Az öcsémet nem akarom megzavarni.
Egy szobában alszunk, én a nyitott ablak alatt, ő a fal mellett. Beállítottam az órát, de a csörgés előtt kinyomom, mert úgy is felébredtem már, vagyis el sem aludtam igazán. Egész nap egy dolog izgatott, a Chicago Bulls a Utah Jazz pályáján játszik a döntő hatodik meccsén.
Nagyon halkan kikelek az ágyból. A kutya kómásan felnéz, betakarom. Kiosonok a gyerekszobából, végre enyém a lakás, anyámék is alszanak. A meccsnéző fotelt éjszaka bekészítettem, előre beállítottam a TV3-at, a fülhallgatót is bedugtam.
Megszólal a világ legjobb bevonulózenéje.
A négyszer 12 perc játékidő a reklámokkal együtt nagyon sok, ezért átülök a fotelből anyám gyerekkorából átmentett kis hokedlijére, ami kényelmetlenségével tart ébren.
Egy perc sincsen hátra.
Jordan büntetőt dob, az első bemegy, a második is. Egyenlő az állás.
Michael Jordanről készített 10 órás sorozatot az ESPN, aminek a bemutatóját júniusról áprilisra áttették, emiatt a Netflixre nem egyben, hanem hetente két rész kerül fel, mert még vágják az utolsó epizódokat. A The Last Dance a kosártörténelem egyik, ha nem legjobb csapatának utolsó szezonjára koncentrálva mesél el egy nagy ívű történetet csapatról, játékról és a világ legjobb kosárlabdázójáról, Michael Jordanről. A The Last Dance egyébként nem több, mint egy lefűzött jegyzetfüzet, amit az edző, Phil Jackson minden játékosnak kiosztott a szezon előtt.
John Stockton felviszi a labdát, leadja alsó posztra Karl Malone-nak, a Postásnak, majd a kis nadrágjában belép a gyűrű felé és kikanyarodik a gyenge oldalra, üresen várakozik.
Malone-ra már öten figyelnek, teljesen túlvédekezték az erőcsatárt, felborult a pálya. A Utah Jazz legjobbja kipasszolja keresztben Stocktonnak, aki bevágja a hármast.
Hárommal ellépett a Utah, időkérés.
Az oldalbedobás után Jordan egy az egyben megveri védőjét, meglepően könnyű ziccert dob.
Michael Jordan mindenféle túlzás nélkül nemcsak a kosárlabdát, hanem a sportot is megváltoztatta. Hat döntőt játszott, hat bajnoki címet nyert. Előtte és utána is voltak nagyszerű játékosok, de aki teljesen átalakította a játékot, nem. A Dream Team tagjaként Barcelonában 1992-ben a kosárlabdából a világ egyik legnépszerűbb játékát varázsolta. Berobbantotta a cipőbizniszt, ami a mai napig egymilliárd dollár feletti bevételt termel.
Megint Stockton hozza fel a labdát, megint leadja Malone-nak.
Nekem Jordan a legnagyobb, de van egy vissza-visszatérő vita már évek óta kosaras körökben, hogy vajon ő vagy Lebron James a legjobb. Ki a GOAT, vagyis a Greatest of All Time. Lebron Jamesről Brian Windhorst írt könyvet A Lebron-vállalat címmel, ami a 21. Század kiadónál jelent meg. Windhorst 1999 óta követi Lebron pályafutását Clevelandben, az elmúlt 10 évben az ESPN-nél dolgozott. Az ohiói Akronból származó James mindig Jordanhez mérte magát, ami nem tűnt soha őrült túlzásnak, hiszen már középiskolás éveiben óriási sztárnak számított. A középsulis meccseit 20 ezres csarnokokba kellett költöztetni, élőben adta kiemelt meccseit az ESPN, a Reebok százmillió dolláros szerződést tett le elé az asztalra.
Az előző védekezéshez hasonlóan, most is minden chicagói játékos Malone-ra figyel, viszont az előzővel szemben Jordan nem fent védekezik, hanem lent a gyűrű alatt, besegít Dennis Rodmannek.
Dennis Rodman két könyvet írt, mindkettő kötelező olvasmány volt a MAFC-ban. A színes hajairól, megborulásairól, drag queen stílusáról, a fegyverviselési ügyéről, a piálásról szóló memoár egy dolgot tanított meg, hogy lehetsz akármilyen civilben, akár a leghülyébb, legelviselhetetlenebb ember is, a meccs az teljesen más. Rodman nagyszerű védőjátékos volt, bunkó stílusa ellenére a kosárlabda szakembere, aki bármelyik ellenfele fejébe bemászott.
Jordan tolódik a labdás támadó felé, majd hirtelen lecsap, elveszi tőle a labdát.
Eddig a pillanatig öt bajnoki címet nyert Michael Jordan és a Chicago Bulls. Egyszer már abbahagyta a kosárlabdázást, amikor az apja meghalt. Elment baseballozni, sőt leforgatta minden idők legjobb Tapsi Hapsis sportfilmjét. Jordan vezér volt, alfahím, de mégis csapatjátékos, aki azért bunkó, könyörtelen, megalázó a társaival, hogy mindenkiből a legtöbbet hozza ki. Az első két rész alapján nem lépte át a határokat, de majd meglátjuk, mit hoz a többi epizód. Az NBA úgy tudja megőrizni a versenyszellemet, a sportértéket, hogy közben egy szigorú menedzserjáték és üzlet, amiben a csapattulajdonosnak és a játékosnak más-más szempontjai vannak, mert mindenki győzni akar, de mindenki máshogy látja megoldhatónak, ezért rengeteg a konfliktus. Egy hagyományos reality, egy dokumentumfilm és egy királydráma keveredik.
Felvezeti a labdát, 17 másodperc van hátra, egy pont hátrányban van a Bulls. A Utah Jazz játékosai futnak vissza védekezni, a chicagóiak nem hívnak figurát, próbálnak úgy mozogni, hogy Jordannek minél könnyebb legyen egyegyeznie.
Nem rajongtam sportolókért, zenészekért, mesehősökért, de Jordanért igen. Nem sokat tudtam róla, akkor még nem Twitteren és Instagramon pörögtek a játékosok, csak a pályán mutatott teljesítmény számított. Meg Török Péter újságíró összefoglalói a Nemzeti Sportban.
Nyolc másodperc van hátra, amikorra annyira kiürül a pálya közepe, hogy Jordan befele két leütéssel megveri a védőjét, majd egy óriási kitámasztással megáll.
Az NBA nagy dinasztiájáról, a Bullsról szivárogtak ki információk szezon közben is, Phil Jacksonnal és a csapat második legjobbjával, Scottie Pippennel nem akartak szerződést hosszabbítani, Jordan kikötötte, hogy csak Phil Jackson edzősködése alatt hajlandó játszani, a vezetés keményen kitartott. Ebben a lehetetlen helyzetben találta ki az NBA, hogy ráveszik a csapatot, hogy végigforgatják a szezonjukat. Edzésen, öltözőben, mindenhol. Üvöltözések, belső harcok váltak láthatóvá. Jordan húsz év után mondott igent az NBA-nek, hogy elkészítsék a műsort, állítólag csak azért, mert látta, Lebron Jamesnek milyen kultusza alakult ki, milyen örökséget épít, és hogy veszélyezteti a saját legendáját.
Ebben a pillanatban a védő elszáll, Jordan ott marad egyedül a labdával. Sok meccset döntött már el az utolsó másodpercekben, de ez egy korszak vége lehet, mert a következő idénytől elmegy a csapattól Phil Jackson edző.
Lebron James vitathatatlanul meghatározza korszakát, és jogosan merül fel a kérdés, hogy melyikük volt a jobb. A róla szóló könyv elsősorban nem a kosárkarrierjéről, hanem az üzleti döntéseiről szól, mert ő a Jordan utáni korszak egyik legnagyobb sztárjaként már mindent máshogy, profin felépítve, előre megtervezve csinál. Amikor a Reebok, az Adidas és a Nike versenyzett Lebronért, akkor a springfieldi cég Jordant küldte lobbizni. Amíg Jordan hosszú évek alatt vált iszonyú erős üzleti márkává, addig James már huszadik születésnapja előtt. Ennyit számít, hogy kitaposták előtte az utat. A neve olyan érték lett, hogy nemcsak óriási reklámpénzekért ír alá, de cégekben is tulajdonrészt szerez. Kiderül, hogy működik nagyban a sportbiznisz, milyen stratégiákkal nyeri meg a Nike, a KIA, a Coca-Cola, a Gatorade vagy Dr. DRE fülhallgatója, a Beats magának a sportolót. Folyamatosan építi a jövőjét, aminek egyik lépéseként Los Angelesbe igazolt a Lakershöz. A sporttörténelem egyik legerősebb márkája nemcsak azért volt fontos, hogy újra bajnokesélyes csapatban játsszon, hanem azért is, hogy felpörgesse média- és filmérdekeltségeit is. Róla és középiskolás csapatáról is készült dokumentumfilm More Than An Athlete címmel, gyártott sorozatokat, leforgatta a Space Jam kettőt, aminek első részében Jordan szerepelt. Ott halad a nyomában.
Windhorst könyve viszont a játékos vitatható döntéseit is megmutatja. Hogyan épít barátaival polipként birodalmat a sport világában, hogyan próbálja lehalászni a legtehetségesebb középiskolás játékosokat, hogyan szervezi sportügynök barátján keresztül azt a csapatot, ahova eligazol, hogyan irányít játékosként csapatokat. Tőrös Balázzsal, az Alleyoop-podcast házigazdájával, kosárvloggerrel és szakkommentátorral alaposan kibeszéltük a Lebron James-jelenséget, és nem tudtuk kihagyni a Nagy GOAT-kérdést sem, itt lehet visszanézni:
Az 1997-98-as szezon utolsó egy percére a mai napig pontosan emlékszem, a The Last Dance az ezt megelőző egy évet mutatja be. A játékosokat, a csapatot, a konfliktusokat. Mindazokat a részleteket, amikről alig-alig esett szó, mégis érthetetlen nélküle az utolsó egy perc, amit kisajátított magának Jordan.
Beleáll Jordan a tempóba, bedobja.
