Idén májusban Barack Obama bejelentette, hogy támogatja az azonos neműek házasságát, mire a két nagy amerikai képregénykiadó, a Marvel és a DC azonnal versenyt kezdett futni a politikai korrektség pályáján. Előbbi azt adta hírül, hogy egyik mutáns karaktere, Jean-Paul Beaubier, azaz Northstar, házasságot köt barátjával, Kyle-lal, utóbbi pedig azzal a bejelentéssel kavarta fel az állóvizet, hogy egy régi, bejáratott szuperhősükről fog kiderülni, hogy homoszexuális.

Az, hogy egy képregény reflektál a korra, amiben íródik, és tükrözi a világ sokszínűségét és komplikáltságát, nem holmi pozitívum, hanem alapvető követelmény (ez olyasmi, amiben a Marvel mindig is élen járt), az pedig, hogy pálcát tör a tolerancia, az „élni, és élni hagyni” elve mellett, dicséretes. (Persze nem mindenki gondolja így, a „One Million Moms” nevű, amerikai anyákat gyűjtő szervezet például hangosan tiltakozott a fenti lépések ellen, a gyerekek káros befolyásolásáról és a homoszexualitás „beléjük neveléséről” beszélve, de ez legyen az ő problémájuk.) Más kérdés, hogyan zajlik mindennek a kivitelezése, elvégre itt történetmesélésről van szó, amibe úgy kell beleszőni az üzenetet, hogy a sztori folyása, integritása ne sérüljön.

És ilyen szempontból máris problémákba ütközünk. A DC-nél kevésbé, mert ők tavaly szeptemberben eleve rebootolták az egész univerzumukat (ez volt „Az új 52”), vagyis rengeteg karakter új eredettörténetet, új hátteret, új közeget kapott – ebbe a tiszta lappal indulásba belefér egy egyébként régi karakter melegként való újrabemutatása, hisz a korábbi status quo-k egyébként sem érvényesek. A DC egy ideig hagyta találgatni a rajongókat, mielőtt június elején bejelentette, hogy konkrétan ki lesz a kiadó új homoszexuális szuperhőse. A választás Alan Scottra esett, aki annak idején (még 1940-ben) az első Zöld Lámpás volt, jóval a tavalyi mozivásznakon Ryan Reynolds alakította Hal Jordan előtt. Az eredeti Scottnak felesége és gyerekei voltak, és az utóbbi évtizedekben már öregemberként ábrázolták őt – a DC új univerzumában (annak is egy párhuzamos világában, az ún. „Earth 2”-n, tehát nem ott, ahol a kiadó leghíresebb szuperhősei élnek) egy huszonéves, meleg fiatalember lett. 

A probléma ezzel az, hogy a DC egy olyan karakterből csinált homoszexuálist, aki kis túlzással a kutyát sem érdekli, és még belőle is csak egy mellékes, párhuzamos világban – ez elvesz valamit a kiadó marketinggépezetének büszke dübörgéséből. Főleg, ha hozzávesszük, hogy a DC a tavalyi reboot után rengeteg kritikát kapott a nemi/szexuális/etnikai diverzifikáció alacsony foka miatt (értsd: a legtöbb szuperhősük fehér, heteroszexuális férfi, alig egy-két markáns kivétel akad, mint pl. a leszbikus Kate Kane, vagyis Batwoman). Tehát ez inkább tűnik kárcsökkentésnek és az Obama-bejelentés gyors meglovaglásának, mint őszinte gesztusnak. De tény, hogy negatív hatásai nincsenek, a világukat egy kicsit színesebbé tették, és innentől csak az írókon múlik, hogy mit hoznak ki a szituációból. (És félreértés ne essék: nem volt más választásuk, mint hogy egy sokadrangú karakterrel játsszák ezt el. Ha egy Batman-kaliberű hős szexuális identitását változtatják meg, azt senki nem bocsátotta volna meg nekik – valószínűleg még maguk a homoszexuálisok sem.)

A Marvel esete egyszerre jobb és rosszabb. Jobb, mert egy olyan karakterhez köthető, akiről már régóta köztudott, hogy meleg, sőt, aki történetesen az első nyíltan homoszexuális szuperhős volt. Northstar, aki 1979-ben bukkant fel először, egy 1992-es Alpha Flight számban (egy kanadai szuperhőscsapat kalandjairól szóló sorozat) mondta ki: „Meleg vagyok.” Szavait jókora médiavihar és hangos – mind pozitív, mind negatív – olvasói visszhang követte. Northstar ez idő tájt örökbefogadott egy AIDS-es csecsemőt (az egyik író, Bill Mantlo őt magát is AIDS-es beteggé akarta tenni, de nem kapott rá engedélyt a szerkesztőségtől), aki röviddel ezután elhunyt, írt egy könyvet a tapasztalatairól („Born Normal”), és mentorként szolgált egy fiatal, meleg X-Men növendék, Anole számára. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy DC-s karakter, Pied Piper némileg megelőzte Northstart homoszexualitásának felvállalásával, de ő egy jó útra tért gonosztevő, nem egy klasszikus szuperhős.)

Northstar tehát evidens választásnak tűnt, már csak azért is, mert mutáns, és nem sokkal „coming out”-ja után belépett az X-Menbe. Márpedig ez a szuperhőscsapat, aminek tagjait „a világ féli és gyűlöli” a másságuk miatt, mindig is metaforája volt a társadalomból faji és/vagy szexuális hovatartozásuk miatt kirekesztetteknek. A gond az, hogy a Marvel érezhetően erőlteti a sztorit. Nyilván nem lehet elmenni annak a jelentősége mellett, hogy a kiadó először prezentál egy melegházasságot a lapjain (azt most hagyjuk, hogy a DC egy volt alkiadója, a Wildstorm kerek tíz évet vert rá két maszkulin férfi szuperhősének, a Superman-szerű Apollónak és a Batman-szerű Midnighternek a 2002-es házasságával), de amellett sem lehet elmenni, hogy hirtelen központi szereplővé tettek valakit, aki évtizedek óta a kispadon ücsörgött, csak hogy a melegházasságot nyélbe üthessék.

Northstar hol tagja volt az X-Mennek, hol nem, voltak vele kisebb-nagyobb sztorik, meghalt, feltámadt, de sosem volt jelentős karaktere a Marvelnek. Újdonsült házastársáról, Kyle-ról, jobb nem is beszélni ilyen szempontból. 2009-ben mutatkozott be a képregény lapjain, és összesen kevesebb, mint 10 füzetben bukkant fel mellékszereplőként a frigy bejelentése előtt – azoknak a többsége is az Alpha Flight sorozathoz tartozott, ami erőlködés nélkül esik bele a „kutyát sem érdekli” és a „jé, nem is tudtam, hogy ez a comic létezik” kategóriákba. Marjorie Liu író ugyan mindent megtesz azért, hogy kapcsolatukat, konfliktusaikat összetettnek, emberinek ábrázolja (és ehhez ért is, és majdnem sikerül is neki), de láthatóan nincs mire építenie, hiányoznak az alapok, és mire ő fedélzetre jött, már adott volt a határidő. A Marvelnek ezt a melegházasságot nem most kellett volna kihúznia a kalapból, hanem várni vele még legalább egy évet, addig pedig szépen felvezetni Northstar és Kyle viszonyát – amiben egyébként vannak lehetőségek, túl a homoszexualitáson is, elvégre előbbi egy fehér, mutáns szuperhős, utóbbi pedig egy fekete, normál, azaz mindenféle extra képességek nélküli ember (tessék, diverzifikáció).

Persze Obama bejelentése most volt, tehát most kellett „árukapcsolni” hozzá, és azt sem hagyhatták, hogy a DC csak úgy beelőzze őket. Persze a Marvelnél stabilan kitartanak abbéli álláspontjuk mellett, hogy ők már egy éve tervezik ezt a sztorit (azóta, hogy New Yorkban legalizálták az azonos neműek házasságát), az elnök nyilatkozatának időzítése csak szerencsés véletlen (hát hogyne). Mindenesetre azt ígérik, hogy a pár kapcsolatának íve nem zárul le a házassággal, konfliktusaik nem foszlanak semmivé, és ha ez valóban így lesz, akkor majd tényleg megérdemli a Marvel a pacsit – nem csak emberbaráti, hanem történetmesélési szempontból is.