Versterápia: „A városon a múlás szárnya reszket”

Versterápia: „A városon a múlás szárnya reszket”

A versek csökkentik a szorongást és a stresszt, éppen ezért költészeti „gyógyszertárat” nyitottunk arra az időszakra, amíg tart a járvány. A mai napra Kosztolányi Dezső 1905-ös Járvány című versét ajánljuk, mindazokért, akiket elveszítettünk az elmúlt hetekben, és mindazokért, akik most gyászolnak. 

Forgách Kinga | 2020. április 20. |

Amikor 1918-19-ben kitört a spanyolnátha-járvány, rengetegen betegedtek meg. Becslések szerint a Föld lakosságának több mint 3%-át vitte el a vírus és csak Európában több mint kétmillióan haltak bele. A betegség az irodalmi életet sem kímélte. A spanyolnátha áldozata lett például Kaffka Margit és Karinthy felesége, Judik Etel is, de Ady és Csinszka, Kosztolányi Dezső és Harmos Ilona is megbetegedett. A Kosztolányi-házaspár és fiúk, Ádám is szerencsésen túlélte a betegséget. Életüknek erről az időszakáról Kosztolányiné visszaemlékezéséből tudhatunk meg többet, de Kosztolányi is több versben utalt a vírusra Kenyér és bor című kötetében.

Elindítottuk Versterápia rovatunkat, amelyben olyan verseket osztunk meg veletek, amik kapaszkodót jelenthetnek ebben az időszakban. Mert bár a koronavírust nem lehet versekkel gyógyítani, a félelmeink megértésében, a szorongásunk kezelésében segíthet az irodalom. A korábban megosztott verseket ITT találjátok meg. 

Érdekes módon a Járvány című verse nem ekkor, hanem évekkel korábban, 1905-ben született és a Négy fal között című kötetében jelent meg.  Ebben az időszakban Budapesten leginkább a TBC fertőzött, elképzelhető, hogy a vers ahhoz kapcsolódott. Kosztolányi egyébként híresen hipochonder volt, nagyon félt attól, hogy megfertőződik, állítólag unokaöccsét, Csáth Gézát gyakran gyötörte kérdéseivel.

Kosztolányi verse a járványról sajnos ma újra aktuális. Különös emlékeztető ez, hogy az emberiség történetében voltak már nagy és veszedelmes járványok, és sajnos valószínűleg lesznek is. Kosztolányi sorait most mindazokért ajánljuk, akiket elveszítettünk az elmúlt hetekben, és azokért, akik most gyászolnak. 

Kosztolányi Dezső: Járvány

A városon a múlás szárnya reszket,
némák, mogorvák mind az emberek,
a házakon jelző piros keresztek,
az arcokon megdermedt döbbenet. 

Az orvosok sötét ruhába lépnek
a hánykolódó szenvedők köré
s a fürge higany - szótalan itélet -
felszökken a piros vonal fölé. 

Benn vacsorálnak... nincs ott kedv, mosoly,
tompán csörög a villa és a tál,
fel-felkel egyik, sír és szótlan áll. 

A zord apákon terhes gyászos árny van
s az orvosságszagú sötét szobában
egy lázas arcu ifjú haldokol.
 

1905

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Versterápia: „Az otthon az, hol nem rettegsz soha”

A mai napra Szabó T. Anna Az otthon című versét ajánljuk, utalva arra, hogy a mostani helyzetben csak az otthonunk az, ami meg tud védeni bennünket. 

...
Nagy

Versterápia: „Én úgy igyekszem. Fölkelek.”

A versek csökkentik a szorongást és a stresszt, éppen ezért költészeti „gyógyszertárat” nyitottunk arra az időszakra, amíg tart a járvány. A mai napra Nemes Nagy Ágnes Délelőtt című versét ajánljunk, amelyből kiderül, hogy vannak olyan időszakok az életben, amikor már felkelni is teljesítmény. 

...
Nagy

Versterápia: „Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!”

A versek csökkentik a szorongást és a stresszt, éppen ezért költészeti „gyógyszertárat” nyitottunk arra az időszakra, amíg tart a járvány. Mára Babits Mihály Balázsolás című versét ajánljuk.