- Amikor először olvasta a Párhuzamos történeteket, akkor Babarczy Eszter nagyon határozottan eltolta magától a regényt, és azt mondogatta magában, hogy “Ne terhelj engem Nádas Péter ennyire, én ezt nem bírom elviselni!”
- Úgy élte meg, mintha olvasás közben az agyát át kellett volna adnia az írónak, aki matatott.
- Az ambivalencia, a szókimondás, az erőszak, a gyűlölet, a nehezen megragadható emberi kapcsolat elcsúszása túl sok volt neki az első olvasás alkalmával.
- Amikor másodszor vagy harmadszor olvassa az ember, akkor tud igazán a szöveg gazdagságára koncentrálni, mert ekkor már túl van azon, hogy a szexualitás ennyire nyersen és nagyító alatt jelenik meg. Túl van azon is, hogy nincs egyetlen azonosulásra felkínált szereplő, és minden romantikus fantáziát, önáltatást és álmot, amit egy szeretkezés köré költ az olvasó, kalapáccsal veri szét Nádas.
- Elképesztő humora van a kötetnek, miközben nagyon kegyetlen tud lenni.
- Az olvasó alapélménye, hogy egy analitikus elme elmagyarázza, hogyan működik a világ és benne az emberek. Minden mondatban van egy igazság, amivel nehéz szembenézni.
- Nádas minden egyes újraolvasásnál képes valami újat adni.
- Minden, a szöveggel szemben felmerülő gátunkat sebészi pontossággal vág át Nádas.
- Az építészeti koncepciók leírása a művészet lényegének, a művészettel járó kompromisszumképtelenségnek a megjelenítői a szövegben.
- Ebben a könyvben ha két test egymás mellé kerül, akkor azonnal megjelenik köztük a szexuális feszültség.
- Nem tudni, hogy van-e a könyvnek tézise, de van egy premisszája: mi mind testek vagyunk és mint testek reagálunk másik testekre.
- Érdemes megfigyelni a Veres Pálné utcai gimnázium leírását: régi vágású, klasszikus liberális oktatási intézményként
jelenik meg, ami légüres térbe került a kommunista Magyarországon. Ez a fajta klasszikus polgári liberalizmus Nádas hagyománya.
