Nőket mentünk nézni és hallgatni az Írók boltjába szerda délután, ahol a Szomjas Oázis – Antológia a női testről című gyűjtemény bemutatóján jártunk. Forgács Zsuzsa Bruria, Artizán és anyaszerkesztő 33 szerzőt gyűjtött össsze, hogy 56 szövegben mutassák meg, milyen a nők teste, lelke és szövege. Mindenben többes számot kell használnunk, mert teljesen különbözőek, de ez így van jól.
Az Éjszakai állatkert nem várt sikert hozott, a hírek szerint 8000 darabot vittek el belőle, így nem meglepetés a folytatás se: színes, meztelen nős borítót csináltak a közel hatszáz oldalas antológiának, ami a Jaffa kiadó gondozásában jelent meg. Bár hallottunk néhány szöveget és párat már elolvastunk, még nem minősítünk, majd később.
Ember (értsd: férfi) a talpán, aki győzte kapkodni a fejét, hogy a sokszor hallott nevekhez arcokat társítson, példuál nekünk ez nem is ment. Sok nevet nem tudtunk archoz párosítani, de az egész Artizán-projektnek ez a lényege, hogy egyre több új szerzőt mutasson meg. Annyi biztos, hogy ritkán kapni ekkora dózisban írót/költőt (írónőt/költőnőt? Provokáljunk kicsit, mert a megkülönböztetés mellett és ellen egyszerre lépnek fel a szerzők/szerzőnők) s egyéb, hasonló állatfajtát. Ha férfi kortársaink képesek lennének utálkozás nélkül összeülni ennyien, akkor biztos, hogy a BBC is kiküldene egy gyorsreagálású műholdas közvetítő egységet.
Az emészthető hosszúságú felolvasás nem volt túlkomolykodva, sőt: időnként kizökkentette az embert a két előadás között el-elszabaduló csacsogás. Forgács Zsuzsa elmesélte, hogyan erőszakolta ki Malackából a rákos monológot, hogyan dolgoztak rajta három napig. Sokan olvastak fel, lásd a képeken, de azért kiemelném Ladik Katalin zavarba ejtő hanghatásokkal tarkított előadását, meg a minden (magyar nyelven is érthető) kontextus nélkül operaénekeket előadó kínai hölgyet, aki bár mesterségének nyilvánvalóan kiváló képviselője, mégis úgy tűnt, ilyen alapon akár szteppelhetne is. Bár ezt nem tette szerencsére.
Az alig másfél órás esemény oldottabb hangulatban folytatódott a Sirályban, ahol a hasonló esteken gyakran tapasztalható értelmiségi hümmögés helyett könnyed csevely, jövésmenés, zsibongás fogadta az érdeklődőket, majd újabb felolvasások. Azért azt nem tudjuk megbocsátani, hogy nem volt hús, csak humusz és mindenféle vegacucc, de ez legyen a legkevesebb. És be kell vallanunk, hogy megkértük az Esti iskolát jegyző Bán Zsófiát, hogy írja alá a kötetet, de kiderült, hogy nem adott most szöveget. Végtelenül csalódottak voltunk, mert szeretjük a szövegeit (íme egy szöverészlet, plusz 1 kritika).
Figyelem, ha valaki már elkezdte olvasni a szövegeket, akkor írja ide kommentbe, mi tetszett és mi nem. Érdekelnek minket az első vélemények!
Az Éjszakai állatkert nem várt sikert hozott, a hírek szerint 8000 darabot vittek el belőle, így nem meglepetés a folytatás se: színes, meztelen nős borítót csináltak a közel hatszáz oldalas antológiának, ami a Jaffa kiadó gondozásában jelent meg. Bár hallottunk néhány szöveget és párat már elolvastunk, még nem minősítünk, majd később.
A Tilos rádió Kolorlokál műsorában Forgács Zsuzsa Bruria, Radics Viktória és Balog Judit Malacka volt a vendég szerda reggel. Valuska volt Csejdy András műsorvezetőtársa, hátha így több dolog kiderül a Szomjas oázisról. Műmacsók beszélgettek a petyhüdt pöcs és az irodalmi szöveg viszonyáról, a Földet tartó 33 nőről, a rákról, a férfikánonról. Az első rész, a második rész, a harmadik rész. Az első résznek vhol a végén kezdődik el, jeleztük előre.
Ember (értsd: férfi) a talpán, aki győzte kapkodni a fejét, hogy a sokszor hallott nevekhez arcokat társítson, példuál nekünk ez nem is ment. Sok nevet nem tudtunk archoz párosítani, de az egész Artizán-projektnek ez a lényege, hogy egyre több új szerzőt mutasson meg. Annyi biztos, hogy ritkán kapni ekkora dózisban írót/költőt (írónőt/költőnőt? Provokáljunk kicsit, mert a megkülönböztetés mellett és ellen egyszerre lépnek fel a szerzők/szerzőnők) s egyéb, hasonló állatfajtát. Ha férfi kortársaink képesek lennének utálkozás nélkül összeülni ennyien, akkor biztos, hogy a BBC is kiküldene egy gyorsreagálású műholdas közvetítő egységet.
Az emészthető hosszúságú felolvasás nem volt túlkomolykodva, sőt: időnként kizökkentette az embert a két előadás között el-elszabaduló csacsogás. Forgács Zsuzsa elmesélte, hogyan erőszakolta ki Malackából a rákos monológot, hogyan dolgoztak rajta három napig. Sokan olvastak fel, lásd a képeken, de azért kiemelném Ladik Katalin zavarba ejtő hanghatásokkal tarkított előadását, meg a minden (magyar nyelven is érthető) kontextus nélkül operaénekeket előadó kínai hölgyet, aki bár mesterségének nyilvánvalóan kiváló képviselője, mégis úgy tűnt, ilyen alapon akár szteppelhetne is. Bár ezt nem tette szerencsére.
Az alig másfél órás esemény oldottabb hangulatban folytatódott a Sirályban, ahol a hasonló esteken gyakran tapasztalható értelmiségi hümmögés helyett könnyed csevely, jövésmenés, zsibongás fogadta az érdeklődőket, majd újabb felolvasások. Azért azt nem tudjuk megbocsátani, hogy nem volt hús, csak humusz és mindenféle vegacucc, de ez legyen a legkevesebb. És be kell vallanunk, hogy megkértük az Esti iskolát jegyző Bán Zsófiát, hogy írja alá a kötetet, de kiderült, hogy nem adott most szöveget. Végtelenül csalódottak voltunk, mert szeretjük a szövegeit (íme egy szöverészlet, plusz 1 kritika).
Figyelem, ha valaki már elkezdte olvasni a szövegeket, akkor írja ide kommentbe, mi tetszett és mi nem. Érdekelnek minket az első vélemények!
