Drága Emmám, látod, lebuktatott engem az a rémes paparazzo. Talán jobb is, így legalább nem kell tovább vívódnom azon, hogy bevalljam-e neked: követtelek a koncertre. Tudtam, hogy Lilike veled megy, és amennyire képes lesz, vigyáz rád, de annyira szeret téged az a kislány, hogy bármiről meggyőzheted, ismerem a barátságotokat. Tartottam tőle, hogy az a Máté mégiscsak ott sündörög majd a tömegben, és ha meglátod, eléred majd a Lilinél, hogy kettesben hagyjon benneteket.
Ne haragudj rám, de nem engedhettem, hogy az a fiú újra bántson téged! Igazándiból el akartam rejtőzni a nézőtér sarkában, hogy közbeléphessek, ha muszáj, de miután véletlenül leverték a fejemről anyád vadkender-mintás sapkáját, és a nagyapádtól maradt motoros napszemüveget is elvesztettem, már nem bújhattam el. Sose gondoltam volna, hogy azok a vad kinézetű srácok olyan előzékenyek lesznek velem, és bármennyire tiltakozom, előrevisznek a színpadhoz! Igyekeztek vigyázni rám, és valahogy mindig úgy pogóztak, hogy annak a fiúnak esélye se legyen a közeledbe férkőzni. Talán nem vett észre, de ha mégis, nem bánom! Érdekes tapasztalat volt nekem az a koncert, voltak pillanatok, amikor még élveztem is. Örülök, hogy végre megint jól érezted magad, rád fért! Ugye nem vagy mérges?
Egyébként büszke lehetsz a nagyanyádra, hiszen interneten vett jegyet! Tulajdonképpen neked köszönhetem, illetve az irántad érzett aggodalomnak, hogy már ilyesmire is képes vagyok. Képzeld, színházjegyet is rendeltem azóta online.
Puszinagyi
