„A hülye vírust megelőző hónapokban a CEU alkotói ösztöndíját élveztem, kerek öt hónapig. Az egyik legszebb dolog, ami velem történt életem során. Az ösztöndíjas közösség, maga az intézmény, a könyvtár, a saját szoba (!), vagyis iroda, amit sajnos nem használtam ki eléggé, a szellemi közeg boldogító volt. Nem beszélve a csodálatos szerdai közös ebédekről. És dolgozni is jól tudtam, lelkesen, elvégre azért kaptam az ösztöndíjat, hogy dolgozzak és jó volt érezni azt a támogatást, ami onnan minden irányból jött. Nem kellett sehova elutaznom (nem is tudnék), miközben egy szellemileg tágas és gazdag világba kerültem. Az alábbi video angol nyelvű, szerettem volna feliratozni, de nem tudom, hogyan kell. Benne arról esik szó, hogy min dolgoztam, míg ott ösztöndíjas voltam, mi foglalkoztat, mit jelentett nekem ez az egész. Az utolsó képeken arról beszélek, hogy a CEU-ból, mindabból, ami ezzel az intézménnyel történhet, megérthettem, hogy nincs biztonság sehol, hogy minden élet megrendülhet. És aztán rövidesen ez be is következett. Február végén lejárt az ösztöndíj, ami hirtelen nagy szomorúsággal töltött el. De ha tovább tart, akkor is ennek a jónak gyorsan vége lett volna, hiszen két hét múlva már bezártak az épületek és az emberi találkozások helyét átvették a virtuális találkozások. Ami sosem lesz olyan, mint együtt ülni egy teremben, hallgatni valakit és beszélgetni, vagy ebédelni és fecsegni.” – írta Tompea Andrea a Facebook-oldalán, ahol megosztotta azt a videót is, amelyben készülő regényéről beszél. 

Az új történetről izgalmas részleteket tudhatunk meg: például, hogy a címe és a témája is az otthon lesz. Tompa Andrea tehát az ösztöndíja alatt ezúttal nem a 20. századról írt, hanem a jelenről, és arról, hogy mit jelent az otthon, illetve az otthon elhagyása. A regény egy osztálytalálkozó történetét fogja elmesélni. A szereplők 25 vagy 30 év után találkoznak újra, és megosztják egymással a saját történeteiket. Tompa Andrea azt is elmondta, hogy Homérosz Odüsszeiájához is kapcsolódik majd a könyv, hiszen Odüsszeusznak is tíz évébe telt, mire vissza tudott térni Ithakába. A hazatérés szerinte mindig hosszú és nehéz folyamat, a görögöktől sokat tanulhatunk erről. 

Nézzétek meg a videót: