Öt éve kapott Nobel-díjat Kertész Imre. Ennek apropóján készített interjút vele a Papp Sándor Zsigmond a Népszabadságba. Ha valaki nem olvasta, annak ide posztoltuk.Visszatért már a rendes kerékvágásba az élete?
- Ezt nem tudom megmondani, mert nekem sosem a rendes kerékvágásban futott az életem. Különben meg nem lehet. Egy ilyen díjjal különféle előny és hátrány jár együtt, másrészt az ember könnyen célponttá válhat. Ugyanakkor bizonyos témákra könnyebben fel tudom hívni a nyilvánosság figyelmét. Ez eddig nem volt így. Számomra ez egy új, meghökkentő élmény, hogy beszélek vagy írok valamiről, és annak hatása van.
- Mondana egy példát erre?
- Alapkérdésekről van szó. Például nem győzöm hangoztatni, hogy a holokauszt szó mennyire helytelen. Nem azt jelenti, amit jelentenie kell. Arra való, hogy elkerüljék a történések pontos megnevezését, az európai zsidóság kiirtását, megsemmisítését. Ez egy univerzális, etikai trauma.
- Hátrányok?
- Számtalan interjút adtam és előadást tartottam. De ennek is voltak jó oldalai. Egy-egy feladat hozta magával. Például én korábban sosem írtam esszét. De felkértek, hogy hasonlítsam össze az orosz és a német koncentrációs táborok viszonyait. Elvállaltam, mert engem is izgatott a kérdés. Mindig morgok, mert ezek miatt nem tudok dolgozni, de aztán rájövök, hogy érdekel a téma. Az esetek tíz százalékában, mondjuk.
- Könnyebben vagy nehezebben ír egy ilyen horderejű díj után?
- Két könyvem jelent meg azóta, de egyikben sem talál olyasmit, amit a díj előtt ne írtam volna. Senkit sem képviselek, senki nevében nem szólok. Ha tiltakozom, akkor a magam nevében tiltakozom. Az írást pedig mindig privát ügyemnek tartottam.
TELJES INTERJÚ A NÉSZABADSÁG HÉTVÉGI MELLÉKLETÉBEN VAGY ITT>>
