Csütörtökön kezdődött a Millenárison az V. Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásár. A három napos rendezvényt a Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesülete közösen szervezi a Csodaceruza nevű folyóirattal, és egyaránt akar izgalmas és szórakoztató programokat kínálni a gyerekeknek, valamint szakmai rendezvényekkel, konferenciákkal elérni az érdeklődő felnőtteket is.
A három nap programja valóban eseménydúsnak ígérkezik: csütörtök és péntek délelőttre író-olvasó találkozók vannak eltervezve, a két nap alatt tizenhárom ismert, magyar gyerekkönyv-szerző lesz a fesztivál vendége. Mindeközben a gyerekek meseillusztrátorokkal rajzolhatnak együtt, játékos könyvbemutatókra kerül sor, kiállításokat lehet megszemlélni. Szombaton cirkuszi, színházi előadás, koncert, játék várja a családokat. A felnőtteknek szánt konferenciákra hétköznap délelőtt kerül sor, csütörtökön az illusztrálásra, pénteken az olvasásra koncentrálnak az előadások, beszélgetések.
A színes és izgalmas programokkal kialakított fesztiválról azonban nehéz tudomást szerezni. Igaz, a Csodaceruza honlapján elérhető minden fontos információ, így ha az embernek van valami sejtése arról, hogy létezik egy ilyen fesztivál, ráadásul tudja, hogy mostanában esedékes, utána tud nézni. Újságok, internetes portálok azonban kevéssé hirdetik az eseményt, és a fesztiválhoz készült füzet, amely a programot is tartalmazza, csak helyben elérhető. A Millenárison semmilyen plakát vagy felirat nem igazít útba, hogy merre keressük az eseményt. Végül az információs pultnál kapunk segítséget, és visszatérünk a Fogadóterem nagy, hodályszerű építményébe. Odabent kevés résztvevővel, mintegy félárbócon fut ebédidő tájban a fesztivál.
A Csodaceruza standján kiállított idegen nyelvű gyerekkönyveket egyetlen felnőtt nézegeti. A címlapjukon szép, színes képekkel, de különös, kiolvashatatlan feliratú címekkel tüntető könyvek most éppen egyetlen gyereket se vonzanak – az egyes, gyerekeknek szóló folyóiratokba már belelapoznak páran, egyik kisfiú faggatja anyját, hogy megveszik-e a Verdák című lapot. Valamivel arrébb néhány gyerekkönyvkiadó standjával találjuk szembe magunkat. A kínálat és főleg a megjelenő kiadók száma elkeserítően alacsony.
Jelen van a Dinasztia Tankönyvkiadó, logikai érzéket és ügyességet fejlesztő könyvekkel, mellette láthatunk egy standnyi képregényt, köztük klasszikusok újrarajzolt, -írt verziói, Garfield és Kazmér és Huba, de még a Macskafogó 2 is megjelenik. A Naphegy Kiadó szépen kidolgozott Művészi Képeskönyv sorozata és egyéb, színes gyerekkönyvei mellett helyet szorít néhány Pagony Kiadós könyvnek. A Harmat Kiadó gyerekeket és felnőtteket egyaránt megcéloz kiadványaival, és külön részt szentel C. S. Lewisnak és a Narnia krónikái könyveknek, narniás kifestőkönyvig bezárólag. A Geopen Kiadó is ugyanúgy elhozza felnőtteknek szánt könyveit, mint a gyerekkönyveket, csupán két külön asztalra teszi ki őket. Ezzel vége is a kiadók sorának, sok ismert és jelentős gyerekkönyv kiadó marad távol a fesztiváltól. Az Alexandra és a Santos néhány könyvét lehet még megnézegetni, megvenni a Studio Ex-ist Kft standjánál, ahol a műfajteremtő képes hangoskönyv reklámozása folyik éppen. A számítógép képernyőjén látható, kellemes festett képek alá Pogány Judit mondta fel, kissé túljátszva a mese szövegét. A standnál lévő gyerekeket a zsírkréták jobban lekötik, mint a harsogó mese.
A játékos könyvbemutatókra vagy máshol került sor, vagy elmaradtak, így az ottlétünk időszakára beosztott Móra Kiadó egyperces, nyereményekkel tűzdelt bemutatóját sem volt alkalmunk megtekinteni. Maga a kiadó egyébként semmilyen módon nem volt jelen a fesztiválon, ami, tekintve, hogy az egyik legpatinásabb gyerekkönyvkiadóról van szó, meglehetősen szomorú. A képregényrajzolásra és meseillusztrálásra felállított asztalok a terem közepén vonzották az érdeklődőket. Igaz, nem képregény-szerű művek születtek, de tény, hogy a gyerekek lelkesen rajzolgattak, színezgettek.
Az egyik galérián két számítógép található – nagy csapat kisfiú veszi őket körül. A másikon meseillusztráció kiállítás, válogatás Benedek Elek meséihez készült művekből – itt egyetlen kislány sétál végig csekély érdeklődéssel arcán. A harmadik galérián a kávézó, gyerekekkel és szülőkkel tele. A színpad előtt néhány szervező beszélget, lassan ideje lenne készülni a következő író-olvasó találkozóra, de ennek egyelőre semmi jele. A Fesztivál csendes, kissé közönybe fulladó nyugalomban zajlik. Elszomorító a kiadók távolmaradása, az, hogy a jelenlévők is egyszerűen csak kihoztak standjaikra egy adag könyvet, nem tudni, hogy mi az újdonság, s mi az, ami csak rajtuk ragadt. Ugyanígy sajnálatos, hogy az épületen kívül nem egy csoportnyi gyereket vezényel el az óvónő-tanítónő a Csodák Palotájából távozóban a Fesztivál mellett, de eszükbe se jut benézni; valószínűleg nem is tudják, hogy a kevéssé bizalomgerjesztő épületben éppen gyerekkönyvfesztivál folyik. Így aztán hiába méltányolható a fesztivál gondolata, jók a programok, a kivitelezés egyelőre nem elég sikeres.
