Egy kedves barátom  mutatta a minap nekem büszkén, hogy 2009 egyik legsikeresebb filmjének magyar plakátján az ő kritikájának egyik mondatával ajánlják a filmet. Ahogy nagy örömmel gratuláltam neki - hiszen ez tényleg nagy dolog - azonnal el is gondolkodtam, miért van az, hogy míg a filmek magyar forgalmazásánál már többé-kevésbé működik, hogy nem a tökismertelen, egyszavas "csodálatos" - John Smith, X Magazine ajánlóval jöjjön ki egy új film, addig a könyveknél ez bizony nem így van.

Hiszen három lehetőség van a kiadó előtt egy új, sikergyanús könyv megjelentetésekor. Vagy a tiszta bulvárra veszik a vonalat és megkérnek egy-egy, az intellektus megtestesítőjeként tetszelgő celebet, hogy mondjon valami idiótaságot, amivel elérik, hogy sok olvasó esélyt sem ad a könyvnek, vagy lefordítják az általában angol nyelvű ajánlásokat (blurb), és jönnek a semmitmondó "lenyűgöző, letehetetlen, félelmetesen jó" frázisok a Guardian vagy New Yorker újságíróitól, ami nekem mindig kicsit furának tetszett. Azon túl, hogy ezek a szavak nekem nem sokat mondanak, még idegenül is hat az egész, olyan mesterkélt. A harmadik, hagyományos és a fent említett megoldások bulváros mellékíze miatt érthető megoldás pedig, ha egyszerűen nem írnak semmit.

Pedig nem feltétlenül kéne, hogy így legyen, az angolszász hagyományban a legkomolyabb tanulmánykötetek hátulján is olvashatók ilyen ajánlók, az itthoni példákért pedig hiába töröm a fejem, nem jut eszembe egy sem. Ha valakinek esetleg igen, kommenteljen bátran. Vajon eljön majd az az idő, amikor elismert, hiteles, lapok kritikusainak ajánlói olvashatók egy magyar vagy akár külföldi könyv borítóján? Én szívesen látnám, hogy csak néhány példát mondjak Bán Zoltán András, Benedek Anna, Várady Szabolcs, Vári György, Bán Zsófia, Margócsy István, Báthory Csaba, Szerbhorváth György vagy akár Valuska László ajánlóit, és meggyőződésem, hogy egy jól eltalált mondatuk csak meghozná a kedvet a vásárláshoz.