Már jó ideje szenvedett. Hasogatott a válla a dereka..
A gyógyszertárban Ica segített neki kiigazodni a sok kence között. Otthon kente, ahol elérte. Lassan ereszkedett esténként az ágyra, óvatosan egyenként tette fel a lábát a matracra, aztán múmiaként feküdt hajnalig, az ébrenlét és félénk álmai között. Angyali kezek simogatták. Akkor nem fájt semmije. Gondolt egyet, bebuszozott a városba, az internetről kikeresett szalonba. Kedves, teltkarcsú hölgy, fogadta. Kérdésére felsorolta a panaszait. Megbeszélték a teendőket, majd gyorsan félrefordulva levetkőzött és ráhasalt az ágyra, szégyenlősen kezére fektette a fejét.
Erika nekilátott. Az olajjal öntözött testet finoman, majd egyre keményebben átgyúrta. A férfi összeszorította cserepes ajkait, nehogy egy hang is kipréselődjön rajta. Nem a fájdalomtól, a gyönyörtől szeretett volna ordítani.
Miután végeztek felöltözött. Fizetett, mikor Erika az esetleges újabb időpontról érdeklődött, kibukott belőle.
- Ugye nem vet meg engem?
A nő értetlenül nézett rá.
- Ugyanis pap vagyok. Feri atyának szólítanak a hívek, nyolcvanharmadik évemet taposom.
Erika lassan az ajtón levő táblára mutatott.
Gyógymasszőr állt rajta fekete betűkkel.
Feri atya este a fotelban aludt el. Apró nyálpatak csorgott az állára szája sarkából. Csodásat álmodott. Egy furcsa autó mellett gyalogolt szálfa tartással, fülhallgatójára figyelve éberen követte az utasításokat, mikor a Szentatya a pápa mobilból hálásan rámosolygott.
KÉPALÁ - Testőrök között
Ötvös Németh Edit: Feri atya [Képalá]
Képalá
|
