Fotó: Valuska Gábor
Az Akkezdet Phiai nevű rapformációból ismert Újoncot mindig a nyelv érdekelte és Parti Nagy Lajos, akit fiatalon sokat utánzott. Az apa, Závada Pál a Kottazűr albumot maga árulta íróbarátainak, de fia első publikációjáról nem is tudott. Závada Péter első verseskötete a könyvfesztiválra jelenik meg Ahol megszakad címmel.
Természetesnek látszik, hogy egy híres regényíró fiaként, ennyi év rappelés és slammelés után egy verseskötettel állsz elő. Ennyire egyszerű volt?
Az Akkezdet Phiai inkább következett abból a közegből, amiben felnőttem. Nem azt mondom, hogy apám író mivoltából következett volna a rappelés, inkább arról van szó, hogy az irodalmi törekvésekre nekem ez volt a válaszom. Azt még most sem tudom, hogy a rap a vargabetű vagy ez a verseskötet.
A rap volt az elsődleges közeged, miközben elég meghatározó lehet, hogy apád híres író, a barátai szintén; Parti Nagy Lajos és Esterházy Péter a térdükön lovagoltattak.
Gyerekként nem nagyon foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Egy biográfiában azt írtam magamról, hogy „Mivel apám író, huszonegy-két éves koromig teljesen hidegen hagyott az irodalom.” Úgy éltem meg, mintha egy átlagos foglalkozás lenne. Sokáig nem érdekelt, hogy Esterházy Péter az Esterházy Péter. Alapvetés volt, hogy ők a családi barátaink, akiket sokkal előbb megszerettem emberként, mint íróként.
Mikor lettek íróként is fontosak lettek ezek az emberek?
Parti Nagy Lajos volt az, aki kiégette a relét az agyamban. Tizenkilenc-húszévesen nagyon benne voltunk az akkezdetphiaizásban: meggugliztam magunkat, találtam egy cikket, amelyben azt írták rólunk, hogy felületesek vagyunk, és hogy elbagatellizáljuk a szövegeket. Ekkoriban olvastam Parti Nagynak az Esti kréta című kötetét, amelyről nagyon önző és nagyképű módon azt gondoltam, nem is áll annyira távol attól, amilyen szövegeket mi szeretnénk írni.
Parti Nagy szófacsarásainak és az Akkezdet Phiai szövegeinek a rokonsága tehát így következett egymásból?
Ezek tudat alatt szivárogtak be az életembe. Kiskoromtól kezdve a tatai és szigligeti írótáborokba jártam, és ott voltam a felolvasásokon. A Vadhuss című PNL-novella már gyerekként is nagy hatással volt rám, főleg az a rész, amikor nescafés vérrel etetik a pitbullt.
Parti Nagy lett a mentorod?
Két évig gyakorlatilag csak Parti Nagyot olvastam, annyira elkezdett érdekelni. Nagyon korán, hét-nyolc éve egyszer kikértem a véleményét a szövegeimről. Azt mondta, lehet belőlük valami. Mintaként tekintettem rá, de soha nem akartam leleplezni a bűvésztrükkjeit, írói praktikáit, inkább magam próbáltam megfejtéseket találni rájuk. Egyszer, pár évvel később a szövegeimet olvasva eléggé megijedtem, hogy most már túlságosan olyan akarok lenni, mint ő. Ekkor teljes zárlatot rendeltem el, és hosszú időre eltettem a könyveit – a mai napig óvatosan veszem őket elő.
Újonc Péter rapper és Závada Péter költő rendesen hadakozik benned. A kettő között hídként ott a slam poetry. Mit szeretsz a rapben, és mit a versben?
Nem hadakoznak. Tök jól megférnek, noha a rapzene és a versírás nagyon más ahhoz képest, amennyire hasonlónak láttam ezt fiatalabb koromban. A verselés belső elmélyülésében az a legizgalmasabb, hogy senkitől nem függ az ember: egy teljesen önreflexív folyamat, magadnak csinálod. A rapzenében a felületen élünk, kifelé. Senkinek nem kell megfelelni. A slam poetry és a rap is kifelé forduló dolgok, talán ezért is izgatnak most kevésbé. A verseknél kevésbé fontos a külső elvárás, a rap- és slamszövegeknél előfordul, persze. Ez retorika, meg kell győzni a közönséget. Olyan is van, hogy olykor elvisz a rím. A rap és a slam sokkal szabadabb műfaj, főleg azért, mert nincs történelme itthon. A versnél azért ott vannak a nagyok, és hazudik az a költő, aki azt mondja, nem akar egy picit József Attilához vagy Pilinszky Jánoshoz felnőni. A rapszöveg a zene ritmusára íródik, a vers a szöveg belső lüktetésére hagyatkozik. Míg a rapben megteheted, hogy öncélúan dobálod a rímeket, a versben ez nem szerencsés. A jelenlegi költői trendek nem kedveznek a rímnek. Sokan azt gondolják róla, hogy csak mankó, én azt remélem, hogy a játékra való igény minden költőben ott van.
Csak apádnak akarsz megfelelni, mondtad. Van szimbolikus harc a névért, küzdesz azzal, hogy Závadának hívnak?
Esterházytól kérdezték egyszer, hogy Marcell fia mit csinál, mire rávágta, hogy nem ír, hála istennek, majd hozzátette: mert milyen nehéz lenne a Marcellnek. Ezen akkor kicsit
elszomorodtam, mármint azon, hogy Esterházy lehetetlennek tartja, hogy egy nagy író gyereke kilépjen a szülő árnyékából. Ma már úgy látom, hogy a mi generációnknak és a nálunk fiatalabbaknak nem kell belehalniuk a nagy elődökbe. Az internet korában bárki önerőből ismertté válhat. Régen ebbe bele lehetett őrülni, ma már talán nem akkora probléma.
Apám regényeket ír, én verseket. Ha én is prózaírással kacérkodnék, akkor lenni min elgondolkodni. Családon belül nincs semmiféle egymásnak feszülés. Támogatjuk egymást, amiben csak tudjuk. Apám nagyon szépen, távolságtartóan kezeli a költői próbálkozásomat, csak akkor mondja el a véleményét, ha kérdezem, és általában ő értesül utoljára a publikációimról is. A kötetemet is csak betördelve látta először.
Apád a regényeiben nagyon szeret és nagyon tud mesélni, különböző nyelvi regisztereket használ ügyesen és izgalmasan. A családban mindig fontos volt a nyelvhez való viszony?
Apám írásban éli ki a nyelvkényszert, egyébként egy szűkszavú ember. Én, vele ellentétben már elég korán vonzódtam az idegen nyelvekhez. Az első barátnőm egy amerikai lány volt, ezért elég gyorsan megtanultam a nyelvet, majd később hasonló okokból tanultam meg olaszul, laktam Rómában és Amerikában is. A rap azért jött, mert tetszett, ahogy bánnak a nyelvvel. Amerikában elképesztően truvájos szövegeket képes írni akár egy hidegvérű gengszter is. Szerettük volna ezt a játékot átültetni a magyarba. A Wu-Tang, a Def Squad és Redman szövegei hatottak ránk leginkább, zenei fronton RZA, Erick Sermon és Dj. Premier volt a csúcs.
Mit szólt apád az első Akkezdet Phiai-dalhoz, és mit az első versedhez?
A Ráday utcai lakásban apám szobáját és az enyémet egy gipszkartonfal választotta el. Akkoriban nagyon sok rapzenét hallgattunk, sőt olykor gyakoroltunk is otthon. Az első albumtól kirázta a hideg, a káromkodós, fűszívós, piálós dalok nyilván annyira nem nyerték el a tetszését, viszont a Kottazűr albumot már szerette. A barátainak ő árulta a cd-t, kért 20-25 darabot belőle, seftelt vele. Az első Holmi-közlésemet jó későn látta: névtelenül küldtem be a verseimet, csak Várady Szabolcs tudta, ki írta őket. A Holmiban minden alkotásról szavaz a szerkesztőbizottság, ráadásul apám versügyben tartózkodni szokott, mert nem érzi imagát kompetensnek. Végig nem tudta, hogy benne leszek, meg is lepődött.
A versesköteted elég gyorsan következett az első publikációd után, nem korai még?
Ez így nem igaz. 2012 van, először 2009-ben publikáltam a Jelenkorban. Nagyon régóta érik bennem a kötet gondolata. Első lépésként, körülbelül egy éve Parti Nagynak és Darvasi Lászlónak küldtem át a verseket, és mondták, hogy ezekből most már talán lehetne kötet. Később Simon Marci [költő, a Libri Kiadó szerkesztője – a szerk.] azzal keresett meg, hogy kiadnák az Akkezdet Phiai-szövegeket, és ekkor mutattam neki a verseimet is. Simon nagy lökést adott, amikor leteremtett: „Jók a versek, Miszter, de hol vagy belőlük te? Miért nem viszed bele magad jobban? Merj hibázni!” A kötet magja ezután született meg, sok alanyiság és merés került bele.
Az 5 legfontosabb vers az életében
Petri György: „Hogy elérjek a napsütötte sávig” — a gyönyörű kiszolgáltatottsága és őszintesége miatt.
Pilinszky János: Félmúlt — a gyomorba vágóan egyszerű fogalmazás, a tűpontos képek miatt.
Nemes Nagy Ágnes: Fák — mert „Tanulni kell a téli fákat.”
Parti Nagy Lajos: „Voltam sokat szeretni tárgytalan…” kezdetű verse, a nyelviség és alanyiság találkozása miatt.
Tóth Krisztina: Séta – mert egyszerűen szép.
Az 5 legfontosabb rapszámBusta Rhymes: The Coming, Defsquad meets the Flipmode Squad
Redman: The Goodness
Atmosphere: God Loves Ugly
Ludacris: Fat Rabbit
Odd Future: Oldie
Szerző: Valuska László
(Az interjú a Könyves magazin 3. számában jelent meg.)
