Fotó: Valuska Gábor
Harminc évvel ezlőtt, 1986-ban jelent meg Nádas Péter zseniális regénye, ay Emlékiratok könyve. Az őszi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron önálló esten foglalkoztunk a könyvvel: Forgách András kérdezte Nádas Pétert. A beszélgetést felvettük, most megmutatjuk. Nyolcvan perc Nádas Péterrel és az Emlékiratokkal. (A beszélgetésről bővebben itt írtunk.)
Pár infó a beszélgetésről:
- Heiligendammban Nádas még nem tudta, hogy az Emlékiratok monstrummá dagad, ő mindig filigrán könyveket akart írni, amiket az ember magával vihet az ágyba.
- Nádas nem akart monstrumokat írni, harcolt is mesterével, Mészöllyel a terjedelmet illetően, párharcuk speciális és korszakos volt. Mészöly (és Pilinszky és Vajda Lajos és Kurtág és Camus) szerint egy olyan világkatasztrófa után, mint a II. világháború, semmi fölösleg nem megengedett, minden fölösleget ki kell húzni, el kell távolítani, tanúként és túlélőként a sűrítményét kell adni a történteknek. Nádas ezzel nem értett egyet, nem befolyásolta a katasztrófa utáni modernitás kényszere, ráadásul az egyszerű magyarázatoktól is irtózik.
- Forgách felidézi a regény megjelenése körüli kaján felhangokat, amelyek szerint jó, hogy Németországban ilyen sikere lett, mert németül van ez, még ha magyarul is. Arra is emlékszik, hogy Nádas egyszer Nyugat-Berlinből küldött neki levelet, hogy lehúzza Vitellius című drámáját, levélpapírul pedig a kézirat egyik sikertelen fénymásolatát használta.
- Nádas szerint még mindig nemzeti irodalomban gondolkodunk, nemzeti irodalmat írunk, pedig ezen már rég túl van a világ. Minden könyvének pontos európai tipográfiája van, a kulturális áthallások rendszere működik, Magyarország logikai és gondolkodásrendszere a német nyelvterülethez kötődik, csak sokan nem veszik észre az átfedéseket: nem saját itt semmi, se a szociális, se az iskolarendszer, de még az antiszemitizmus sem.
- Nádas úgy döntött, hogy az Emlékiratokban nem használ idegen szavakat, mert az értelmiségi nyelvvel senkit nem akart kirekeszteni.
- Minden könyvének pontos európai tipográfiája van, a kulturális áthallások rendszere működik, Magyarország logikai és gondolkodásrendszere a német nyelvterülethez kötődik, csak sokan nem veszik észre az átfedéseket: nem saját itt semmi, se a szociális, se az iskolarendszer, de még az antiszemitizmus sem.
