Margó
Petri György
Közéleti, politikai érdeklődésű lírikus, költészetében nagyon erősen jelen van valamiféle általános moralizáló hajlam is. Petri, bár több szálon is kötődik a magyar modernista hagyományhoz, mégis a versbeszéd profanizálásának, a durva megszólalásnak lett emblematikus alakja, emellett a pesszimizmus és kiábrándultság csúcsra járatójaként, valamint a belső szabadság engesztelhetetlen kulcsfigurájaként él tovább az irodalmi emlékezetben. Legtöbb versében kiábrándultan tekint a létre, a mindennapokra és az emberi kapcsolatokra, így a szerelemre is. Már életében legendává vált, kérlelhetetlen és radikalitásra való hajlama, autonómiája miatt. Egyik legismertebb verse a Hogy elérjek a napsütötte sávig, melyben a vers beszélője egy tizennyolcéves kori esetét, egy hajléktalan nővel való, élvezet nélküli szeretkezését írja le:
Sokáig vonszolt egy hosszú utcán, hozzám bújt.
Ez kínos volt, de szerves része a törlesztésnek. Átöleltem,
egy pincében kötöttünk ki, nagyon sok lépcsőt
mehettünk lefelé valami nem tudni honnan derengésfélében.
Az ágy. Befilcesedett vatelindarabokból összekotort alom.
Nem vetkőzött, csak megoldotta, lejjebb tolta magáról a nadrágját.
„Így szoktam meg, ha bokor alatt dugok”
– mondta közvetlenül. Nem volt ellenemre,
magam is csak a legszükségesebb mértékben,
meg a zakómat dobtam le – inkább legyen koszos, mint gyűrött.
„Csókolj meg.” Hát igen, ez elkerülhetetlen.
Avas szájszaga volt, ajka pikkelyes, nyelve,
szájpadlása száraz, mintha egy üres szardíniásdobozban
kotorászna a nyelvem – mindjárt fölvérzi az éles perem.
(Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig, részlet)
Szőcs Géza
Az erdélyi származású Szőcs Géza Petrihez hasonlóan a magyar líra klasszikus nyelvének megváltoztatására törekedett, és bár őt is érdekelte a politika és a közélet, messze állt a váteszi szereptől, életművét a stílusok sokfélesége és formagazdagság jellemzi. Sokrétegű és sokhangú költészetében a személyesség kifejezése és a huszadik századi ember világképének és szubjektumának darabokra hullása fogalmazódik meg. A hagyományhoz való kapcsolódás hol komoly, hol játékos formában szintén nagy szerepet kap a lírájában, ez utóbbira példa a magyar lírai tradíciót játékosan megidéző mű a Mihály, József, Sándor, János, Endre, Attila és a nők című költemény, melyben a legnagyobb magyar lírikusok hangját imitálja:
Attila
Kislány, jöjj velem játszadozni,
apa most éppen nincsen itthon,
Amerikába épp hogy elment, jöjj hát velem,
megbánni nem fogod, kislány-anyám, na igazán, no igazán.
Kuglófot ebédelünk és libacombot,
de jó dolga lesz Attilának,
aztán sokat fogunk vonatozni is, apa nem
jön haza, vonatozni.
Én leszek a mozdony.
Majd ha nagy leszek, én azt hiszem,
apa leszek. De nem biztos, hogy valaha is
nagy leszek, amit nem isz nagyon bánok, mivel-
hogy az egész élet úgyisz cak egy hatal-
mas szajhaság és majhaság.
Ha nagy leszek, én apám leszek.
(Szőcs Géza: Mihály, József, Sándor, János, Endre, Attila és a nők, részlet)
Baka István
A háború utáni időszak legjelentősebb Szegedhez fűződő költője, aki szinte az összes korábbi magyar lírai hagyományt ötvözte, miközben ízig-vérig európai horizontú szerző volt. Legszemélyesebb szövegei közé tartozik a Sztyepan Pehotnij versesfüzete. A szerző saját nevét oroszra fordítva kitalált egy orosz szamizdat költőt, és meg is írta fiktív életművét. Mindez természetesen aligha lehetett volna sikeres az orosz irodalom széleskörű ismerete nélkül. Baka hatalmas fordítói életművet hagyott hátra, s ennek a munkálkodásnak több mint kétharmada orosz szerzők műveinek magyarítása Puskintól a kortársakig.
Nem leltem sírra, így hát visszajöttem,
Van föld alattam, ám nincs ég fölöttem,
S volna is, mit kezdenék vele, –
Annak az égnek úgysincs istene.
Találkoztam, míg éltem, angyalokkal,
Nem eggyel, s azt se mondhatnám, hogy sokkal,
De szárnyuk mára zúzmarás, hideg, –
Nem űznek el, de meg se védenek.
Voltam, ki voltam, s vagyok, ki vagyok,
De nem leszek – csak ennyit tudhatok
Előre, biztosan, de semmi mást,
Így ítélj meg s a bűnöm így bocsásd!
(Baka István: Sztyepan Pehotnij feltámadása)
Csengey Dénes
Politikai szerepvállalása és írói munkássága egyaránt jelentős, politikai szabadságharcát írásaival is vívta, nem állt távol tőle a klasszikus váteszszerep. A nyolcvanas évek a legtermékenyebb időszaka volt, monodrámája, regénye, elbeszéléskötete is jelent meg, az MDF egyik alapítója volt, aki röviddel a rendszerváltás után váratlanul fiatalon, mindössze 38 évesen halt meg, így életműve és politikai pályája is félbeszakadt. Ő írta Cseh Tamás Mélyrepülés című, 1986-ban megjelent lemezének dalszövegeit.
A tanácsházát egy részeg éjszakán, ketten
oldalba vizeltük - fejenként másfél liter -,
a sötétsárga foltot, amivé összefolytunk,
Magyarországnak
neveztük akkor el.
Nem volt ez önkényes választás részünkről,
a formája legalábbis emlékeztetett.
Nahát ebben az országban képzeld azt a vágtát,
és fölötte az égen a felhőzetet.
Másnapra ez az ország felszáradt, s a lovasok
elrejtőztek akkor a szemhéjak mögött,
vagy lezuhantak egy idegen földre,
és ott hevernek
azóta, mint a rög.
A csapat egy reggelre vár és akkor újra
kizúdul a felpattant szemhéjak mögül.
És azon a reggelen éneklő szél lesz,
és amit kimondasz, beteljesül.
(Csengey Dénes: Mélyrepülés, részlet)
