1973-ban Ingmar Bergman tévétörténelmet írt. Nemcsak azzal, hogy a svéd lakosság felét leültette a televízió képernyője elé, melynek következtében – a fáma szerint - jelentősen megugrott a válások száma, hanem mert a Jelenetek egy házasságból című drámájában szétcincálta a kor idealizált társadalmi intézményét, a családi élet alapját: a házasságot. Szinte pszichoanalitikus részletességgel esett neki, és szálazta szét minisorozatában ezt az idővel egyre inkább kirojtosodó emberi köteléket, amelynek mélyén éppúgy helyet kap az egzisztencializmus, mint a nemek közti feloldhatatlan ellentét. Bergmannál a házasság csak és kizárólag kudarccal végződhet, mert hősei hiába hazudnak, hallgatnak jóhiszeműen vagy épp kíméletlenül őszinték egymáshoz, mindenhogyan megsebzik a másikat. A Jelenetek egy házasságból ezt az érzelmi "tiki-takit" festi föl nagyszerűen: a nő és a férfi magatehetetlen vonzódását egymáshoz, akik képtelenek az együttélésre. Az író-rendező házassági manifesztumát az élet írta helyette: Bergman öt házas-, és két élettársat "fogyasztott el" közel kilenc évtized alatt.
Mira és Jonathan: nálunk minden rendben van (Jessica Chastain és Oscar Isaac) Fotó: HBO
Lassan fél évszázad telt el a premier óta – számos országban sikerrel mutatták be, több díjat bezsebelt, és mind a mai napig játsszák a darabot a színházak -, ami alatt nagyot változott a világ, vele együtt pedig a házasság és a válás megítélése, hogy a nemi szerepekről már ne is beszéljünk! Ingmar Bergman fia, Daniel – aki apja nyomdokain maga is filmes „reneszánsz ember” (író, rendező, operatőr, vágó és producer) – kíváncsivá vált, hogy
vajon mennyiben tér el a mai modern társadalom házasságról alkotott képe az édesapja kultikus korlenyomatától, illetve a hasonló dramaturgia milyen viszonyrendszerekbe kényszerít bele egy mai házaspárt.
Miután látta a mesterien építkező Terápia című tévésorozatot – amelynek magyar változatában Mácsai Pál pszichológusként merül diskurzusba klientúrájával -, a sorozat atyját, Hagai Levit kérte föl, hogy modernizálja apja eredetijét.
Linn Ullmann: Az emlékezet olyan, mint egy nagyszerű író, történeteket kreál - Könyves magazin
„Apának négy háza, két autója, öt felesége, egy úszómedencéje, kilenc gyermeke és egy mozija van” – sorolja A nyugtalanokban a kislány, aki szerette a listákat és a számokat. Apát amúgy Ingmar Bergmannak hívták, a huszadik század egyik rendezőzsenije volt, aki élete utolsó éveit egy pici szigeten töltötte.
A showrunner először megrettent a feladat nagyságától: Bergman klasszikusa indította el a pályáján, és hozzányúlni egy ilyen időtálló alkotáshoz bizony könnyen magában hordozhatja a bukást. Nyolc évig próbált fogást találni rajta, eközben számos más produkción is dolgozott (többek közt A viszonyon és A mi fiainkon), de újra és újra magához vonzotta a Jelenetek egy házasságból. Végül megszületett az ötlet, amely trivialitásában is nagyszerű, ráadásul jól tükrözi korunkat: a szerepcsere.
Bergman tradicionális házaspárja ma már nem állná meg a helyét: Johan szinte visszatetszően soviniszta, Marianne pedig, bár munkájából kifolyólag ott bujkál benne a feminista attitűd, gyenge jellem.
Levi hirtelen ötlettől vezérelve felcserélte a nemi szerepeket, miközben a dramaturgiát változatlanul hagyta:
házaspárjának női tagja vezető beosztású személy egy nagyvállalatnál, erős, határozott, ő a kenyérkereső a családban, és ő az, aki mindent félredobva ki akar lépni a kapcsolatból. Vele szemben a férje humán beállítottságú akadémikus, aki jobban kiveszi a részét a gyereknevelésből, és akibe több gyengédség és empátia szorult, mint élete párjába. Kettőjük érzelmi vesszőfutása a Jelenetek egy házasságból modern verziója, amelyben tanúi lehetünk, hogy idővel hogyan feslik föl a házasság szövete, miként veszi át a hatalmat az entrópia az emberi érzelmek fölött.
Mondd, szeretsz te engem? És vajon ismersz is? (Oscar Isaac és Jessica Chastain) Fotó: HBO
Bár az eseményeket egy baráti házaspár viharos nyitott kapcsolata és egy nem várt terhesség indítja be, hamar nyilvánvalóvá válik, hogy nem valaminek az elején, hanem egy látszólag idillikus kapcsolat végén vagyunk. Ezzel azonban a férj, Jonathan nincs tisztában, jól elvan a maga külön kis világában, ami a gyereknevelésre és az egyetemre korlátozódik. Már ez is egy jel, hogy ez a házasság közel sem tökéletes, hogy az ember kompromisszumból hajlandó homokba dugni a fejét. A másik az őszinteség hiánya, amely totális bizonytalanságot szül. A terhességről folytatott diskurzus során a két fél mintha vakon tapogatná egymás arcát, hogy felfedezzék a szavaik mögött rejlő valódi érzéseket. Nincs is semmi meglepő abban, hogy pont ellenkezőleg cselekszenek, mint amiben megállapodtak.
Linn Ullmann hosszú évekig a táskájában hurcolta az apját - Könyves magazin
Hat rossz minőségű hangfelvétel, apja halála után mindössze ennyi maradt Linn Ullmann-nak, és egy soha meg nem valósuló terv a könyvről, melyet a férfival közösen kellett volna megírniuk. Az apa, a világhírű filmrendező, Ingmar Bergman utolsó éveiben az öregedésről szeretett volna még könyvet írni: ez az ő felfogásában nem egyszerű folyamat, sokkal inkább kemény munka volt, mely nagyon sok erőt igényelt. Az öregedéssel ugyanakkor olyasmit veszített el, ami kreatív, alkotó énje számára kulcsfontosságú volt: szavakat és emlékeket.
Jonathanre hideg zuhanyként szakad rá a valóság, amikor a felesége, Mira egyszer csak kész tények elé állítja. Egy hosszú távú kapcsolatból való kilépés azonban nem könnyű dolog. Érzelmileg éppúgy megviseli a távozni vágyót, mint a hátramaradót. Nincs könnyű válás. Sebekkel jár mindkét oldalon, melyek embertelenül tudnak fájni. Mira és Jonathan pedig a sorozat öt epizódja során végigjárják az elszakadás stációit. Továbbra is szeretik egymást, de a szeretet mellett van még számtalan más érzés is, amivel mindkettőjüknek szembe kell néznie: bizonytalanság, magány, ragaszkodás, megszokás, és igen, helyet kap még a gyűlölet is. Hányféleképpen tudunk érezni egy másik ember iránt? Miért vagyunk tele ambivalens érzésekkel? Miért kötődünk valakihez, ha képtelenek vagyunk megnyílni előtte?
A modernkori átirat a Bergman-darabbal szemben nem a házasság kudarcáról szól, hanem arról, hogy a válás mennyire megviselhet két összetartozó embert.
Levi szerepcseréje önmagában izgalmas kontrasztot teremt, ehhez kapcsolódik az a mai szemmel is még szélsőségesnek tűnő lépés, hogy a nő hagyja ott a családját, és lép ki egy - akár mérgező - kapcsolatból. Ugyanakkor az író-rendező szembesítésnek is szánja művét, amelynek felvetett problémáiban magunkra ismerhetünk. Nem titkolt célja, hogy azonosuljunk Mirával vagy Jonathannel, és felszínre hozzuk a kapcsolataink mélyére temetett elégedetlenségeinket, és ne nyeljük le a rendezetlen konfliktusainkat. Ezek a felszín alatt ketyegő időzített bombák ássák alá a másikba vetett bizalmunkat, és szűkítik be az emocionális életterünket.
Az elvárás megöli a szerelmet.
Ez ugyan nincs így kimondva, de világosan kiolvasható a sorok közül. És még annyi minden más! Bergman olyan kusza és szerteágazó téma-, valamint ok-okozati rendszert sző, érintve a szexualitást, a társadalmi elvárásokat, a kispolgári jólét kudarcát, a politikát, és még sorolhatnánk, hogy bőven adott ihletet Levinek és Amy Herzognak a forgatókönyv modernkori átiratához. Amivel persze semmire sem mentek volna, hogyha a kétszeres Oscar-jelölt Jessica Chastain és Oscar Isaac nem vállalja fel ezt a projektet testestül-lelkestül. Nemcsak a főszerepekbe ugrottak be, de producerként is kivették a részüket a munkából.
A nyitott és a zárt házasság is ugyanarra a szóra végződik: "pokol" (Nicole Behari, Corey Stoll, Jessica Chastain és Oscar Isaac) Fotó: HBO
Chastain és Isaac évtizedek óta ismerik egymást, együtt indult a karrierjük a Juilliard színészképző iskolában. Nem először játszanak házaspárt, így némi rutinnal kezdtek bele a közös munkába. A színészi azonosulást segítette, hogy a jeleneteket – a hollywoodi módival szemben – sorrendben vették fel. Amivel azonban nem számoltak, hogy az intenzív forgatás során emocionálisan ennyire kiszolgáltatottakká válnak, és szinte teljesen kivetkőznek önmagukból. „Négy hónapig minden nap sírtam”, nyilatkozta Chastain a The New York Times-nak. „Soha nem csináltam semmi hasonlót. És el sem tudom képzelni, hogy még egyszer ilyesmit tegyek.” Kuriózumnak hat, hogy az epizódok a kulisszák mögött kezdődnek, így végigkövethetjük, ahogy a Chastain és Isaac helyet foglalnak a díszletben, majd a stáb eltűnésével egyik pillanatról a másikra már nem is a színészek állnak előttünk, hanem az esendő hőseink.
Ennek az átszellemült beleélésnek pedig megvan az eredménye. Bár a játékidő túlnyomó többségében csak ketten szerepelnek, alakításaik odaszögeznek bennünket a képernyőhöz. Hasonlóképp történhetett közel ötven évvel ezelőtt Liv Ullmann és Erland Josephson esetében is a svédeknél. Biztos vagyok benne, hogy a Jelenetek egy házasságból hétről hétre kitermeli majd a maga rajongótáborát. Kultikus eredetihez csak ily módon érdemes és szabad hozzányúlni, ahogy azt Hagai Levi teszi.
Az öt részes sorozat legújabb epizódjai hétfőnként láthatóak magyar felirattal az HBOGO-n!
