-

HAJDÚ D. András: A kongói dzsungel magyar hőse (sorozat)

Most megpróbálom egyetlen kép segítségével megállapítani, hogy a világ sorsa reménytelen, vagy ellenkezőleg, nagyon is bíztató. Téved, aki azt hiszi, hogy ennek eldöntéséhez sok ismeretre, sok adatra van szükség. Az ismeretek többsége fölösleges. Az adatok többsége félrevezető. Vannak irányadó helyek, képek, pillanatok. Csak hát nem könnyű ezeket a képeket, pillanatokat, helyeket megtalálni.

Egy olyan hely, ahol a világ sorsa megfordul, értelemszerűen a világ közepe. De még egy olyan hely is annak mondható, ahol néha, vagy legalább egyszer le lehetett mérni, hogy merre tartunk, hogy tágul-e a világ, vagy zsugorodik.

Keressük meg a világ (egyik) közepét, hogy megtudjuk, mi a sorsa a többi részének? Mert a közép mindig megmarad.

Hány közepe van a világnak?

Vagy annyi világ van, ahány közepét találunk?

Hogy tágul-e, vagy zsugorodik – a világegyetem esetében nekünk mi volna jó: a végső szétzuhanás, vagy az izzó önmagába ömlés? Azt hihetnénk, mindkét alternatíva olyan messze van, hogy ez a mi szempontunkból teljesen mindegy. De sosem nevette ki még egyikünk sem a Csillagok háborújában a nagy galaktikus ugrásokat, a hipersebességet?

Nem vihogott a távolság ignorálásán? Ha nevetett, rosszul tette. Ha vihogott, nagy hibát követett el. Ugyan valóban nem lehetséges ilyesmi, de vannak más alternatívák a lehetségesen kívül! Így van ez az időbeli távolságokkal is. A világvége talán karnyújtásnyira van, csak tudni kell, hogy harminckét, hatvannégy karunk közül melyiket nyújtsuk ki, és merre.

KÉPALÁ 2020

A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ a Margó Irodalmi Fesztivállal és a Könyves Magazinnal KÉPALÁ címmel nyílt irodalmi pályázatot hirdetett a 38. Magyar Sajtófotó Kiállításhoz kapcsolódóan. A pályázat szakmai partnere a Petőfi Irodalmi Múzeum volt. A beérkezett pályaműveket itt lehet olvasni.

Tíz felkért szerző rövid prózát írt az exponáláskor lezárt történetekből: Falcsik Mari, Kollár Árpád, Lackfi János, László Noémi, Sajó László, Solymosi Bálint, Szilasi László, Terék Anna, Vörös István, Zalán Tibor.

Tudni kell a jelent kiszélesíteni, mint egy hidat, vagy utat, vagy éjszakai zaklatott monológot. Vannak helyek, ahol ez lehetséges. Vannak helyek, ahol néha, de legalább egyszer le lehetett mérni, hogy merre tartunk, hogy tágul-e a világ vagy zsugorodik.

És vannak olyan pillanatok, amikor ez megtehető.

Ha szerencsénk van, akkor ezekről a helyekről, ezekben a pillanatban készül egy kép is.

Amióta a világmindenségben úgy egymilló évvel az ősrobbanás után megjelent a fény, képek is vannak. A képeknek olyan mennyisége lesz láthatóvá, hogy ezek észlelésére létre kellett jöjjön a szem! De a szemhez fényérzékelés kell, így előbb létrejöttek a növények. A szemhez egy használó lény is kell, így másodjára létrejöttek az állatok. A szemhez értelmező agy is kell, így harmadjára létrejött az ember. Meg az emberrel egyenértékű szinten világértelmezésre képes állatok (sas, szamár, csimpánz, delfin, elefánt és még annyian). És ha már az elefántot meg a csimpánzt emlegetjük, akkor létrejött Afrika, a dzsungel, létrejött Kongó.

A képek érzékeléséhez elég volt a szem. De hogy a világot valaki lássa is, létrejött Isten, akit előszeretettel ábrázolnak szemként, mindent látó szemként. És láthatjuk, hogy ez jó. Nagy hasznát vette a látásnak, most már beláthatja, mit teremtett, de nincs módja korrekcióra, csak dokumentálásra. Így hát az ember segítségével létrehozta a fényképezőgépet, hogy ugyan már rögzítsen fontos képeket. Az ember persze nem mindig tudja, mi a fontos kép, bármit rögzít. De akkor létrejött a művész, aki jó pillanataiban (már megint azok a kivételes pillanatok) meg tudja különböztetni az értékes képet az értéktelentől. Úgy értem, fölismeri a látványt, melyet nézve el tudjuk dönteni, hogy merre tartunk, hogy tágul-e a világ vagy zsugorodik, hogy reménytelen-e sorsa, vagy ellenkezőleg, nagyon is bíztató.

Számomra ilyen az a kép, ahol egy orvosi táska körül gyülekeznek egy falu lakói. A kép közepén egy asztal áll. Ahogy egy teknős tartja a hátán a világot, ezt mindenki tudja, ez az asztal tartja a hátán, vagyis a lapján ezt a pillanatot. Az orvosi táskát.

Ez az orvosi táska pillanata?

Meg a falué.

A táska az asztal bal odalára van hanyagul letéve. Fekete tartópántja részben alája keveredett. A táska fémből van, jókora téglatest, egész másképp néz ki, mint azok a bőr orvosi táskák, amilyenekkel gyerekkoromban a háziorvos érkezett. Az arcára, nevére nem emlékszem az orvosnak vagy orvosoknak, de a táskára igen. Úgy látszik, a táska hozta az orvost, a táskában nemcsak a gyógyszerek voltak, hanem az orvoslás maga. Így van ez itt is. Az orvost nem látjuk. De ott a táska, ott az asztal, ott a falu, mely tisztes távolságban körbe üli és állja ezt az egészet, mintha valami látványosságra számítanának. Ó, igen, a szemről, a látványok főnökéről lesz szó, úgy tudom. De nem kell semmit tudnunk, a kép többet mond el, meg kevesebbet.

A táska nem e faluból való. Az asztal igen.

Kié lehet a jelenlevők közül? Bizonnyal valamelyik ülő férfiú házából hozták ki. És azt a négy széket is, melyeken ülnek. A négyből egy karosszék, abban valószínűleg a falu legtekintélyesebb embere ül.

A tekintélyt nem a csillogás adja és nem is az fejezi ki. Hogy itt szegénység uralkodna? Az emberek nem látszanak boldogtalannak, van, aki elégedett, van, aki kíváncsi.

Annyi a részlet, az érzés, az otthonosság, ami, minél tovább nézem a képet, annál jobban felhalmozódik, hogy szinte reménytelennek tűnik mindennek az elbeszélése. De van egy módszer a dolgok összetömörítésére. Nézzük az egészet infravörös fényben, vagyis egy vers szemével:

ORVOSI VÁRÓ A FÁK ALATT

Most fény koppan az esővíztől megkeményedett
talajra, már amennyi lejuthat a pálmafák között.
Az árnyék a legnagyobb társalgó lehet,
a nyugalom, ha nem is túl hosszú, de legalább örök.
A világvégére egy orvos érkezett,
de megértette, hogy itt sokkal több pörög
ki, mint egy kaszinó rulettjén,
és nagyobb értékek forognak kockán.

Ha ott élhetnék, minden gondomat elfeledném,
mert annyi másféle gond zúdulna ott rám.
A világ folyása nem múlhat a szerencsén,
a világ megtorpanása, mint egy alvó oroszlán.
Vigyázó szemünket már rég nem Párizsra kell vetnünk,
a világ vezetése a központból eltűnt,
nem is vezeti senki, nem a senki vezeti,
mikor egy kongói faluba orvos érkezik,
és asztalra tett táskáját körül állják a népek,
akkor az a teremtés könyvéből
vett pontatlan idézet.
Hány gyerek jött el a környékről!
Odébb néhány nő is megtalálható,
egyikükön eredeti afrikai ruha,
a gyerekek közt sokan félpucérak,
lehetővé teszi ezt a száraz évszak.
Négy székben ül négy fiatal apó,
négy vezetővé öregedett kisfiú,
akinek egyszercsak már van szava,
és a talpa alá van gumipapucsa,
mosolyognak, mint aki arra hiú,
hogy az ülőhelyét itt elérte.
Ha belegondolsz, ennél több mi kéne,
nem az elfeledettség terül a vidékre:
szakad ruhában járó béke,
a gyógyulás esélye.
És nem a világvégi bú.
Errefelé senki nem szomorú,
mosolyognak, néznek és várnak.

Csupán ennyi is reményt adhat a világnak.
De, aki nem kedveli a reményt,
tartsa meg magának a különvéleményt,
ezen a helyen nem férhet bele,
hogy elrabolja az embert a végzete.


UTÓHANG

Úristen, milyen jó, hogy van vers, ami mindent képes magába tömöríteni! Még vagy két oldalt vacakoltam volna a kép elmondásával, hogy bal oldalt az európai rongyokba öltözött gyerekek, hátul középen néhány nő, az egyikük hagyományos ruhában.

Hogy én mennyire szeretnék afrikai, színes viseletet hordani! De nem tehetem meg, mert félrenéznek az emberek, még az ismerősök is, ha a megengedett szürke, fekete és farmerkék tónusainál kicsit is tarkábbat vesz magára valaki. Arrafelé meg önként bújnak ilyen ócska cuccokba. Még a négy falufőnök is. De ez nem bolygatja meg integritásukat. Persze nyilván lehetne mesélni. De ez a kép mást mesél. Minden dib-dáb esetlegesség mögött van itt valami derűsen szükségszerű. Minden kiszolgáltatottságon és gyengeségen túl van valami megmagyarázhatatlan erő. Úgyhogy ez a világ egyik középpontja. Ezt a fotóművész pontosan rögzíti. A rögzíthetetlent. De sikerült. Elkapta.

És akkor megvan a válasz a bevezetésben föltett kérdéseinkre is:

A 38. Magyar Sajtófotó Kiállítás 2020. november 15-ig látogatható a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Falcsik Mari: Karácsony [Képalá]

...
Nagy

Szilasi László: Fürdés a tóban [Képalá]

...
Nagy

Terék Anna: Fekete nap [Képalá]

KÉPALÁ 2020
...
Nagy

Elindult a KÉPALÁ pályázat - Neked mit mesél a fotó?

...
KÉPALÁ - Testőrök között

Győry Domonkos: Papamobil [Képalá]

...
KÉPALÁ - Apa

Papp Ágnes: Vízidő [Képalá]

KÉPALÁ 2020
...
Nagy

Elindult a KÉPALÁ pályázat - Neked mit mesél a fotó?

...
KÉPALÁ - Testőrök között

Győry Domonkos: Papamobil [Képalá]

...
KÉPALÁ - Apa

Papp Ágnes: Vízidő [Képalá]

Margó 2020
...
Nagy

Kiss Tibor Noé: Folyamatos űzöttségben él az emberek nagy része

Kiss Tibor Noé új regénye azt mutatja be, hogyan változik meg egy baleset miatt négy ember élete. Az idei év az írónak nemcsak a könyv megjelenése miatt jelentős, hanem azért is, mert elnyerte a Hazai Attila-díjat. A Beláthatatlan táj bemutatóját tegnap tartották a Margón, ahol a szerzővel Szegő János beszélgetett.

...
Nagy

Janikovszky Éva az utókorra kacsintva írta naplóját

Ki ne ismerné Janikovszky Éva munkásságát? Most azonban egy újdonságot mutatott be a Móra Kiadó, az író fiatalkori naplóját adták ki. A bemutatón kiderült, hogy a háború napjai alatt Janikovszky Évát jobban érdekelték a fiúk, mint a történelmi pillanatok, és hogy már gyerekként is humor és irónia szőtte át írásait.

...
Nagy

Rubik Ernő: A kudarc izgalmassá teszi az eredményhez vezető utat

A magyar kiadással egy időben a világ számos más országában is megjelent A mi kockánk. Rubik Ernő vasárnap online kapcsolódott a Margó programjába, és mesélt a kocka ősmodelljéről, a sci-fi iránti szeretetéről, és megosztotta gondolatait a kudarcról is.

...
Nagy

Tisza Kata az érzelmi bántalmazás témáját járja körbe új regényében

Miért tévesztjük össze a bántalmazást a szeretettel? Erről szól Tisza Kata új könyve, amelyet tegnap mutattak be a Margón az Anna and the Barbies közreműködésével. Nézzétek vissza a zenés felolvasást!

...
Nagy

Billy Collins: Olvasni kell, mielőtt leülsz írni

Az egyik legismertebb amerikai költő, Billy Collins volt a Margó vendége tegnap, ahol Závada Péter kérdezte az Az a baj a költészettel című kötetről. 

...
Nagy

Sofi Oksanen: A következő generáció számára is fontos lesz, mi történt a meddőségi ipar beindulásakor

Elkezdődött a Margó Irodalmi Fesztivál. Az első vendég Sofi Oksanen volt, aki A kutyafuttató című regényéről mesélt és arról, miért tartotta fontosnak, hogy az üzletszerű béranyaságról írjon könyvet. 

...
Nagy

Térey könyvein keresztül létrejön egy jelen idejű kötődés a városhoz

Boldogh-ház, Kétmalom utca című művében Térey János nemcsak saját felnövéstörténetét írta meg, hanem Debrecen és a családja egymásba folyó kapcsolatát is - írtuk korábban a kötetről. Az egyéni városképről, az írói hang megtalálásáról és a továbbadott mintákról Harmath Artemisz irodalomtörténésszel és Dömötör András rendezővel Valuska László beszélgetett vasárnap a Margón.

...
Nagy

Háy János: Létvizsgálatban vagyok érdekelt

Rendhagyó módon zajlott Háy János A cégvezető című regényének margós bemutatója, hiszen beszélgetőtársa, Bojár Gábor interneten keresztül jelentkezett be, az író pedig közönség előtt, a Várkert Bazár színpadán mesélt a szembesülés fontosságáról és a léttel szembeni jóindulatáról.

...
Nagy

Barabási Albert-László szerint idén márciusban kezdődött a 21. század

Melyik hálózatképből lett először műalkotás, mit jelent a vizualizáció a kutatásban, és milyen következményekkel járhat, ha egy globális hálózat túlontúl besűrűsödik? Ilyen és ehhez hasonló kérdések is szóba kerültek Barabási Albert-László és Valuska László beszélgetésén.

Olvass!
...
Beleolvasó

A tárgyalóteremben az igazság néha különösen rossz védelem

Graham Moore egy olyan „ki tette?” típusú krimit alkotott, ami mindamellett, hogy fontos témákat boncolgat a törvény, igazságosság, lelkiismeret és rasszizmus tengelyén, veszettül szórakoztató is - írtuk kritikánkban a Bűnösökről. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A régi Budaörsöt fedezi fel magának Závada Pál Wandererje

Závada Pál legújabb regényében a budaörsi történelem évtizedeinek és évszázadainak időrétegein utazik keresztül egy-egy alakért, arcért, történetért. Olvassatok bele!

...
Beleolvasó

Végre itt a lehetőség, hogy megmentsük Nemecsek Ernőt!

Interaktív könyv készültt Molnár Ferenc kultikus regénye nyomán. A Pál utcai küldetésben az olvasónak minden fordulópontnál lehetősége van dönteni arról, hogy miként folytatódjon a történet. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Woody Allen: Mindig utáltam a valóságot, de máshol nem lehet jó csirkeszárnyat kapni

Októberben magyarul is megjelenik Woody Allen életrajza, amelyben a rendező családról, forgatásokról, filmekről, barátokról és filmes barátokról mesél. Amerikában a könyv megjelenését kisebb botrány övezte, ti viszont már bele is olvashattok - mutatunk egy részt az Apropó nélkülből!

...
Beleolvasó

Hogyan őrizzük meg humorunkat és ép eszünket vesztegzár idején?

Mihez kezd egy nagymama, ha karanténba kerül? Pataki Éva sok humorral átszőtt regényéből ez is kiderül. Mutatunk egy részt belőle.

...
Beleolvasó

Már megjelenésekor az amerikai kortárs költészet klasszikusaként emlegették

A háború utáni amerikai és egyetemes líra legnagyobb hatású alkotóinak egyikeként tartják számon John Ashberyt, akinek végre magyarul is megjelent az Önarckép konvex tükörben című könyve.