A bőrkanapén egymás mellett ül apa és fia. Az ötvenes éveiben járó férfi hófehér inget, élére vasalt fekete nadrágot, hosszúkás orrú cipőt visel. Makulátlanul ápolt. Tinédzser korú fián bőrkabát feszül, orrában piercing van. Nadrágja lukacsos. Az asztalra kiterített képeket nézegetik. Közben az apa szónokol.

Atyaég, ez nem az én fiam. Hogy tudsz ezekkel a lumpen semmirekellőekkel érintkezni? Mióta jársz, ilyen rendezvényekre? Hányszor mondjam még, ezek az emberek a társadalom szétrobbantására törekszenek. Építés helyett rombolnak.

Atyaég, bizonyára mindegyik képen szereplő kábítószer hatású szerek befolyása alatt van. Látom a tágult pupillákból, a gesztikulációjukból, biztos vagyok benne, hogy más tudatállapotban vannak. Valószínűsíthető te is fogyasztottál a szerből, másképpen nem bírtál volna velük egy közegben meglenni. 

Atyaég, a sárga pólót viselő fiatalembernek véres a nyelve, a mellette lévő le akarja nyalni? Én még ilyet életemben nem láttam, nem hallottam. Akkor ők a saját nemüket szeretik? Gyomorfordító. Ugye te a lányokat? Bár mostanában kétség nem fér hozzá kicsit furcsán viselkedsz. Pedig én mindent megtettem, mint tisztességes polgár, hogy igazi férfi váljon belőled.

A fiú a szónoklatot követően röhögő görcs közepette megszólal.

-  Fater ez a kép akkor készült, mikor te kb 20 voltál, a mutter rendezgette az albumot. Ezen a képen te is rajta vagy.

Eközben az apa felvette a szemüvegét, a képet nézve homloka gyöngyözni kezdett, majd felkiáltott.

 - Atyaég…