Új sorozattal jelentkezett az HBO áprilisban: A szimpatizánsból, Viet Thanh Nguyen Pulitzer-díjas kémregényéből Park Chan-wook és Don McKellar készített hét részes adaptációt. A szimpatizáns sziporkázó szatíra és kulturális kommentár; főszereplője Kapitány, egy félig vietnámi, félig francia kettősügynök, aki Saigon 1975-ös eleste után egy Los Angeles-i átnevelőtáborba kerül – és rájön, hogy kémkarrierje korántsem ért véget.
Ha tetszett a sorozat – vagy esetleg megnézés előtt szeretnél egy kicsit tájékozódni –, az alábbiakban öt könyvet találsz Vietnámról, háborúkról, Amerikáról és kémekről.
1. Graham Greene: A csendes amerikai
„Sosem láttam még embert, akinek nemesebb indítékai voltak a bajkeverésre” – jegyzi meg a könyv elbeszélője Alden Pyle-ról, a címszereplő „csendes amerikairól”. Az amerikaiak vietnámi beavatkozását egy angol tudósító közönyös szemével rögzítő, de annál kíméletlenebbül leleplező regény főhőse Pyle, egy idealista fiatalember. Otthon kellett volna maradnia, hogy olvassa az újságok vasárnapi mellékleteit meg a baseballhíreket. Nyugodt élet járt volna neki egy szabályszerű amerikai lány oldalán, aki tagja a Könyvbarátok Klubjának. De mert fiatal volt, hiszékeny és tudatlan, mindenfélébe belekeveredett. Saigonba ment, mert azt mondták neki, hogy vegye fel a harcot a militarista bajkeverőkkel, diktátorokkal, s nyerje meg a Távol-Keletet a demokráciának… Az először 1956-ban megjelent A csendes amerikai Graham Greene klasszikus értekezése szeretetről, ártatlanságról és moralitásról Vietnámban.
2. Bao Ninh: A háború szomorúsága
Személyes hangvételű regény az Észak szemszögéből. Hoang Au Phuong, írói nevén Bao Ninh 1952 október 18-án született a közép-vietnámi Nghe An tartományban, harci területen. A tízosztályos általános iskolát Hanoiban végezte el. Még abban az évben önkéntesnek jelentkezett a dél-vietnami hadszíntérre, az amerikaiak és a saigoni rendszer elleni háborúban. 27-es zászlóaljából a háború végére, 1975-re tizedmagával maradt életben. 1976-ban leszerelt, majd a hanoi Nguyen Du irodalmi iskola ösztöndíjasa lett.
1987-ben megjelent A hét törpe tábora című, tíz novellát tartalmazó kötete. Ekkor fejezte be A szerelem viszontagságai című regényét, amely szamizdat formában terjedt Vietnámban. A regény népszerűsége hatására a cenzúra 1990-ben engedélyezte a regény legális kiadását A háború szomorúsága címen. A mű 1991-ben elnyerte a Vietnámi Írószövetség díját. 1993-ban lefordították angolra, és 1994-ben megkapta a The Independent brit lap irodalmi elismerését, a The Independent Foreign Fiction Prize díjat. Azóta több mint húsz nyelvre fordították.
3. John le Carré: Ezüstfény
Kémek témájában ki máshoz fordulhatnánk, mint a nagy John le Carréhoz? A kémirodalom koronázatlan királya utolsó regényében a titkosszolgálat belső működéséről ír: arról a világról, amely hatvan éven át meghatározta írásművészetét.
Julian Lawndsley maga mögött hagyta menő londoni állását egy nyugodtabb élet kedvéért, és egy tengerparti kisvárosba költözött, hogy könyvesboltot nyisson. Egy este, nem sokkal azután, hogy a városba érkezett, különös látogatója akad: Edward, a lengyel emigráns, aki a városszéli birtokon, Ezüstfényben él. Gyanúsan sokat tud Julian családjáról, és mintha túl nagy figyelmet szentelne a férfi szerény vállalkozásának.
Mindeközben Londonban a titkosszolgálat egyik vezetője levelet kap, amelyben arra figyelmeztetik, hogy valaki a Szolgálat információit szivárogtatja. A nyomok éppen abba az álmos kisvárosba vezetnek, ahol Julian él.
Az Ezüstfény az ártatlanság és a tapasztalás, a közszolgálat és a személyes erkölcsök találkozásának megkapó története. John le Carré, korunk legnagyobb krónikása, arra keresi a választ utánozhatatlan hangon írt regényében, hogy mivel tartozunk azoknak, akik a legközelebb állnak hozzánk.
4. Joseph Heller: A 22-es csapdája
A 22-es csapdája a második világháború olaszországi hadszínterére kalauzol bennünket, egy páratlanul furcsa egyénekből összetákolt amerikai csapat bázisához. Az 1923-ban született amerikai regény- és drámaíró, Joseph Heller első regénye korszakalkotó anti-eposz, amely kegyetlenül groteszk humorral ábrázolja a modern háború valóságát. A háborút mint őrült gépezetet, amelyben mindenki őrülten viselkedik, és amelyből akkor sem lehet kikerülni, ha valaki őrült, és akkor sem, ha valaki normális. Ez a 22-es paragrafus csapdája. És egyben világunk abszurditásának egyik legtökéletesebb megfogalmazása.
5. Michael Herr: Jelentések
„Ha azt hiszed, már nem akarsz többet Vietnámról olvasni, hát tévedsz. A Jelentések túllép a politikán, a retorikán, a »pacifikáláson«, az áldozatok számán és a saigoni sajtótájékoztatók »elmebeteg kabaréján«. Nyersanyaga a félelem és a halál, a hallucinációk és az összeégett lelkek. Mintha Dante egy Jimi Hendrix-kazettával és egy maroknyi tablettával a zsebében szállt volna alá a pokolba” – írta a New York Times a könyv eredeti megjelenésekor.
Michael Herr az Esquire magazin haditudósítójaként utazott Vietnámba 1967-ben. Egy olyan igaz történettel tért haza, amely testközelből mutatja be a csatatér tébolyát és poklát, és átélhetővé teszi, a háború miért gyakorolt olyan vonzó és pusztító hatást fiatal férfiak egy teljes generációjára. Beszámolóját nem is igazán erőszakossága, mint inkább őszintesége teszi hátborzongatóvá.
Az eredetileg 1977-ben megjelent könyv az úgynevezett új újságírás irányzatának úttörő képviselője, és a mai napig a vietnámi háborús tematika egyik legnagyobb klasszikusának tartják. Részben Herr műve ihlette Stanley Kubrick Acéllövedék című flmjét, amelynek a szerző társ-forgatókönyvírója volt.
Nyitókép: HBO
