A banda hangolt, egyre többen voltak. Egy git{r riff úgy vetett hull{mokat a térben, mint a tóba dobott kavics. Marcell szinte érezte az ujjpercein a rezgő git{rhúrokat, ahogy keze a lefogott hangokra {llt r{. A banda elkezdte j{tszani az első dalt.
Zoé készített magukról p{r képet. Egyik sem tetszett neki, mert Marcell a telefon helyett a színpadot nézte. Zoé hi{ba duzzogott egy sort a zene miatt nem hallotta mit mond. Nem kérdezte, hogy mi a baja, mert nem érdekelte igaz{n. Egy szó nélkül otthagyta. Gyűlt benne a feszültség, dühös volt mag{ra, amiért hallgat. Érezte, hogy m{r nem tudja visszatartani a belőle kitörni akaró vad{llatot, aki a pillanatra v{r. Hét vodk{val később {tadta mag{t a zenének, hamar melege lett. Nem tudta, hogy a vodk{tól, vagy azért mert végigt{ncolt két dalt. Zoét nézte, aki most a band{ról készített képeket. Nem tudta, hogy vele jobb vagy nélküle. Végül megindult felé. Félúton neki ment egy sr{c. Elment mellett bocs{natkérés nélkül. Ösztönösen szorult ökölbe a keze. Gondolkod{s nélkül csapta le a sr{cot, aki úgy dőlt el, mint a dominó. Sikított a git{r, felki{ltott Zoé, tal{n azt mondta, hogy Marcell ne csin{ld. Nem akarta meghallani. Tűz égette belülről. A banda tov{bb j{tszott. A tömeg körbe {llta, a ketrec adott volt. A vad elszabadult, nem volt visszaút. Az első ütést kivédte, a m{sodikat m{r nem tudta. Az orr{ból megindult a vér. Tombolt benne az adrenalin. Előre lendült és még azelőtt, hogy a biztons{giak lefogt{k és kir{ngatt{k volna úgy orrba v{gta a sr{cot, hogy a reccsenés felért egy leütött dobhanggal. Kint jöttek-mentek körülötte. Senkit nem érdekelt, hogy hogy néz ki, hogy összevérezte a ruh{j{t. Egy volt a tömegben. Meg{llt és készített mag{ról egy szelfit. Nem a jóképű arc{t mutatta. A kép al{ azt írta: Rock N Roll!