„Ha szó szerint fordítanék, mondatonként zihálna valaki” – az erotikus könyvek fordításának kulisszatitkai

Miben más az eredeti angol szöveg és a magyar fordítás? Mik okozzák a legnagyobb kihívást a magyarra való átültetés során: nem eltévedni a she-he lefordíthatatlan nyelvi labirintusában vagy megtalálni a szókimondó, de nem prűd, és a vulgáris közötti vékony mezsgyét? Három műfordítót kértem meg, avassanak be az erotikus szövegek fordításának örömeibe, nehézségeibe és kihívásaiba. Ők: Barthó Eszter, Kalapos Éva Veronika és Weisz Böbe. 

Azt a rézfán fütyülőjét!

„Ne legyen unalmas. Ami a valóságban – jó esetben – egyáltalán nem monoton, az egy könyv lapjain könnyen azzá válhat, főleg, mivel a külföldi szerzők előszeretettel használják oldalanként többször is ugyanazokat a kifejezéseket. Égető szükség lenne már egy szinonimaszótárra az erotikus könyvek fordítóinak!” – mondja Kalapos Éva Veronika, amikor arról kérdezem, mi szerinte az erotikus könyvek, jelenetek fordításának legnagyobb nehézsége.

Barthó Eszter is egyetért azzal, hogy az angol szövegek sokkal jobban elbírják a szóismétlést a magyarral szemben. A másik nagy különbség a magyar és az angolszász ízlésvilág között az isten emlegetése.

Az angolok könnyebben dobálóznak a God szóval mindenféle értelemben, de a fordítás során ezeket igyekszem kerülni.”

Káromkodni magyarul viszont sokkal színesebben tudunk, teszi hozzá.

Weisz Böbe szerint az angol könnyebben fogalmaz direkten, a magyar hamarabb válik vagy túl nyerssé, vagy túl körülményessé, modorossá. Ő akkor szokott egy erotikus jelenet fordításakor dicsőséget érezni, amikor sikerül a sok she–he-váltásban nem eltévednie, és a magyar szövegben végig egyértelmű, ki mit csinál: „Az felér egy győzelemmel.”

Lihegve zihálás 

Weisz Böbe szerint van különbség aközött, hogy egy jelenet azért erotikus, mert itt tetőzik a két szereplők közötti vonzalom, és aközött, ahol maga az erotika is afféle fontos karakter a történetben. „Az előbbi esetben az erotikus jelenet tulajdonképpen választóvonal a szereplők életében, onnantól megváltozik a másikhoz, önmagukhoz, sőt még a világhoz való viszonyuk is, ezért az érzelmi töltetre különösen oda kell figyelni. Az utóbbiban a szerző sokkal többet mutat a nyers valóságból, ezért a nyelvezet is konkrétabb, a testérzetek nagyon hangsúlyosak, és sok múlik a megfelelő igék kiválasztásán.”

A műfordító azt meséli, sokáig kínlódott az erotikus jelenetekkel, mivel azok fordítástechnikailag kizökkentették őt munka közben.

Ám amióta a jelenet szerepét helyezi a fókuszba, és az alapján választ szavakat, kifejezéseket, inkább izgalmas kreatív feladatnak látja, aminek megvan a maga szépsége. Az is igen fontos szerinte, hogy a szöveg egyszerre legyen természetes, érzéki, de közben ne váljon nevetségessé. 

Ha szó szerint fordítanék erotikus jeleneteket, mondatonként lihegne, zihálna vagy sóhajtozna valaki”

– állítja Kalapos Éva Veronika, aki ezért inkább a hangulatra összpontosít.

Az erotikus jelenetek magyarra átültetése nem nehezebb, mint a más témájú szövegek, állítja Barthó Eszter. „Minden könyvben vannak olyan részek, amikhez az adott pillanatban nem vagyok megfelelő hangulatban, legyen az erotikus, szomorú vagy poénos jelenet. Ilyenkor ezt a részt átugrom, és később térek vissza hozzá” – magyarázza. Hozzáteszi: a valódi nehézség inkább abban rejlik, hogy a kissé egy kaptafára írt jelenetekbe némi változatosságot csempésszen.

Az a magas, izzó tekintetű milliárdos csak rád vár!

Azokban a könyvekben, amiket Barthó Eszter fordít, az erotika csupán fűszer, ami még izgalmasabbá teszi az amúgy érdekes, fordulatos, gyakran humoros történeteket. Ő úgy látja, a szerelmes regények mindig is népszerűek voltak, mert alapvető emberi vágyakra épülnek, és ezek a könyvek valójában a szerelemről (is) szólnak.

Fotó: pixabay.com

Könnyed kikapcsolódás: ez a romantikus irodalom népszerűségének oka, állítja Kalapos Éva Veronika, aki kamaszkorában maga is nagy Harlequin-kiadvány fogyasztó volt.

Egyáltalán nem kell gondolkodni az olvasásuk közben, csak kikapcsoljuk az agyunkat, és hagyjuk, hogy a habkönnyű események magukkal ragadjanak.” 

Ezek a művek egyúttal nagyszerű üzemanyagai is az álmodozásnak (mondom én is tapasztalatból): az ember a távolba meredve elképzelheti, az ő életében is feltűnik majd az a magas, sötét hajú, izzó tekintetű milliárdos. Míg nagy valószínűséggel ennek a megvalósulásához azért nem sokan fűznek vérmes reményeket, a szexjelenetek már más tészta, amik Kalapos Éva szerint megtéveszthetik a tapasztalatlanabb olvasót.

„A könyvekben szereplő nők gombnyomásra felizgulnak, bármikor és bárhol készen állnak a szeretkezésre, egy csapásra eljutnak a többszörös orgazmusig, és védekezésről csak az utóbbi időben esik szó a szövegekben. A dominancia és a konszenzus is elég gyakran kérdéses ezeknél a szereplőknél, és mindez könnyen félreviheti az olvasót a saját elvárásai kapcsán.”

Veszélyes erotika

Ezzel Barthó Eszter is egyetért: a gyakorlatlan olvasó számára tartalmazhatnak megtévesztő elemeket az erotikus jelenetekkel megspékelt művek, ahol rendszerint tökéletes testű emberek tökéletes szexuális élete jelenik meg.

Mindenki profi az ágyban, és minden úgy megy, mint a karikacsapás, ezért sok olvasóban kétségek merülhetnek fel a saját életével kapcsolatban. Tudni kell helyén kezelni az olvasottakat, és észben tartani, hogy ez csak fikció”

– tanácsolja.

Egyetlen műfaj van, amit Weisz Böbe nem szívesen vállal fordításként: ezek a bizonyos kinkeket tartalmazó szövegek, de ezeket sem erkölcsi megfontolásból utasítja el, hanem azért, mert ez egy külön világ, saját szókészlettel, szabályokkal, amiket jól kell ismerni ahhoz, hogy a magyar szöveg is hiteles legyen. „A kink-történeteket a szubkultúrához tartozók vagy az érdeklődők olvassák, és azonnal észreveszik a hibákat. Egyetlen BDSM-fordításom van, de kaptam hozzá szakértői segítséget, hogy hiteles legyen nyelvileg is” – meséli.

Szerinte akkor lesz jó egy erotikus fordítás, ha olvasás közben nem zökkenti ki a fogyasztót. Ha nem kezd el a mondaton gondolkodni, hanem viszi magával a jelenet.

Ha a zsigereiben is érzi azt, amit olvasott, akkor kiváló munkát végzett a fordító.

A távolság kéjléc és bré között

Barthó Eszter amennyire csak lehet, igyekszik hű maradni az eredeti szöveghez: „Mivel nem én írtam, nem tisztem megváltoztatni a stílust. Aki egy adott író regényét olvassa, általában nagyjából sejti, mire számíthat, és nem botránkozik meg rajta.”

Kalapos Éva Veronikának leginkább a genitáliák neveivel gyűlik meg a baja. „Ezek általában vagy orvosi, vagy vulgáris, vagy vicces kifejezések, egy erotikus helyzetbe pedig egyik sem illik. Nagyon óvatosan kell ebben eljárni, nehogy az általunk választott szó kizökkentse az olvasót a hangulatból, ami ezeknek a jeleneteknek a szíve-lelke.”

Weisz Böbe szerint is hangulatgyilkos lehet egy-egy rosszul megválasztott szó, nehéz is eltalálni, hogy se steril ne legyen, se nevetséges a végeredmény.

A vicces elnevezéseknek – mint a pöcörő vagy a lőcs – is megvan a maguk helye, de nem a legforróbb jelenetekben”

– hoz példát.

Szerinte a szereplők személyisége is diktálja a szóhasználatot. „Egy zavarban lévő kamaszfiú nem ugyanúgy éli meg az ébredező szexualitását, mint egy magabiztos középkorú nő, és természetesen nem is beszélnek, gondolkodnak ugyanazokkal a szavakkal.”

Hogyan mondom magyarul?

Azzal kapcsolatban, hogy a nemi szervek nevén túl mik okoznak még fordítási nehézséget Barthó Eszter elárulja: neki olykor az erotikus jelenetekben gyakran szereplő „whimper” (nyöszörgög, nyögdécsel – a szerk.) és a „gasp” (zihál, liheg – a szerk.) kifejezésekkel gyűlik meg a baja. Ezeket általában inkább körülírja vagy helyettesíti.

Kalpos Éva Veronikának pedig a „wrinkle his/her nose" szokott gondot okozni. „Ezt kapásból »elfintorodott«-nak fordítanád, de az egy ilyen szövegkörnyezetben nem teljesen pontos. Sok ilyen kifejezés van, amit nagyjából megoldasz, de a magyar verzió nem tudja egészen visszaadni az eredetit.”

Neki nagy segítséget jelent az, hogy nem csak fordít, de ír is regényeket.

Olykor ugyanis a gyengébb szövegeknél nagy szüksége van az írói leleményére.

„Nem minden hozzánk eljutó angol nyelvű szöveg jó minőségű. Ilyenkor a fordító feltűri az ingujját, és átvált íróba, hogy szegény olvasó ne szenvedjen úgy, mint ő. Szívesen!”

Nyitókép forrása: Fotó - pixabay.com