- Ezután a biológia és az örökbefogadó család került szóba, annak kapcsán, hogy az örökbefogadó családja és biológiai anyja hogyan reagáltak a könyv megjelenésére.
- Teege elmondta hogy mivel még kisgyerek volt amikor örökbeadták, szinte el lett vágva a biológiai családjától. Amikor a könyvtárban szembesült azzal, hogy ki is valójában a vér szerinti családja, nagyban megváltozott az örökbefogadó szüleivel a kapcsolati dinamika. Teege elmesélte, hogy gyerekkorában biológiai anyja egy bántalmazó kapcsolatban volt, ami nem lett volna biztonságos egy kisgyereknek, ezért vágta el az örökbefogadó családja Monika Göth-től.
- A család kapcsán Teege elmondta, hogy a könyv nem csupán történelemről szól, hanem az identitás fontossága is nagy szerepet kap. Annak ellenére, hogy hároméves kora óta az örökbefogadó szüleit anyának és apának szólította, a könyvtárban történt felfedezés után valami megváltozott benne.
Nagyapám engem agyonlőtt volna – Egy fekete nő szembenéz családja náci múltjával
Ford. Nádori Lídia, Park, 2021, 240 oldal
- Tompa Andrea ekkor azt kérdezte, hogy a könyv milyen hatással volt a biológiai anyjával való kapcsolatára, miben változott, vagy éppen nem változott. Teege elmondta, hogy éveken keresztül nyitva állt az ajtaja a biológiai anyja előtt, most már azonban úgy érzi, nehezebb lenne visszafogadni az életébe.
- Teege hangsúlyozta, hogy a múlton való merengés nem visz előre. Sokkal fontosabb, hogy tanuljunk belőle és változtassunk a látásmódunkon, különösen fontos lenne ez az anyja, vagyis a második generáció számára, hogy tovább léphessenek.
- Tompa Andrea ezután arra kérte Teege-t, hogy mesélje el, milyen külső hasonlóságot talál a vér szerinti nagyapja, Amon Göth és önmaga között.Teege elmondta, hogy ugyan lát fizikai hasonlóságokat, mégis nagyon másnak gondolja magát. Tompa Anderát továbbá az is érdekelte, hogy tehernek érzi-e ezeket a külső, genetikából adódó hasonlóságokat. Teege itt kiemelte, hogy ha a fizikai hasonlóságnak nagy jelentőséget tulajdonítana, azzal szinte újraélesztené a náci ideológiai alapjait.
Jennifer Teege 38 évesen fedezte fel, hogy a náci lágerparancsnok, a szadizmusáról elhíresült Amon Göth unokája. A felismerés sokkjától a múlt feldolgozásának útját egy nemzetközi sikerű, megrázó könyvben írta meg. Interjú.
Jennifer Teege: Nincsen olyan, hogy náci gén
- Tompa Andrea ekkor felvetette a sors kérdését, és arról kérdezte a szerzőt, hogyan vélekedik róla, illetve arról, hogy a sorsunkat mi választjuk, a végső döntés pedig a saját kezünkben van. Teege azt mondta, hogy sok apró képből áll össze egy ember identitása, és önmagát sokkal sokszínűbbnek tartja, mint csupán Amon Göth unokája. Teege azzal a hasonlattal élt, hogy egy fa nem tudja eldönteni, milyen fának születik, a gyökerei adottak, de a fa szerteágazó ágaira érdemes úgy tekinteni, mint egy-egy döntési lehetőségre. Azonban azt is hozzátette, hogy az élet tele van kis csodákkal, így történhetett, hogy rátalált arra a bizonyos könyvre a könyvtárban.
- Tompa Andrea ezután kiemelte, hogy Teege számos fizikai erőfeszítést is tett, miután felfedezte a könyvet, hiszen ellátogatott az egykori płaszówi koncentrációs tábor helyszínére, amelyet Amon Göth irányított. Teege elmondta, hogy mindig is nagy utazó volt, a világ több pontján élt már, Izraelben tanult - ami szintén a sors fintora - és úgy érezte, nem elég csak kutatnia, muszáj elmennie oda, ami meghatározza a sorsát. Teege-nek katartikus élmény volt az egykori tábor helyén állni és azt mondta, olyan volt, mintha érezné az áldozatok fájdalmát.
- Tompa Andrea végül az örökbefogadásra terelte a szót, és arról kérdezte Teege-t, mit tanácsol azoknak a szülőknek, akik szeretnének örökbe fogadni egy gyereket. A szerző azt mondta, hogy ő maga nem lenne örökbefogadó, mert a saját példáján tudja, mennyire nehéz lenne. Angelina Jolie példáját felhozva azt is hozzátette, hogy szerinte felelőtlenség egy örökbefogadott gyerek nevét megváltoztatni és ilyen módon megváltoztatni a gyerek identitását.
