Borítómustra

Rendkívüli örömmel töltötte el szerkesztőségünket, hogy a költészetes borítómustra előtti cikket az egyik kritizált borító tervezője is kommentálta – (többek között) valami ilyesmi miatt gondoljuk létjogosultnak ezt a rovatot. Hogy megmutassuk, mennyire örülünk, most kizárólag jó borítókat veszünk górcső alá – bár az hozzátartozik az igazsághoz, hogy kizárólag baromi jó fedlapokat akartunk vizsgálni, de ilyenből nincs már egy bejegyzésnyire való (legalábbis itthon). Beérjük a jelző nélküli jóval – nagyobb gondunk sose legyen. Ja, és ha ez ennyiből nem derült volna ki, szeretettel várjuk a kommentelők között a (borító)szakmabelieket, legyen az tervező, megrendelő, művész vagy egyéb hasonló!

 

Nagyon jó ez az ötlet! Nekem legalábbis mindig nagyon tetszettek az ilyen, a könyv mint objektum tárgyi oldalát kihangsúlyozó ötletek. Ennek egy bizonyos változatát már itthon is van, aki nagy bátran meg meri kockáztatni – de az sajnos még csak a dolog csírája, és ez igaz az élvezeti értékre is. (Az olyan kissé bátortalan ötletekre gondolok, mint hogy szamárfület rajzolnak a könyvre, esetleg kopottassá teszik a borítót.) Ez a könyv – nem mellesleg – egyfajta tényfeltáró riport az évi 161 milliárd dolláros (amerikai) esküvőiparról – telitalálat tehát a számlának álcázott cím-alcím-író hármas „doboza”. A fedőlap ráadásul az igazán jó borítók iskolapéldája: nem elégszik meg azzal, hogy felhasznált egy ragyogó ötletet, abszolút nem végez félmunkát (vagyis: a tervező − jogosan − azt gondolja, hogy egyetlen ötlet még minősülhet félmunkának). Az a könyv ugyanis, amelyre – elvileg, ugye – a számlát tűzték, egy cukorfalat, egy igen giccses példány lehetett (lásd a számla alól kilógó betűket), és ezt ütötték agyon egy olyan végtelenül materiális, sőt kellemetlen és túlzottan hétköznapi dologgal, mint egy számla. Ez valószínűleg tökéletesen kifejezi a könyv belsejének hangulatát – az ember életének legszebb napja (az európai kultúrkörben legalábbis, de ebbe ne menjünk bele) is pénzbe kerül, és a legkevésbé sem mentes a nagybetűs kapitalizmustól. Sőt. Remek kompozíció. (A)

 

 

A Bhagavad Gítá a hinduk egyik ősi eposza, a Mahábharáta egyik részlete, mely a jóga különböző ösvényeit mutatja be – a leírás szerint legalábbis, ne engem kérdezzenek, nekem még a lótuszülés sem megy −, versbe szedve, szanszkrit eredetiből fordítva. Tehát mint szöveg (mint szómágia) nyilván csodaszép. Ehhez méltó a borító is, amellyel az egyik probléma, hogy nem lelhető fel belőle normális méret a neten. A másik az, hogy a kép közel sem adja vissza az eredeti élményt – a könyv ugyanis „dombornyomásos”, ahol a képen váltakozik a szín, ott a borítón váltakozik a domborzat. Kellemesen hűvös színek, egyáltalán nem hivalkodó betűk, ízléses és az utolsó részletig kidolgozott kép (lásd a toll apró szálainak helyzete) és tökéletes arányok – dióhéjban ez jellemzi a borítót. Túl sokáig nézve talán egy kicsit giccsessé válik – ezért a mínusz az A mellett. (A-)

Bónuszként vagy slusszpoénként íme egy nem szépirodalmi könyv borítója, amely e sorok írásakor még meg sem jelent – nagyon up to date-ek vagyunk, no meg persze szerények. (Pár napja már kapható a könyv – a szerk.) Alapvetően rendben van a borító is, egy jó bagolykép, ami ugye nagyon is illik a Harry Potter-világhoz, nincs baj az alapokkal sem, harmonizálnak a színek (amik egyébként jól is lettek kiválasztva), nincs túlbonyolítva, és elsősorban nincsenek rajta a filmszereplők hülye fejei sem. (Oké, jegyezzük meg, van egy jellegzetes káeurópa-fílingje annak, hogy láthatóan nem volt pénz megvásárolni a hivatalos betűtípust, de csóróságért nem szólunk be, megértjük a helyzetet, mivel amatőr HP-fanok dobták össze a tesztkönyvet. Igény az van rá, dicséretes, hogy belevágtak. No meg, ha ekkora rajongók hoznak létre valamit, az jól szokott elsülni, lásd Peter Jackson vs. Gyűrűk Ura. Zárójel bezár.) De a poén, ami miatt idekerült a borító, a következő: az eredetiben (gy.k. angolul) a varázslótanoncok első nagy tesztjét – érted, teszt −, az RBF-et (ami egy rövidítés: Rendes Bűbájos Fokozat) úgy hívják, hogy OWL (Ordinary Wizarding Level). Magyarul bagoly. Ezért aztán ez a borító rendkívül ötletes. Bár jobb lenne angol nyelvterületen, de hogy hová születik, azt nem választhatja meg az ember. Kap egy (A)-t.