Nádasdy Ádám nyerte el 2020-ban az Aegon-díjat Jól láthatóan lógok itt című verseskötetéért, amely tavaly jelent meg a Magvető Kiadónál. Ebből az alkalomból Versterápia rovatunkban most tőle ajánlunk egy verset.
A kötetet a 2019-es nyári Margó Irodalmi Fesztiválon mutatta be a szerző. A beszélgetés a Margó podcast csatornáján teljes egészében visszahallgatható. A kötetbemutatón megismerhettük a keletkezésének körülményeit: A súlyos betegként kórházi ágyhoz kötött költőt egyik ápolójának szójátéka (kábel a rengetegben) inspirálta az írásra. A Jól láthatóan lógok itt verseiben az elmúlás, az öregedés témáját olykor komoly, máskor játékosan, ironikusan hangnemben vizsgálja a szerző.
10 érdekesség a friss Aegon-díjas Nádasdy Ádámról - Könyves magazin
Jól láthatóan lógok itt című verseskötetével Nádasdy Ádám nyerte el a 2020-as Aegon-díjat, mi pedig összeszedtünk tíz érdekességet, amiket talán nem tudtatok róla: A zeneiség családi vonalon is nagyon erősen jelen volt és van az életében: édesapja Nádasdy Kálmán, háromszoros Kossuth-díjas magyar opera-, színházi és filmrendező, színészpedagógus, színházigazgató és műfordító volt, édesanyja pedig Birkás Lilian operaénekesnő.
A kötetről (olvassatok bele ITT) kritikánkban ezt írtuk:
„Nádasdy Ádám új versei úgy egyensúlyoznak a komolyság és komolytalanság határán, mint a vízisízők a víz felszínén, akiket száguldás közben csodálattal teli félelemmel nézünk, az elbukás pillanatában azonban nevetünk rajtuk. A Jól láthatóan lógok itt szövegeit ez a kettősség egyszerre jellemzi: a versek témájukban súlyosak, sok helyen megjelennek bennük az öregedés, a halál, a létösszegzés motívumai, mégis van bennük könnyedség és irónia is. A tragikum és a komikum azonban nem külön-külön, hanem együtt hatnak, egymást erősítve ütnek igazán nagyot. Mert a komolysággal való játék ellentmondása olyan erőket mozgósít, melyeknek hatását nem lehet könnyen kiheverni. „A vízisíre hasonlít a létem: / az is csak sebességben űzhető, / ha lassul, elkezd nevetségesen/ merülni, lábán már csak akadály/ a síléc, amely addig szárnyakat / adott neki.” (Vízisí)”
A mai napra választott vers, A testemet határozotta elveszi is a fenti dinamika szerint működik: játékos, mégis komoly, benne a halál és az Istennel való kapcsolat az eldobott PET-palackokkal, az elnyalt fagylalttal és a szelektív hulladékgyűjtéssel kerül párhuzamba. Ennek a könnyedségnek, bagatellizálásnak váratlanul nagy súlya van, ami nyomot hagy az emberben. A Jól láthatóan lógok itt című kötetből nekem ez az egyik kedvenc versem. Annyira összekapcsolódott bennem Nádasdy Ádámmal, hogy az ő hangján hallom, amikor olvasom.
Nádasdy Ádám: A testemet határozotton elveszi
Én nem akarom Istent provokálni,
és kínos is, hogy erről kell beszélnem,
de szerintem a halálom után
Ő nem lesz már. Vagyis nem lesz nekem.
Vagyis én megszűnök, Ő él tovább.
Elenged, mint gyermek a PET-palackot,
vagy gondosan dob ki, mint tudatos
turista a szelektív szemetet,
a testemet határozottan elveszi,
mint gondos anya gyermeke kezéből
az elnyalt fagylalt tölcsérét, s berakja
egy dobozba, ahonnan nem csorog ki
a maradék. No mindegy is a módja:
én nem hiszem, hogy Isten s énközöttem
a kapcsolat aztán is fennmarad.
