Márciusban a Szívünk rajta szakmai és gyerekzsűrije szerint Benedek Elek Gyémánt mesekönyv című válogatáskötete lett a hónap könyve. Szél Dávid író és az Apapara blog szerzője azt mondta róla, hogy „ezeket a meséket a gyerekeinknek és majd azok gyerekeinek is ismernie kell”. A kötetet Horváth Ildi illusztrálta, akit az alkotás folyamatáról és készülő munkáiról is faggattunk.
Egy meseválogatás mindig rengeteg lehetőséget rejt egy illusztrátor számára, a Gyémánt mesekönyv esetében neked mi volt a fő vezérfonalad vagy koncepciód?
Ez a népmese-válogatás kivételes munka volt számomra, mert ilyen klasszikusnak számító meseanyagot még nem illusztráltam. Általában kortárs szerzőkkel dolgozom együtt, az illusztrálásra kapott szövegek mai témákról, élethelyzetekről szólnak, emiatt a gondolati háttér is sokkal konkrétabb, mint egy népmese esetében. A népmese egészen más világ. Tele van szimbólumokkal, rejtvényekkel, és nem tudom, más hogy van vele, de olvasáskor nekem fejtörést okoz, vajon mi mire is utalhat. Persze értelmezhetem szó szerint is a szöveget, de egy szimbólumrendszeren keresztül lefordítva egészen más értelmezéshez jutok. Szóval ezeknél a szövegeknél, magamhoz képest, máshogy dolgoztam. Több időt adtam magamnak a tervezéshez, és a fejem egy másik szegletét használtam, ha fogalmazhatok így. Az alapkoncepcióm az volt, hogy egy szép, klasszikus mesekönyv szülessen, de az én „szemüvegemen keresztül”. Munka közben nem siettem, beosztottam az erőimet.
Mesélj kicsit az alkotás folyamatáról! Milyen illusztrátor vagy: olyan, aki már olvasás közben vázlatokat készít, vagy inkább az a típus, aki már az olvasás befejeztével, kész tervekkel ül le az asztalához? Milyen technikával szeretsz dolgozni, és a Gyémánt mesekönyv rajzainál ezek közül mit alkalmaztál?
Szeretek friss fejjel leülni tervezni, így az első olvasásnál inkább csak átfutom a szöveget, feltérképezem, nem gondolkodom rajta később. Amikor már az illusztráláson van a sor, meséről mesére haladok, többször is alaposan átolvasva a meséket, és közben papírra ceruzával vázlatolok. Ebben a szakaszban a kiadóktól már egy előtördelt szöveget kérek üres képhelyekkel, amiket aztán munka közben variálok, úgyhogy a vázlatok már ezeknek megfelelően készülnek. A ceruzavázlatok alapján később számítógépen folytatom a munkát. Általában a Photoshop programot használom, sok réteggel, textúrával dolgozok. Gyakorlatilag számítógépen „megfestem” a képeket. Az évek során ez a munkamódszer vált be a legjobban, igazodnom kellett a szűk határidőkhöz, és a felmerülő javításokra is ez volt a legpraktikusabb. A Gyémánt mesekönyvnél a képek kivitelezése is így ment.
A válogatáskötetben olyan mesék szerepelnek, melyekről sokszor nem is tudjuk, hogy Benedek Elekhez köthetők, annyira beépültek már a köztudatba. Melyik volt ezek közül a személyes kedvenced?
Ehhez a kérdéshez elő is kaptam a könyvet, átpörgettem, mert így elsőre a könyvből a kedvenc képem ugrott be, de az ahhoz tartozó mesét nem választanám a kedvencek közé. Azért ez is elgondolkodtató, hogy a rajzolás, alkotás mennyire szabad utakat választ, az ember akarattal nem tudja a kedvenc meséjéhez a legjobb képet produkálni... Szóval visszakanyarodva az eredeti kérdéshez, azt hiszem A só című mese lesz a személyes kedvencem. Nagyon szép mese a szeretetről, szerelemről, elfogadásról.
Mesélj egy kicsit arról, mit várhatunk tőled legközelebb, min dolgozol éppen?
Több mindenen dolgozok most párhuzamosan, persze jelenleg a koronavírus miatti életmódváltás, úgy gondolom, felülír egy csomó tervet, de Tamás Zsuzsa Kicsi Mimi-sorozatát záró könyv van most készülőben, és a Benedek Elek-mesekönyv inspirált egy újabb gyűjteményt: ez egy általánosabb magyar népmesei gyűjtés, amely szintén a Scolar Kiadónál fog megjelenni, ennek az utolsó illusztrációit készítem.
A Könyves Magazin Kép-más rovatában rendszerint arra kérjük az illusztrátorokat, hogy fejezzenek be öt, már megkezdett mondatot - erre kértük Horváth Ildit is:
Azért kezdtem el rajzolni, mert rajzolás közben kiléptem a valóságból, mert rajzolás közben nem féltem, mert rajzolás közben nem kellett megfelelni senkinek, csak magamnak...
A legjobban akkor megy a munka, amikor egyedül vagyok, csendben, és csak a mesét látom magamban megelevenedni.
A leggyakrabban használt munkaeszközöm a papír, ceruza és a számítógép.
A legnagyszerűbb ötleteim akkor támadnak, amikor autót vezetek, vagy utazás közben bámulom a tájat.
Saját kedvencem, amit szívesen újraillusztrálnék, egy régi Grimm-mesegyűjtemény, amiből még a balatoni nyaralásokon nagymamám mesélt.
