40. Dunajcsik Mátyás: Balbec beach, Libri könyvkiadó, 2012.
Dunajcsik Mátyás az év egyik legszebb borítójú könyvével jelentkezett. A Balbec Beach ráadásul utána felkerült a Libri Kiadó szerkesztőjének longboardjára is, amit mi nagyon jó ötletnek tartunk, és ahhoz tudunk hasonlítani, mintha Esterházy Péter a Bevezetés a szépirodalomba címet felstoppoltatja egy focilabdára, vagy Nádas Péter a hétvégi piacon Párhuzamos történetek néven felcímkézett körtékkel jelenik meg. A könyvet mi szerettük: "Tizenhárom távoli történet - de valahogy mégis egységet képeznek, ha egymás után olvassuk őket. Sztori szinten nem kapcsolódik a nagymama lábának preparálása, a férfikupiban befőttesüvegbe gyűjtött Duna-vízhez és a gömbtévét is egy másik világban küldte a nagybácsi. A motívumok azonban mégiscsak összetartanak: Dunajcsik visszatérő témája az alkotással való küszködés, a műalkotás témájának keresése; a régi történetek, a múlt feltárása, megértése; a jelentéstulajdonítás, mi mit jelentett és miért azt jelenti még ma is - ezek az örök kérdések jelennek meg egy-egy történetben. Közben végtelenül referenciális a szöveg: a kötet csúcspontját jelentő Elefánt a Blaha Lujza téri Jelen Bisztóban játszódik, és egy hússal foglalkozó művészről szól, miközben egy hússal foglalkozó művésznek (a zseniális Szöllősi Gézának) van ajánlva, de a Csendes Létteremben kezdődő A láthatatlan Budapest helyszínei is tökéletesen beazonosíthatók. A tizenhárom történetből A Berlin alatt a föld lóg ki leginkább: a grafikákhoz társított rövid szövegek már-már szabadversszerűek, így nem tudják kirajzolni a bonyolult, szétfolyó történetet az apját elvesztő fiúról. Ettől az egy bakitól eltekintve a Balbec beach szövegei erősek, hatásosak, és jól megírtak - talán a szépelgés az egyetlen vád, amit felhozhatnánk ellene, de igazság szerint engem nem zavart a megformáltsággal való játék sem, sőt pont ez a nyelvhasználat tudta felülírni a szöveg refernciáit és tudott létrehozni egy valószerűtlenül lebegő teret az elbeszélések köré." Érdemes beleolvasni a könyvbe itt, vagy pedig a szerző blogján.
39. Térey János: Termann hagyatéka, Libri Könyvkiadó, 140 oldal, 2012.
Ha a fociban az átigazolások sok-sok unalmas időszakot töltenek fel tartalommal, akkor 2012 egyik fontos híre lehetett, hogy Térey a magvetős mezét librisre cserélte. Térey János 1997-ben megjelent novelláskötetét, a Termann hagyományait írta újra: hogyan múlik el az ifjúság, és hogyan teszi mégis halhatatlanná a makacs emlékezet. Mintha egy hard-boiled nevelődési történetet néznénk fekete-fehérben, írja az ismertető, megelevenedik a 90-es évek Budapestjének letűnt atmoszférája, és újra felragyognak az elveszett illúziók. A sztori: Termann, a huszonéves tanárjelölt szülővárosába, Debrecenbe utazik, talán felkutatni, ami még megmaradt a gyermekkor morzsalékából, talán örökre búcsút mondani neki. Aztán újra Pest, dacos ismerkedés a fővárossal, a szűkös albérletek és füstös kávéházak világával. Házibulik, emlékezetes tengerparti expedíciók és az első pszichedelikus utazások a város utcáin, melyek még a háborús Varsóig is elviszik az óvatlan utazót - sőt annál is tovább, egész a felnőttkor küszöbéig.
38. Inkei Bence: Mirelit, L'harmattan kiadó, 2012.
"Szerintem mindannyian kurva szerencsétlenek vagyunk ilyenkor, még akkor is, ha ezt nem szokás beismerni" - mondta Inkei Bence interjúnkban, és ezzel alapvetően meghatározta, miért is szeretjük Mirelit című könyvét, amit akár szenvelgésregénynek is nevezhetünk. A történet még akkor is terápiás, ha Inkei azt állítja, nem a nyomorát írta ki magából. Rosszabb napokon érdemes belelapozni, és röhögni egy nagyot a főhősön, szerencsétlen Gömöri Gergőn, aki hibernálással orvosolná problémás szerelmi életét, és akinél senki sem tudja jobban, hogyan veszítsünk el egy nőt tíz nap, három hónap, vagy fél év alatt. Hipochondereknek nem árt vigyázni! A mezei garatgyulladástól a herevisszérig mindenféle baljós diagnózis felállítható olvasás közben. "A helyzetek és a figurák is mind nagyon ismerősek lesznek annak, aki itt él. A mostani Budapest paródiája is a könyv, hogy egy újabb rétegét hámozzuk le a regénynek. Megkapják a magukét a londoni betanított munkára vágyók épp úgy, mint a kerékpárfétisiszta jófejek, vagy éppen a tévés producerként magabiztos nagyszájúak. De azt is mindenki tudja, hogy mennyire idegesítő bármilyen elromlott háztartási eszközhöz úgynevezett mesterembert hívni. Mindezt nagyon finoman megfogalmazva kapjuk, hiszen a kritikát egy bolond szájából halljuk, és ettől minden idézőjel még egy idézőjelbe kerül. Így válik a gúnyos leltár érzékeny irodalommá" - írta Magyari Péter az Indexen.
37. Kolozsi László: Mi van a reverenda alatt? Jószöveg, 308 oldal, 2012.
"A magyar társadalom tele van feszültséggel, főleg a távoli, keleti területeken feszült pattanásig a helyzet. Égetően szükség van krimikre: nem azért, mert fel tudja oldani a feszültséget, hanem mert a diskurzus kezdeményezőjévé válhat. Ma már csak provokálni lehet a mélyebb beszélgetéseket. Én a témaválasztásommal kicsit provokálok" - árulta el Kolozsi, miért ezekkel a nagyon ma is fontos történetekkel foglalkozik könyveiben.Kedvenc nyomozói, Péter és Gábor, a tűz és víz jellemű, mégis egymásra utalt újságíró-kopók a kilencvenes évek Szegedjén igyekeznek megoldani a csavaros bűnügyeket, ami ugye tudjuk, nem volt a Kánaán. Nemegyszer saját életük kockáztatásával kutatják az igazságot, közben isznak, mint a kefekötő, és saját traumáikkal hadakoznak. A szegedi oknyomozó újságíró a Magda Marinko-ügy után a mostanában egyre több kínos kérdésre válaszolni kénytelen katolikus egyház viselt dolgait vetette papírra: főhősei fáradhatatlanul loholnak suhogó barna reverendák nyomában, hogy aztán olyan szuroksötét titkokra derítsenek fényt, amilyeneket még nem látott ez a kis ország. A kilencvenes évek Szegedje nem akármilyen közeg, Chicago elbújhat mellette szégyenében: a várost a törvényenkívüliség árnyékában meglapuló figurák, kis- és nagystílű bűnözők, extrém életvezetési technikákat gyakorló csodabogarak népesítik be. A két, tűz és víz jellemű, mégis egymásra utalt, tántoríthatatlan újságíró-nyomozó, egy iszákos Woodward és egy Hitgyülit megjárt Bernstein ebben a cseppet sem színpompás miliőben oldja meg a csavaros, életveszélyes bűnügyeket. Homályos szerkesztőségi szobákon, steril bankhelyiségeken, kocsmatúrákon, alterrockkoncerteken keresztül vezet útjuk a megrázó megfejtésig, a regény pedig szerencsére nem satnyul elnyűtt pedofildrámává, ahogy vártam a pajkos cím utalása miatt. A kificamodott morált a bűnösök bűnhődésével persze nem lehet tökéletesen helyrerántani, amit egy tisztességes hard-boiled krimitől el is várunk. „A regény szereplőinek nincs köze a mai magyar valósághoz" – olvashatjuk a könyv legelején. Hát persze. A könyvet beválogattuk az év legjobb krimijei közé is, ahogy korábban kifejezetten ajánlottuk a Könyves magazin magyar krimikkel foglalkozó fejezetében.
36. Szálinger Balázs: Köztársaság, Magvető, 360 oldal, 2012.
"Nem értem a ti logikátokat./ Nem értem a kilégzéseteket,/ Hogy is lehet egyazon levegőből/ Kikalapálni egy ilyen öreg/ Párát, és az mért marad üvegen?/ Azt mondtátok, enyém lesz az üveggyár.//Láttam fotókon: lelkesedtetek./ Láttam fotókon: összetörtetek./ Fél füllel már hallottam, hogy citáltok/ Engemet, a tízéves gyereket,/ És azt mondtátok: enyém a jövő,/ Értem lelkesedtek és törtök össze.// És most nem értem az öreg beszédet,/ Hogy verhet ez ma is hullámokat/ Az üvegtáblán, ami képtelen/ Alólatok kiúszni, mert ti úsztok;/ Első vagyok, aki meg tudja tenni,/ Hogy ne értse, mit magatokkal hoztok" - írja Rendzserváltás 2.0 című versében Szálinger Balázs, aki egyaránt ír verset, eposzi hosszúságú drámai költeményt, politikai verset és drámát. Klasszikus formákat felhasználva beszél fontos mai, közéleti kérdésekről. Írt már drámát felkérésre, dolgozott át klasszikus színpadi műveket (pl. Kalevala, Philemon és Baucis), írt librettót Márta István Csodálatos mobilvilág című operájához, de kabarét is a Kolozsvári Magyar Állami Operának - Odaadnám magáért a vesémet címmel. Legújabb kötete a Köztársaság különleges költői körutazás, amely napjaink Magyarországáról indul, hogy a három műnemen (líra, dráma, epika) és Róma birodalmán keresztül a közeljövő Budapestjére térjünk vissza . Szálinger nagy témája a közélet és a magánélet egymástól elválaszthatatlan egységellentéte. Hogyan tudunk hitelesen megszólalni privát dolgainkról a nyilvánosság előtt? Hogyan lehet közünk saját magunkhoz a mindenkori többieken keresztül?
35. Nicole Krauss: Nagy palota, Magvető, 400 oldal, 2012.
Nicole Krauss: Nagy palota, Magvető Könyvkiadó, Fordító: Berta Ádám, 394 oldal, 2012 Krauss világában a tárgyaknak lelkük van, összekapcsolnak embereket, sorsokat, korokat és kontinenseket. Ahogy A szerelem történetében, a Krauss számára a világhírt meghozó regényben egy régi könyv, A szerelem története fűzte össze egy öregember és egy kislány történetét, addig harmadik regényében, a Nagy palotában ezt a szerepet egy régi íróasztal tölti be. Egy fiatal, magányos New York-i írónő örökli meg egy Chilébe készülő költő-forradalmártól, Daniel Varskytól a hatalmas, sötét fából készült íróasztalt, tizenkilenc fiókkal, melyből az egyik zárva van, titkot rejt. Az asztal (titkával együtt) évtizedekig az írónővel marad, egyetlen állandó pontja életének, egészen addig, amíg egy fiatal lány be nem állít hozzá azt állítva, hogy az asztal az apjáé volt. Az asztal felbukkan Londonban, évtizedekkel korábban egy másik írónőt a lengyel-zsidó származású Lottét szolgálva. Egy idős, magyar származású zsidó régiségkereskedő szintén ezért az asztalért forgatja föl a világot, helyre akarja állítani Jeruzsálemben apja dolgozószobáját pontosan úgy, ahogy 1944-ben Budapesten festett még a holokauszt előtt. Az asztal tehát az emlékezés tárgya, vagy maga az emlékezet tárgyiasult formája, a benne rejlő titokkal együtt, ahogy a szereplők önmagukban is súlyos titkokat és örökségeket hordoznak. A regény mozaikokból épül fel, lassan építkezik, a történetszálak pedig csak az utolsó pillanatban érnek össze Nicole Krauss Varskyéra kísértetiesen hasonlító nagy, fiókon íróasztalán.
34. Hanif Kureishi: Kültelki Buddha, Scolar Kiadó, 2012, Fordította: Greskovits Endre, 344 oldal, 3450 Ft.
"Norman Mailer, Philip Roth vagy akár Toni Morrison amellett, hogy nagyszerű művészek és minőségi szépirodalmat írnak, milliós példányszámban adják el a köynveiket. Egy új Philip Roth-regény megjelenése nemcsak irodalmi, hanem kereskedelmi esemény is egyben. A legjobb könyvek mindig anyagi sikerek is egyben, botorság lenne azt gondolni, hogy ha egy könyv nagyon sok példányban kel el, akkor az már nem minőségi munka, és ennek az ellenkezője sem igaz. Attól, hogy egy írónak csak pár tucatnyian ismerik a könyvét, még nem lesz értékesebb vagy több. Vagy ott van a színház világa: az utóbbi év legsikeresebb előadása a Westenden a Godot-ra várva volt, amelyet milliók látnak szerte a világon minden évben. Ettől még a világirodalom egyik legnagyszerűbb alkotásáról van szó. Nem tudom, hogy gondolhatja bárki is, hogy a művészet és az üzlet nem tartoznak össze" - mesélte nekünk a nyáron Budapesten szereplő Hanif Kureishi, aki erős regényt írt Kültelki Buddha címmel, amiben a kilátástalansággal, az unalommal és a rasszizmussal találjuk szemben magunkat, főleg ha egy olyan családba születünk, mint A kültelki Buddha főhőse, a tizenhét éves Karim. Karim anyja angol, apja pakisztáni, aki otthonát és a különleges jólétet elhagyva érkezett meg Londonba, hogy ott a társadalom alján találja magát. Karim apja számára az élet meglepetések sorozata: nemcsak a környezet, az emberek és a mentalitás más, hanem míg hazájában szolgák sokasága leste minden óhaját, új otthonában a többség félve, undorral, de a legjobb esetben is valami furcsa szerzetként tekint rá. De míg az apa ebből a vesztesnek tűnő helyzetből természetes optimizmusával és az emberekre szinte delejező erővel ható személyiségével könnyen kiverekszi magát, és tehetségét kihasználva lesz a külvárosi londoni középosztály „házi Maharishije", fiának, Karimnak kicsit nehezebb dolga van. Mert bár ő már ízig-vérig angol, meg kell küzdenie apja szemléletével és a hagyományokkal, valamint a felnőtté válással – és akkor még billegő szexuális érdeklődéséről, a hetvenes évek hippi- és kezdődő punkkorszakának zavaros éjszakai életéről és a külvárosi korlátoltságról még nem is beszéltünk.
33. Joe Hill: Szarvak, Európa könyvkiadó, 2012.
Joe Hill, meglehet, már picit korától a Cujón vagy a Ragyogáson szocializálódott (ilyen felmenő mellett, mondjuk, nem lennék meglepve), nem csoda, ha azután egy olyan történet szaladt ki a kezei közül, mint a Szarvak. A történet középpontjában egy Ig Perrish nevű férfi áll, aki egy alkoholgőzös éjszaka után arra ébred, hogy szarvak nőttek a halántékán. A férfi bár sok mindenen keresztülment az elmúlt egy évben – így például az egész városka azzal vádolja, hogy brutálisan megerőszakolta és megölte szerelmét, Merrint, igaz, a bűncselekményt bizonyítani nem lehet –, de ez már neki is sok. A legmeglepőbb azonban mégis az, hogy az embereket nem rázza meg különösebben Ig Perrish látványa, sőt, legnagyobb döbbenetére megnyílnak előtte. Az iskolás lányra vágyó orvos, a járőrtársáról szexuális álmokat szövögető rendőr, vagy a házas asszonnyal hetyegő pap, mind-mind saját legtitkosabb, legmocskosabb vágyaikat és gondolataikat osztják meg vele, érintésére pedig múltbéli bűnök egész sora tárul fel. Nem kivételek ez alól a tulajdon szülei sem. Ig azonban nagyon hamar rájön arra, hogy bizarr új képessége fegyver is lehet a kezében, eszköz, amelynek segítségével kiderítheti, hogy ki és miért ölte meg egy évvel korábban Merrint. Pontosan felépített, kellően feszes regény lett a Szarvak, melynek filmváltozatát (főszerepben Daniel Radcliffe-fel) várhatóan jövőre mutatják be. A Szarvak 2010-ben jelent meg az Egyesült Államokban, és hamar nemzetközi sikerkönyvvé vált. Olvass bele a regénybe.
32. Závada Péter: Ahol megszakad, Libri Könyvkiadó, 2012.
"A rapszöveg a zene ritmusára íródik, a vers a szöveg belső lüktetésére hagyatkozik. Míg a rapben megteheted, hogy öncélúan dobálod a rímeket, a versben ez nem szerencsés. A jelenlegi költői trendek nem kedveznek a rímnek. Sokan azt gondolják róla, hogy csak mankó, én azt remélem, hogy a játékra való igény minden költőben ott van" - mesélte el a különbséget írás és írás között az Akkezdet Phiaiból érkező Závada Péter.Az irodalmi élet idén menő nem volt, és ezt Závada Péter tette láthatóvá a két telt házas Toldi-bemutatóval. Jó volt ott lenni. Az Ahol megszakadban végre megírták a mostani Budapestet, sőt remek videó is készült hozzá: "Oktogon. Felhők szűrte fény/.Napsáv a Cafék üvegén./ A sarkon barna hajszalon/ mereng a bíbor hajnalon.//Blahán tél. Szürke homeless-ek./Mint egy nagy náthás orr,/ csepeg a kőkút./ Taknya föl buzog./ Sár. Vonyító mínuszok.//Deák. Száz nikkel kisgyerek:/Demszky-pózna rengeteg./Friss sebként tátong a Gödör./Pultos lányt fejfájás gyötör.//Móricz. Borús ég. Ködpamacs./Villamos csöng. Ásít a Match./Délibáb, csalfa látomás:/egy munkás metróárkot ás?//Kálvin tér. Szitáló havak./Járda-tetris: műkő, falap./A közöny aszfaltozta lét/építi néma hostelét.//Moszkva tér. Hétköz. Napsütés./Dreherrel kever snapszot és/sütőrumot a virradat/egy McDonald’s-boltív alatt.//Baross. Lágy szellő andalít./Egy bágyadt éjjel-nappalit/épp légüresre fosztanak:/egy mindennapos mozzanat.//Úgy vonz a beton, szinte fáj./Kovalens kötés: egy laza/ sejtstruktúrába integrál./Inkább otthon, de nem haza".
31. Neil Gaiman: Amerikai istenek, Agave Könyvek, 656 oldal, 2012.
Az Amerikai istenek tizedik évfordulójára kibővítve jelent meg Neil Gaiman Hugo-, Nebula-, Bram Stoker és Locus-díjas, világszerte elsöprő sikerű regénye. Az Amerikába betelepülők magukkal hozták a régi isteneiket, de mivel már senki nem imádja őket, nem is nagyon emlékszik rájuk, egyszerű, többé-kevésbé polgári létbe kényszerültek. Megszülettek viszont a technológia, a tévé, a drogok új istenei, ők erősek és hatalmasak; kódolva van tehát a harc a régiek és az újak között, a kialakuló konfliktusba pedig természetesen főhősünk is belekeveredik. "A legjobban azt az ötletet szerettük, hogy az istenek a híveikből szerzik az erejüket, még most is csodálattal tölt el. "a könyv hangulata az, ami a mai napig emlékezetes, a háttér, amihez képest az istenek, a háborújuk, de még a főszereplő Árnyék felláció közben autóbalesetet szenvedett, majd zombiként vissza-visszatérő felesége is másodlagos – értő zenekritikusok ezt a hangulatot hívják americanának. Azt az Amerikát, ami nem a tévék keleti és/vagy nyugati partja, hanem minden, ami közötte (és alatta) van, a végeláthatatlan pusztaságok és sehol-nem-történik-semmi utak, poros benzinkutak, 19. századi „régiségek”, útmenti falatozók, koszvadt Buickok, sötét bérházak Amerikáját" - írtuk a könyv megjelenésekor" - lelkendeztünk a megjelenéskor.
KLIKK A KÉPRE, HA ÉRDEKELNEK A LISTA KORÁBBI HELYEZETTEI:
