1848-49-ben született levelekkel meséli újra a forradalom és szabadságharc történetét legújabb könyvében Nyáry Krisztián. A Fölébredett a földben ismert szereplők magánlevelezése épp úgy helyet kapott, mint az utca emberének üzenetei, így alulnézetből ismerhetjük meg az eseményeket és a mindennapok küzdelmeit. A könyvbe, amit most ti is megnyerhettek, ha válaszoltok néhány kérdése, 163 levél került - örömökről, bánatokról, félelmekről és reményről.
A válaszokat december 14-én (csütörtök) délig küldjétek el a konyvesblog@gmail.com-ra. A levél tárgya az legyen: Fölébredett a föld. A helyesen válaszolók között három példányt sorsolunk ki a könyvből. Sorsolás december 15-én.
A kérdés tehát annyi: Ki írta?
1. „Tegnap, hahaha! Kossuth keresztül vitte egy követi konferenciában, hogy ma kerületben azt fogja indítványozni, miszerint felelős magyar minisztériumot adjon nekünk a fejedelem.”
a. Széchenyi István
b. Apponyi György
c. Petőfi Sándor
2. „Azért van ma június 27-ike, mert tennap június 26-ika volt, követválasztás napja az egész Bihar megyében. Megbuktam szerencsésen...”
a. Arany János
b. Petőfi Sándor
c. Wesselényi Miklós
Nyáry Krisztián: Fölébredett a föld
Corvina 2014, 432 oldal, 4500 HUF
3. „Szegény nép! ...de ne búsulj, ez volt ellenségeink végvonaglása, mellyel engem elrúgtak, ez volt végvonaglásuk ... még egy koppintás a fejökre és aztán sakk-matt!”
a. Arany János
b. Kossuth Lajos
c. Petőfi Sándor
4. „Szomorú vigasztalás, de én egyébbel nem vigasztalhatom Asszonynénémet, mint azzal, hogy elvesztette ugyan a fiát, de igen-igen rossz fiút veszített, ki után nem méltó bánkódni.”
a. Jókai Mór
b. Deák Ferenc
c. Petőfi Sándor
5. „Téged olyan forrón, lángolóan csókollak, aminő csókokat csak egy isten által ihletett szent szerelem szülhet.”
a. Damjanich János
b. Petőfi Sándor
c. Jókai Mór
6. „Néha úgy érzem, mintha az őrültek házában volnék. Itt árulónak kiáltanak ki s Bécsben azt gondolják, hogy én öltem meg Latour grófot. Látszik, hogy az ellentétek vonzzák egymást.”
a. Petőfi Sándor
b. Batthyány Lajos
c. Széchenyi István
7. „Mindenható Isten! Mi lesz ebből? S még csak azt sem mondja egy szóval is, hogy mit akar hát tenni? (…) Feladjuk-e kardvágás nélkül az országot, vagy mi történik?”
a. Kossuth Lajos
b. Görgei Artúr
c. Deák Ferenc
8. „Diktátornak szeretnélek. Én már kifogytam testi erőmből, a lélek tart valahogy, de tízszer is elájulok naponkint, azonban fellocsolnak aztán dolgozom; pihenés nélkül.”
a. Széchenyi István
b. Kossuth Lajos
c. Görgei Artúr
9. „Barátom! Klapka szörnyű ember – minek kalandozott ő fel az üres Kassára, s hagyta Schlikket oldalt elszökni – ütközet nélkül – Borzasztó! Megérdemelné, hogy hadi törvény elibe kerüljön.”
a. Görgei Artúr
b. Kossuth Lajos
c. Bem József
10. „Én tettem már annyi szolgálatot a hazának, hogy nekem meg lehetne azt engedni, hogy a hazát nyakravaló nélkül védhessem. (…) Önök letéphették rólam az egyenruhát, de nem téphetik ki kezemből a kardot...”
a. Petőfi Sándor
b. Mészáros Lázár
c. Perczel Mór
11. „Ön nem képzeli, mennyit ártott, mennyi bajt okozott némely cikkeivel. Hogy a szegény hazának még hű fiai is annyira nevelik bajait!! Ez öl meg, nem az ellenség.”
a. Deák Ferenc
b. Kossuth Lajos
c. Szemere Bertalan
12. „Barátom! Te Deumot fogok szolgáltatni, ha egyszer megszabadulok a magyar kormánytól, mert akármit csinálok, egy az, átok van rajta, más az, hogy legszebb szándékom mellett valaki sértve érzi magát...”
a. Mészáros Lázár
b. Görgei Artúr
c. Perczel Mór
13. „Emma kisasszony! Az idők nagyon háborúsak, az élet rövid házasodni kell. Becsületem ki van váltva, itt a pár sor.”
a. Tompa Mihály
b. Vasvári Pál
c. Vécsey Pál
14. „Vajha soha többé a nyilvános életnek még csak küszöbére se kényszerítene sorsom; s most itt vagyunk, s amely percekben végképp felejtem, hogy hazám is van, tökéletesen boldog vagyok.”
a. Jókai Mór
b. Petőfi Sándor
c. Arany János
15. „Vezérekkel, kik közül fele nem engedelmeskedik, s a maga körében intézkedő, nem lehet e hazát megmenteni. Az ilyen apró diktátorok fölibe valódi diktátor kell.”
a. Szemere Bertalan
b. Görgei Artúr
c. Deák Ferenc
16. Immár elvesztettem minden reményem – mindent elvesztettem, csak irántad való végtelen, határtalan szeretetemet nem...”
a. Leiningen-Westerburg Károly
b. Nagysándor József
c. Kiss Ernő
17. „Marim! Te, aki szívem minden hézagját bírtad, Te magad maradsz e földön. – Te voltál mindenem, Te leszesz utolsó sóhajtásom.”
a. Lázár Vilmos
b. Láhner György
c. Knézich Károly
18. „Ti tudjátok, mégpedig a legjobban, milyen híve voltam én az ausztriai háznak – és ilyennek is halok meg –, mert én Magyarországot is azért szolgáltam, hogy Ausztriának javára lehessek.”
a. Kiss Ernő
b. Leiningen-Westerburg Károly
c. Láhner György
19. „Nemsokára kiszenvedek. Még egyszer köszönet hű szerelmedért, mindenért, amit értem tettél. – Istenem, Istenem! Nem bírom tovább.”
a. Láhner György
b. Knézich Károly
c. Leiningen-Westerburg Károly
20. „Sorsom rémületes – de remélem, hogy férfiasan fogom elviselni.”
a. Damjanich János
b. Vécsey Károly
c. Poeltenberg Ernő
21. „Elnézéssel és szerelmünk első éveire gondolva emlékezzél rám. A gyermekeket áldd meg és csókold meg az én nevemben, ne szégyelljék, nem kell szégyellniük atyjukat.”
a. Poeltenberg Ernő
b. Batthyány Lajos
c. Kiss Ernő
22. „Mikor szoríthatlak dobogó szívemre? Mikor törülhetem le könnyeidet? Mikor olvashatom szemedben, hogy nem átkozol azért, hogy enyém lettél?”
a. Kossuth Lajos
b. Batthyány Lajos
c. Damjanich János
23. „Akasztófát, golyót vagy örök börtönt vártam – rövid szenvedések után végső nyugalmat. De jelen állapotom százszorta rosszabb mind ezeknél!”
a. Görgei Artúr
b. Kossuth Lajos
c. Jókai Mór
