Levente négy éves volt amikor szülei meghaltak egy autóbalesetben. Szabályosan haladtak az ötös úton Szeged felé, amikor egy szembejövő kocsi lesodródott az útról és egyenesen beléjük hajtott. Kiderült, hogy a sofőr infarktust kapott a volán mögött. A balesetnek nem voltak túlélői és igaziból hibás sem volt senki. A kisfiú állami gondozásba került. Nem találtak számára megfelelő családot, ahol el tudták volna helyezni. Kamaszként fellázadt a körülötte levő világ ellen, szülei hiánya fájó nyílt sebként lüktetett a lelkében. Haját befestette, és mókás taréjként hordta. 16 évesen elhatározta, hogy orvos lesz belőle és segíteni fog akin tud, hogy minél kevesebb árva gyermek legyen a világon. Szorgalmasan tanult ennek ellenére elsőre nem került be az egyetemre. Munka mellett, minden pénzét felvételi előkészítőkre költötte és másodjára már sikerrel járt. A ponthatárok bejelentésénél euforikus öröm szállta meg és kinyújtott karral csak forgott és forgott, amíg el nem esett és be nem vágta az orrát egy asztal sarkába. Nem törődött vele! Úgy érezte, hogy lerázta magáról tragikus sorsának láncait és győzelmet aratott. Ekkor fényképezte le a fotós.