Úgy finom, ha a túró belepirul, s egy vékony kéreg jelenik meg rajta. A kaprot előtte kell rászórni, nem a legvégén, ahogy a Klaj szokta, úgy nem lesz jó. Hallani kell, ahogy a szalonna olvadás közben pattog, érezni kell, ahogy a fakanál mentén összekeveredik a langyos zsír a túróval, majd bele a kapor és a lecsöpögtetett házi tészta, és akkor jön a legfontosabb rész, hagyni kell, hogy egyenletesen piruljon, hogy a zöld szálacskák az érett túróba simulva ropogós páncélt növesszenek a tészta köré.
Ez a kéreg, ezért érdemes...
Ha fához hasonlítanám, azt mondanám, hogy a bükk, vagy egy fiatal diófa törzsét idézi. Ehhez persze állandóan forgatni kell, máskülönben égni fog, nem pirulni. Férfi ember pedig tudja jól, mi az egyik, s mi a másik.