Összesen 467 Radnóti Miklós által írt és neki címzett levél került abba a kötetbe (Különben magyar költő vagyok), melyet hétfő este mutattak be a New York Kávéházban. A levelek nagy része most először kerül a szélesebb nyilvánosság elé, és azokban családtagok, szerelmek, szerkesztőtársak, írók, a költő életének fontos szereplői szólalnak meg. A kötetnek nem volt célja az utólagos interpretáció (ezt meghagyja az olvasónak), és nem volt célja a szövegek utólagos javítása sem, így azok betűhíven kerülnek elénk, pontosan úgy, ahogy évtizedekkel ezelőtt papírra vetették őket. „Nem vagyok a levélírás koronázatlan királya” – írta egykor egy ismerősének Radnóti Miklós, akinek most sajtó alá rendezett levelezése vitán felül sokat árnyalhat majd a költőről eddig kialakított képen.
A levél műfaji sajátossága, hogy tartalmát jobbára két ember ismeri, az író és a címzett. A levél mindemellett nagyon őszinte műfaj is, „hiszen az adott pillanatban a maga valójában mutatja meg az embert” – fogalmaz a Különben magyar költő vagyok című kötet utószavában Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész, aki sajtó alá rendezte Radnóti Miklós megmaradt és máig fellelhető leveleit. A kötetbe ezek közül szám szerint 467 került. (Olvassatok bele ITT.)
Különben magyar költő vagyok – Radnóti Miklós levelezése I. (szerk. Bíró-Balogh Tamás)
Jaffa Kiadó, 2017, 550 oldal, 5990 HUF
A New York Kávéház hétfő este zsúfolásig megtelt különterme a legjobb példa rá, hogy az utóbbi években mekkora érdeklődés övezi Radnóti Miklós személyét. Nem véletlen, hogy az est háziasszonya, Juhász Anna is kezdésként éppen ezt a kérdést feszegeti. Míg Fűzfa Balázs irodalomtörténész a Radnóti-versek által kiváltott érzelmi viszonyt hangsúlyozza, mely már egészen kicsi korban megfigyelhető, Bíró-Balogh Tamás szerint újabban azért lehet fokozódó kultuszról beszélni, mert egyre jobban ismerjük magát az embert. Pár éve például hatalmas visszhangja volt Gyarmati Fanni naplójának, melynek bejegyzései révén az olvasó együtt élhette át a házaspár mindennapjait, és azt is, ahogy helyzetük egyre komorabbá vált.
Ő az én egyetlen igazi otthonom, egyetlen társam, mindenem - Radnóti Miklósné naplója
„Énrajtam a Hermi dirndlije van. (...) Mik pedig az utolsó pillanatban Liliomnak öltözik. Felvette Papa sapkáját, és egy piros sálat a nyaka köré. Sokat táncolunk, és mindenki egész fiatalnak néz ki, ez jólesik." (1937. január 30.)Kicsiny ajtót tár és egy eddig jóformán...
Radnóti egy világirodalmi rangú költő, akinek először a verseit ismertük meg, és utána akartuk magát az embert is megismerni. Az este negyedik résztvevője Mácsai Pál színész-rendező volt, aki szerint a kultusz Radnóti halálának 70. évfordulóján indult. Hozzátette ugyanakkor, hogy az évfordulók kapcsán mindig fennáll a túlfecsegés veszélye, akárcsak az újraértelmezés hiánya. Radnóti esetében szerencsére az újraértelmezés nem maradt el, hiszen Gyarmati Fanni halála után rengeteg anyag vált elérhetővé a kutatók számára.
A bemutatón négy nagy témakör közé rendezték a leveleket. Az irodalmi levelek kapcsán Bíró-Balogh Tamás emlékeztetett arra, hogy a Radnóti Miklósnak írt levelek nagy része elveszett a második világháborúban. Gyarmati Fanni naplójából tudjuk, hogy a költő magánkönyvtárát és a levelezését Karig Sára segítségével egy pincébe menekítették, amit viszont 1945 tavaszán elöntött a megáradt Duna. „Végső soron elmondható, hogy sajnos éppen azok a levelek semmisültek meg, amelyeket meg akartak óvni. Ezért is értékelődnek föl a megmaradt darabok, és ezért is fontosak azok a részletek, amelyeket Radnóti, illetve egy esetben a felesége a naplójába másolt be” – írja az utószóban az irodalomtörténész.
Az a bemutatón is elhangzott, hogy Radnóti leveleit évtizedek óta gyűjtik a közgyűjtemények, a többi levél viszont még számtalan helyen, örökösöknél, gyűjtőknél lehet. A kultusz megnyilvánul ezeknek a leveleknek az árában, és ugyanez elmondható a kéziratokról (néhány éve az Első ecloga kéziratáért 13 millió forintot fizettek egy árverésen), és a dedikált könyvekről is. Egy Gyarmati Fanninak ajánlott („Egyetlennek, Mik”) kötet a közelmúltban például 7 millió forintért kelt el.
Három éve, az árverés előtt a Központi Antikvárium üzletvezetője, Bálinger Béla mesélt nekünk a kötetről, az erről szóló riportunkat itt olvashatjátok:
„Egyetlennek, Mik" - Árverésre bocsátják Radnóti Miklós dedikált könyveit
Fotó: Valuska Gábor December elején huszonnyolc kötetet árvereznek el Radnóti Miklósné hagyatékából. Vannak köztük olyanok, melyeket a költő feleségének, Gyarmati Fanninak dedikált, és van olyan, melyet Radnótinak ajánlottak a kor irodalmi nagyjai. És akad olyan könyv is, melynek értékét leginkább csak az adja, hogy valaha Radnóti Miklós tulajdonában volt.
Értelemszerűen nagyon nehéz felkutatni azokat az örökösöket, akiknek a birtokában egy-egy Radnóti-levél lehet (Bíró-Balogh Tamás érdekességként említi, hogy volt olyan, aki a Facebookon keresztül Svédországból küldött egy fotót egy Radnóti-levélről). Ha valaki nyilvánosságra hozza ezeket a leveleket, azzal a tudomány csak jól jár, az örökösöket valójában viszont semmi sem kötelezi erre.
Mácsai Pál összesen négy „irodalmi” levelet olvasott fel: 1931 októberében Radnóti Babits Mihálynak küldött tíz új verset, 1935 novemberében pedig Sík Sándor véleményét kérte ki az Újhold óta írt verseiről („Úgy érzem, hogy a formálás töretlenebb, a nyelv talán színtelenebb, mint régebben, de hajlékonyabb és talán, – előkelőbb.”)
Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni az 1930-as évek második felében
Egy 1937 januárjában Sós Endre újságírónak írt levelében azt írta Radnóti, hogy délutáni beszélgetésük „igen virgonc bolhát” tett a fülébe. Diplomás emberként akkor Radnóti főleg „aprócska vers- és kritikahonoráriumokból”, valamint a nagybátyja támogatásából élt, és abban bízott, hogy Sós be tudja ajánlani egy laphoz. Szerinte ő is alkalmas arra, amire író-költő kollégái más lapoknál („Szabó Lőr is költő, mégis használhatják”), és bármely zsurnalisztikai műfajban megállná a helyét, legyen az „keretes cikk, színház, film, könyv, kulturális kérdések, nekrológ”. A felolvasott versek közül irodalmi szempontból a legérdekesebb talán a Szerb Antalnak írt 1944. januári levele, melyben találkozót kér, hogy a lefordítandó angol versek ügyében beszélhessen vele: „Nem vagyok automata (sajna) amibe bedobnak egy angol verset és kijön egy magyar”.
A résztvevők abban egyetérteni látszottak, hogy az első levelekben határozottan megjelenik a humor, amely később keserédessé válik. Mácsai Pál elárulja, hogy a színésznek mindig a sajátjaként kell tekintenie az adott szövegre, mintha csak ő maga írta volna azt, így viszont a színésznek olyan energiák is megmutatkoznak, melyek egy olvasónak nem feltétlenül. Szerinte Radnóti szövegeiben a biztos vég sejtelme érezhető, ami ellen a költő egyfajta szarkazmussal védekezett. Felidézi például, hogy a razglednica szó képes levelezőlapot jelent – és hát mi ez, ha nem „sötét, gyilkos groteszk”? Fűzfa Balázs ezen a ponton emlékeztet arra is, hogy a Negyedik razglednicát egy csukamájolaj-konzerv reklámcédulájának hátoldalára jegyezte le a költő 1944 októberében:
Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – így végzed hát te is, –
súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. –
Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.
Bíró-Balogh Tamás az egyik legkatartikusabb élményét a családi levelek kapcsán idézi fel. A Glatter néven született költőnek rendkívül fontos volt, hogy névváltoztatási kérelmének jóváhagyása után immáron hivatalosan is Radnóti lehessen. 1934-ben viszont kérelmét elutasították, pontosabban a Radnóczi nevet engedélyezték neki. Az ügyvéd, Szigeti László levelében azt írta: a költő még örülhet is, hogy „a mostani viszonyok között” ez sikerült:
„Nem vigasztalásképpen mondom, de a Radnóczi név is sokkal különb, mint a Radnóti név (…)”
A szerelmes levelek közül elhangzik Klementine Tschiedel 1928. júliusi levele, akivel csehországi tanulmányai alatt ismerkedett meg a németül amúgy elég gyengén beszélő Radnóti. A német gépírólány viszont egyáltalán nem beszélt magyarul, levelei ráadásul teljesen nélkülözik a központozást (a kötetben a német eredeti és a fordításuk is olvasható). Az idézett levélben a fiatal nő azt írta, hogy várandós lett, és arra kéri Radnótit, küldje el neki az abortusz költségének a felét. Bíró-Balogh Tamás szerint „nem tudjuk, hogy igazat mondott-e, mint ahogy azt sem, hogy hazudott volna”, Klementine Tschiedel következő levele mindenesetre már arról szólt, hogy „szinte mindenen túlvan”. Az este folyamán előkerül egy Beck Judit-levél is (Beck Judit és a költő kapcsolatáról ITT írtunk bővebben), melyet a festő 1941-ben írt Radnótinak:
„Gyönyörű ez az uj műved, de csak egészen lopva és ritkán jutok hozzá. Irigyellek ám, olyan csodálatosan kitudod magad fejezni. Tömören, pár szóban minden benne van! Neked festek én is, sőt mostanában csak ilyenkor, de ilyenkor teljesen intenzíven velem vagy, Veled vagyok, de hát a festésen keresztül nem lehet közvetíteni, neked, abból nincs semmit.”
Az est utolsó témaköre az újdonságok nevet kapta. Bíró-Balogh Tamás ebből a szempontból Fischer Andor 1939. februári levelét emeli ki. Ebből ugyanis kiderül, hogy Radnóti Miklósnak és feleségének volt egy emigrációs kísérlete, mégpedig Brazíliába. Radnóti Fischernek írt levele egyelőre nem ismert, csak az arra adott válasz: ebben az áll, hogy a házaspár beutazása „majd lehetetlenséggel határos”, és ha Budapesten nem tudják elintézni, akkor Brazíliában nem lehet. A levélből kiderül az is, hogy Radnótiék a majdani megélhetésüket lapszerkesztésből és tanításból gondolták előteremteni, erre viszont Fischer azt írta: „magyar lapszerkesztést én itt semmiféle szempontnak sem tartok, nemcsak üzletnek, hanem megélhetési bázisnak sem. (…) Ami a magániskolát illeti, attól eltekintve, hogy a magyarok sohasem voltak nagyon palik erre, most törvény tiltja őket, igy tehát ez a próbálkozás sem lenne megfelelő és eredményre vezető”.
Árnyékban éles fény vagy - Fényképeken elevenedik meg Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni közös élete
A 14 éves Gyarmati Fanni. A kép hátoldalán Gyarmati Fanni kézírásával: „Gyarmati Fanny 1926". „Kicsiny ajtót tár és egy eddig jóformán ismeretlen világba enged bepillantást Radnóti Miklósné naplója, egy olyan világba, melynek központi alakja egyértelműen a férje volt.
A levelek, akárcsak korábban a naplók vagy a hagyatékban fellelt fotók, sokat fognak árnyalni a mostani Radnóti-képen. Ahogy Fűzfa Balázs fogalmazott, differenciálni fogják a Radnóti Miklósról szóló „nagyon szép, de egysíkú képet”, és segítségükkel „az ember sokszínűségét ismerhetjük meg”. Bíró-Balogh Tamás a kötet utószavában azt írja, hogy nagy eséllyel még sok Radnóti által írt vagy neki címzett levél kallódik, akár elfeledve, örökösöknél, sárguló dossziékban vagy egy könyv lapjai mögé dugva. A kötet végén éppen ezért arra kéri az olvasót, ha birtokában vagy tudomása van ilyen levélről, értesítse őt. Hiszen ahogy fogalmazott: a levelek gyűjtését csak lezárni lehet, abbahagyni nem.
