A 79. Ünnepi Könyvhét és 7. Gyermekkönyvnapok kiadványjegyzéke húsz kategóriába sorolva tartalmazza az újdonságokat. Ez mind szép és jó, de hát mint tudjuk, egy ilyesfajta szemle azért (is) tud bosszantóvá válni, mert túl nagy a kínálat, a kínálat pedig könnyen összeütközésbe kerülhet előre eltervezett vagy spontán óhajainkkal és vágyainkkal, illetve súlyozottan a pénztárcánk tartalmával. Biztos vannak olyanok, akik a kontext bármilyenfajta feltérképezése után jó előre tudják, mit, hol, és miért, és vannak olyanok is, akik lézengőritterkedve úgy csapnak rá egy-két könyvre, mint Dzsudzsák egy eladott labdára. Jómagam az előbbi csoportba sorolom magam, így hát most is nekiálltam, hogy kinézzem magamnak azokat a könyveket, amikre időt mindenképpen, és talán pénzt is áldozok a téren. A következő válogatás során meglepő módon magamból indultam ki, mindezt csak azért hangsúlyozom, mert egyesek számára talán feltűnő lehet bizonyos könyvek, tematikus egységek mellőzése, de mentségemre szóljon, hogy nem akarom megmondani a frankót, és időm se lenne minden impressziómat leírni.
Prózatéren vagyok a legnehezebb helyzetben, hiszen megvannak a favoritjaim, így csak nagyon óvatosan fogok elkalandozni a többi kiadvány felé. Bán Zoltán András (Hölgyszonáta és más történetek, Scolar, 224 oldal, 2495 dollár) és Borbély Szilárd (Az árnyképrajzoló, Kalligram, 250 oldal, 2500 pengő) valószínűleg a Schein-effektus(om)nak fognak áldozatul esni, de sanszos Deák Júlia A pincebérlő című regénye is, amiből részleteket olvastam anno, és már akkor elhatároztam, hogy a nagyvárosi humor és a szürrealista giccs pompás eme pompás keverékét majdan könyvalakban is elolvasom. Úgy látom, folytatódik az Ulpius Anno-sorozat Hatvany és Zsolt Béla regényeivel (Urak és emberek II./Kínos ügy, 408/296 oldalak, 2999/2999 forintok), de újra megjelenik Márai Béke Ithakában (Helikon, 344 oldal, 3490 fötö) című regénye, amit egykori ex-em keresett égen-földön, én megtaláltam valahol, átnyújtottam neki, de már ez sem menthette meg kapcsolatunkat. (I'm not the fuckin' Ulysses!). A minden könyvespolcon megtalálható szerzők közül Fehér Klára, Jókai Anna, és Passuth László könyveivel találkozhatunk össze, bár ez csak infó, itthon mindhárom szerző egész szövegkorpusza készletben van (és csak hely szűkében mellőzöm a könyvészeti adatokat, bocsánat). Egyébként nem értem, Passuth miért biznisz, amikor az összes antikvárium roskadozik a könyveitől, de ezt az Athenaeum 2000-től, és a Könyvmolyképzőtől kéne megkérdezni. Újból kijön a Képzelt riport Dérytől (Ciceró, 260 oldal, 3200 gé), és humoristáinktól is lesznek olvasnivalók (Bagi Iván: Kiszorított élet, Masszi, 240 oldal, kábé 3000 masszi, illetve Gálvölgyi János – Krenner István: Harmadik félidő, Kossuth, 120 oldal, 1980 kopek).
A drámák, illetve a vegyes műfajú írások így első látásra nem csigáznak fel, ellenben a maradék tizenöt kategória egy-két könyvével. Hely szűkében (és mert a lista végülis elérhető mindenki számára) csak a számomra LEGérdekesebbeket emelném ki. Új kötettel jelentkezik az egyik legnagyszerűbb magyar esszéíró, Földényi F. László (Az ész álma, Kalligram, 450 oldal, 3500 perc), a könyv az elmúlt évek esszéit tartalmazza, és ahogy minden kategóriában, úgy az esszé-publicisztika zsánerben is feltűnik egy bizonyos Tandori Dezső neve (Kilobbant sejtcsomók, Európa, 228 oldal, 2500 márka). Érdekesnek ígérkezik Bárczi Zsófia könyve (Szellemidézés, Madách-Posonium,192 oldal, 2400 vakk), ami ráadásul az irodalomtudománynál helyezkedik el, így valószínűleg megveszem, mert szellemek és kísértetek mellett gyakran időzöm (könyvtárban is, pszichedelikus estéken is). Ismét csak felsorolás szinten, lesz új Petőfi-életrajz (az utóbbi száz évben az ezredik), Balassi-monográfia (ez nem árt), de könyvheti könyvek jelennek meg József Attiláról, Örkényről, és Parti Nagyról is. Mivel az utóbbi időben rákaptam a gótikára, belenézek Marosi Ernő, a híres-neves művészettörténész könyvébe is (A gótika Magyarországon, Corvina, kb. 140 oldal, 3990 pénz). Legvégül és legutolsósorban – mert mindenfajta politikai és politikával kapcsolatos allúzió idegesít – elolvashatjuk Berecz János újabb Kádár-anekdotáit, és a legújabb országértékelést is Végjáték címen (A 2. Gyurcsány-kormány második éve, Századvég, 760 oldal,