel ezelőtti Budapest utcáinak – új gondolatokra, új találkozásokra számítva?
A Molnár Ferenc regénye nyomán készült interaktív történetben minden jelentős fordulópontnál döntés előtt állsz, és ez a döntés határozza meg, melyik oldalon folytatod az olvasást. Hogy ne keveredj el, ajándékba adunk két könyvjelzőt, amelyeket a könyv oldalhajtásából téphetsz le. A játékban segítségedre van három térképés egy minilexikon, a Pufipédia is.
Nagy Ádám – Trencsényi László – Veszprémi Attila: A Pál utcai küldetés (Részlet)
KEDVES OLVASÓ!
Ez a lapozgatós könyv Molnár Ferenc híres regénye, A Pál utcai fiúk alapján készült. Bárki játszhat vele – az is, akinek Nemecsek, Boka, Áts Feri és a többiek története ismeretlen, és az is, aki már olvasta vagy látta valahol.
Könyvünk nem törekszik arra, hogy az ismert Molnár Ferenc-történetet mesélje újra. Lehet, hogy ez fog történni – de lehet, hogy minden másképp alakul. Hiszen te, aki olvasol, döntéseiddel alakíthatod a történéseket.
A könyvben gyerekek, kamaszok küzdenek majd a szabad térhez való jogukért a százhúsz évvel ezelőtti Budapesten. Egyikük te leszel: Nemecsek Ernő.
A kezdeti kihívások: visszaszerezni az ellenségtől a Pál utcaiak zászlaját, megóvni a közös játék terét, a grundnak nevezett hatalmas fatelepet – leginkább pedig elkerülni a tragikus véget, azaz: életben maradni.
A könyv nem tartalmaz oldalszámokat. Szöveges elemek közt lapozgatva haladhatsz a történetben. Az elemeket 1-től 300-ig számoztuk meg. Amikor döntened kell, jelöljük, melyik elemhez kell lapoznod, hogy a történetet a döntésed szerint folytathasd (például más számhoz kell lapoznod, ha úgy döntesz, elbújsz valaki elől, mint akkor, ha összeszólalkozol vele).
Előfordulhat, hogy döntéseid nyomán mind jobban körülvesznek a régi Budapest színei, hangjai,
nyomora és luxusa, régimódi házai és megújuló épületei, létesítményei, lóvasútjai és villamosai; vagy egy időre elhagyod a várost. A barátaidon és ellenségeiden kívül ismeretlenekkel is találkozhatsz; barátságos vagy épp bosszantó figurákkal, akik a figyelmedet akarják (vagy te az övéket). Ha az új helyzetekben el akarsz igazodni, itt is felelősségteljesen döntened kell, hogy mit teszel.
Persze nem lesz minden döntés élet-halál kérdése. Megteheted, hogy szinte akarat nélkül sodródsz a történetben. Csaknem minden kihívás előtt megválaszthatod: egyáltalán akarod-e vállalni. Járd bátran a saját utad.
1.
Az osztály halkan szöszmötöl, fészkelődik a padokban. Ma képtelenség nyugton maradni. Ez már az igazi budapesti tavasz, a terem ablakai tárva-nyitva. A tanári asztalnál zajló kémiai kísérlet feltűnően unalmasnak mutatkozik ezen a délutánon. Ott elöl Rácz tanár úr is tudja ezt, de azért próbálkozik: végre felvillan, és zöldes lánggal égni kezd a Bunsen-lámpa a kémiai reakció bizonyítékaként. Csak ez most nem érdekel senkit. Látni sem nagyon lehet azt a lángot ilyen messziről. Odakint verőfény, távoli zene, valami furcsa dallam: egy verklis vagy kintornás tekergeti a hangszerét valahol. Az udvari fák illata is hozzátok törekszik.
Te is ott ülsz az egyik padban.
Ma mesélnivalód lesz a többieknek. Legalábbis a Pál utcaiak közül azoknak, akik mindennap a grundra járnak, nem csak időnként. Ők: Boka, Geréb, Csónakos, Csele, Kolnay, Barabás, Weisz, Richter és Leszik.
És persze te magad. Nemecsek Ernő, a csapat teljes jogú tagja – aki ebbéli jogában azért sokszor kételkedik. Egy kicsit nehéz ugyanis a többiekkel. Valahogy sokszor vagy magányos – még ha ezt nem is akarod kimutatni.
De akkor is el kell mondanod, mi történt tegnap. Tegnap megraboltak a Múzeumkertben.
Néhányuknak már említetted, de még nem volt időtök megbeszélni. Majd óra után.
Egy papírgombóc gurul melléd. Felkapod, kibontod. „Délután háromkor közgyűlés a grundon. Add tovább Bokának.” A levél Kolnaytól jött, és természetesen csakis a Pál utcaiakra tartozik. Összegyűröd, majd továbbgurítod Bokának, az első pad felé.
A kicsöngetés megváltást jelent. Rácz tanár úr nem tartóztat senkit, reménytelen volna, az iskolában mindenütt diákcsoportok özönlenek ki a termükből, az áradat a kijárat felé hömpölyög. Kint az utcán izgatottan csoportosulnak köréd a társaid – és akkor elmeséled, mi történt.
Tegnap a Múzeumkertben golyóztatok páran – Pál utcaiak – üveggolyókkal, ahogy szoktatok. A golyó itt játékszer és a játék tétje is. Felváltva, nagy figyelemmel kell gurítani a kissé egyenetlen talajon. Az nyer, aki végül a legközelebb gurít az első golyóhoz. Akkor bezsebelheti az összeset. Ezek a portól, kavicsoktól érdes, barázdált üveggolyók belül színesek, művésziek és szabálytalanok. Mindegyik más és más. Együtt meg: akár egy festmény. Egy-két izgalmasabb gyűjteményt az egész iskolában körülcsodálnak. És tegnap délután te nyertél vagy tizenöt darabot. Ilyen még nem volt, amióta játszol.
De amikor odaguggoltál, hogy fölmarkold őket, egy elnyűtt cipő lépett a kezedre. Az, aki viselte, még rá is nehezedett. Felnéztél, a fájdalomtól sziszegve hunyorogtál a napfénytől. Egy magas, széles vállú fiú állt feletted. Az öccse kissé hátrébb.
Ők voltak a Pásztorok. A Pál utcaiak ellenségeinek, a vörösingesek csapatának két tagja. Nagyobbak, mint ti, és szűkszavúak, félelmetesek.
„Einstand” – mondta mély hangon a nagyobbik Pásztor. Még markoltad volna az üveggolyókat, de nem lehetett. Vagy az ujjaid roppannak, vagy engedsz. Engedtél. Akkor a Pásztorok egyszerűen fölszedték a színes kupacot, és távoztak.
Ez történt.
Végignézel a fiúk arcán. Akik ott voltak veled, páran, hallgatnak. A többiek azonban dühösek lesznek. Nem először alázzák meg a vörösingesek a Pál utcai fiúkat. És nem először fenyegetik őket.
– Boka nem csinál semmit, pedig ez már szemétség – mondja hirtelen Geréb. – Valamit csinálni kell! Te meg, Nemecsek, ilyenkor legalább egy harapást a lábába.
Meglepődve és megsértve nézel rá. Harapás? Na és persze Geréb se merne pont a Pásztorokkal kezdeni.
Szétváltok. Ki-ki megy az útjára: közönyösen, háborogva vagy elkeseredve.
Érzed, hogy ma délután történnie kell valaminek.
Ha szeretnéd ráérősen elolvasni, mi történt veled még a közgyűlés előtt a grundon – mintha egy film lassabb sodrású kezdőképeit néznéd –, lapozz a 2-re!
Ha röviden szeretnél olvasni erről, és aztán vetnéd be magad a döntések sűrűjébe, lapozz a 3-ra!
3.
Fél háromkor érsz a grundra. Még senki sincs ott. Janót, a fatelep őrét nem látod, de a kutyája, Hektor csaholással jelzi, hogy valami baj van. Az egyik farakásnál valami vörösen megvillan.
– Ki van ott? – kiáltod.
Semmi válasz. Odaszaladsz, és mászni kezdesz, fel a rakás tetejéig. Már látod is, ki áll odafenn: Áts Feri, a vörösingesek vezére. Óriási, vállas fiú. Megdermedsz. Ő elvigyorodik, egy mozdulattal letöri a zöld-piros Pál utcai zászlót az erőd sarkáról, aztán gúnyosan feléd hajol:
– Ne félj, Nemecsek!
Leugrik az erődből, és eltűnik. Talán a Mária utcai kiskapu felé.
Tudod, mit jelent a zászló ellopása. A vörösingesek törzshelye, a Füvészkert gyönyörű dzsungel – csak labdázni, métázni nem lehet ott; nincs hozzá hely. Hát tőletek fogják elvenni a grundot labdaterületnek. Áts Feri ezt üzente meg.
* * *
Három óra körül a Pál utcai fiúk egymás után megérkeznek a grundra, és leülnek a palánk tövébe. Csónakos bicskával farigcsál valamit, Kolnay Barabással veszekszik, gesztikulálnak, vitáznak. Talán a gittegylet ügyében.
Ó, igen, a gittegylet! Kolnay, Barabás, Weisz, Richter, Leszik, Csele – és temagad! Az egylet célja: frissen tartani az egyleti gittet, azt a kulimászt, amit az üveges bepasszíroz az új ablaktáblák illesztéseibe – aztán az ember a körmével kiszedi onnan. (És rendszeresen rágni kell, különben kiszárad!) Az egyletben te vagy a titkár. Ez a legalacsonyabb rang.
Várod, hogy észrevegyék a középső erődön a zászló hiányát, de senki nem néz arra.
Háromkor megérkezik Boka. Akkor fölmutatsz a meggyalázott erődre:
– Áts Feri volt itt az előbb. Elvitte a zászlót. Találkoztam is vele.
Óriási izgalom tör ki. De Boka gyorsan meghozza a döntést:
– Áts Feri azért vitte el a zászlót, hogy megijedjünk tőlük. Hát, nekünk eszünkben sincs.
Ma este titokban mi is odamegyünk hozzájuk, a Füvészkertbe. És otthagyunk egy üzenetet. Mindjárt megszavazunk egy vezetőt, aki irányítja a küldetést. Ha akarjátok, én megyek. És ha én leszek a vezető, akkor Csónakossal megyek, mert ő a legmagasabb. És Nemecsekkel, mert ő a legkisebb. Mit gondoltok?
– Elmegyünk! – vágja rá valaki azonnal. Kitör a lelkesedés. Janó is előjön a kunyhójából, és odakiáltja:
– Elmegyung!
Merthogy Janó tót, vagyis szlovák, és mókásan, de remekül beszél magyarul.
„Hihetetlen! – gondolod. – Talán még kapitánnyá is avatnak ez után.”
Ebben a pillanatban kopognak a Pál utcai kiskapun. Boka odaugrik. Lívia az, Csele nővére. Valamit csereberélnek, aztán Lívia kisétál a kapun. Boka pedig visszaül közétek, és egy kis csomagot bontogat. Két gukker van benne. Az egyiket a te kezedbe nyomja.
– Ha megyünk, legyen nálad – mondja egyszerűen.
– Kösz – nézel rá. Aztán támad egy ötleted, és mielőtt meggondolnád, hangosan ki is mondod:
– És visszalopjuk a zászlót is.
Geréb elfintorodik, de a társaság megéljenez téged az ötlet miatt. Érdekes érzés. Talán volt a hangodban valami…
Homályosan érzed, hogy most újféle történet veszi kezdetét.
– Na jó – mondja akkor Boka. – Ki vezesse a küldetést?
Lapozz a 63-ra!
63.
– Csele, add ide a kalapodat!
Csele odalép Bokához. Boka forgatja a kezében a kalapot, aztán fölemeli a fejét. Végignéz a földön üldögélő fiúkon.
– Úgy szavazzatok, hogy ez most a háború kezdete. Ernő, oszd szét a papírt.
Szolgálatkészen fölkelsz, és a feléd nyújtott papírt darabokra tépkedve kiosztod a fiúknak. Mindenki keresgél a zsebében, mert ott mindig akad egy alkalmas ceruzacsonk, és ha nem, hát akkor Csónakostól kérnek, akinek általában több is van.
Lépkedsz köztük. Az az igazság, hogy jólesett az előbbi éljenzés. Végre odafigyelnek rád. Mindig minden változhat. Arra gondolsz hirtelen: szívesen vezetnéd a küldetést. Csak ma este… Egy vagy közülük te is.
Kipróbálhatnád magad vezetőként.
Főleg a zászló miatt, hiszen majdhogynem tőled lopták el. Hogy visszalopjátok, arra is te gondoltál egyedül!
Ha akarsz vezető lenni, ahhoz egy kis beszédet kell tartanod. Lapozz a 39-re!
Ha inkább csöndben Bokát támogatod, lapozz a 75-re!
39.
Kiállsz a fiúk elé.
– Hadd mondjak valamit!
Eltelik pár másodperc, mire észreveszik „Nemecseket, a közlegényt”. De most senki nem utasít rendre. Még tart az előbbi éljenzés hangulata. Minden szem rád szegeződik, Bokáé is. Jó lenne megpróbálni.
De egy pillanatra elszorul a torkod, mert felismered: nem nekik fontos, hogy vezető légy, hanem csakis neked.
Vajon ez baj? Ezt nehéz volna most eldönteni. Két hang beszél a fejedben. Az egyik azt mondja: „Bízz meg bennük, és mondd el őszintén, amit gondolsz.” A másik azt: „Vigyázz magadra, itt inkább taktika kell, ígérni, ijeszteni, szóval hatni rájuk.” Melyik hangra hallgatsz?
Ha taktikázol, lapozz az 50-re!
Ha megbízol bennük, lapozz a 91-re!
91.
– Jólesett, hogy megéljeneztetek – kezdesz bele, és hirtelen már nem is izgulsz annyira. Csak egy kicsit. Leülsz a földre, hogy ne felülről nézz le rájuk, és folytatod. – Azt akarom csak mondani, de hát nevessetek ki, ha akartok… Hogy szívesen lennék én a vezér. Csak ma estére.
Néhányan valóban nevetni kezdenek. Boka most nem inti le őket. Kicsit összeszorul a gyomrod, és zavarodban te is elneveted magad. De akkor sem tágítasz.
– Jó, de inkább ne nevessetek. Hagyjátok, hogy elmondjam!
A fiúk tényleg elcsendesednek. Bokához fordulsz.
– Boka, igaz, hogy te egyszer már voltál a Füvészkertben, de az régen volt. Szóval… szóval hogy hadd találjam ki én a ma esti tervet… Értitek, ugye? Én mindig közlegény vagyok, de nekem is vannak ötleteim, és én is úgy szeretem a grundot, mint ti. Be akarom bizonyítani.
‒ Hallgatsz kicsit. Aztán eszedbe jut még valami. – Áts Ferit ma én lepleztem le, és vissza akarok vágni neki a lopásért. A zászlót is ezért mondtam. Hadd vezessem a küldetést, csak a ma estit!
Lapozz a 28-ra!
28.
– Éljen! – kiáltja Csónakos, és füttyent, ahogy szokott: hosszút, éleset. Mások is lelkesednek, a zászlóról beszélnek. Van, aki a vállát vonogatja közben, vagy suttogva-hadonászva vitázik a mellette ülővel, vagy csak gondolkodva üldögél. Végül mindenki bedobja a kalapba a cédulákat. Richter szedi ki és olvassa fel őket.
Az eredmény: a tizenkét szavazatból négy Bokáé, négy Gerébé – és négy a tiéd.
Holtversenyben a három jelölt. Megdöbbentő. És egyben nehéz ügy.
Csele menti meg a helyzetet.
– Holnap szavazzunk újra – mondja. – Mint a métánál, ha nem tudtunk megegyezni a kapitányokban. De holnap senki nem szólhat semmit. Nincsenek beszédek. Mindenki annak a nevét írja fel, akit ő akar, és kész.
Ha úgy érzed, a szavazásnál sokkal több bizalmat érdemeltél volna, lapozz a 141-re!
Ha nem bánod az eredményt, lapozz a 263-ra!
