Amikor 1918-19-ben kitört a spanyolnátha-járvány, rengetegen betegedtek meg. Becslések szerint a Föld lakosságának több mint 3%-át vitte el a vírus és csak Európában több mint kétmillióan haltak bele. A betegség az irodalmi életet sem kímélte. A spanyolnátha áldozata lett például Kaffka Margit és Karinthy felesége, Judik Etel is, de Ady és Csinszka, Kosztolányi Dezső és Harmos Ilona is megbetegedett. A Kosztolányi-házaspár és fiúk, Ádám is szerencsésen túlélte a betegséget. Életüknek erről az időszakáról Kosztolányiné visszaemlékezéséből tudhatunk meg többet, de Kosztolányi is több versben utalt a vírusra Kenyér és bor című kötetében.
Érdekes módon a Járvány című verse nem ekkor, hanem évekkel korábban, 1905-ben született és a Négy fal között című kötetében jelent meg. Ebben az időszakban Budapesten leginkább a TBC fertőzött, elképzelhető, hogy a vers ahhoz kapcsolódott. Kosztolányi egyébként híresen hipochonder volt, nagyon félt attól, hogy megfertőződik, állítólag unokaöccsét, Csáth Gézát gyakran gyötörte kérdéseivel.
Kosztolányi verse a járványról sajnos ma újra aktuális. Különös emlékeztető ez, hogy az emberiség történetében voltak már nagy és veszedelmes járványok, és sajnos valószínűleg lesznek is. Kosztolányi sorait most mindazokért ajánljuk, akiket elveszítettünk az elmúlt hetekben, és azokért, akik most gyászolnak.
Kosztolányi Dezső: Járvány
A városon a múlás szárnya reszket,
némák, mogorvák mind az emberek,
a házakon jelző piros keresztek,
az arcokon megdermedt döbbenet.
Az orvosok sötét ruhába lépnek
a hánykolódó szenvedők köré
s a fürge higany - szótalan itélet -
felszökken a piros vonal fölé.
Benn vacsorálnak... nincs ott kedv, mosoly,
tompán csörög a villa és a tál,
fel-felkel egyik, sír és szótlan áll.
A zord apákon terhes gyászos árny van
s az orvosságszagú sötét szobában
egy lázas arcu ifjú haldokol.
1905
