.jpg)
Van, aki nem ismeri Marék Veronikát? Megeshet. És olyan, akinek ne lenne személyes is merőse Boribon, Annipanni, Kippkopp, Laci és az oroszlán, a Csúnya Kislány, vagy legalább a Kockásfülű nyúl? Aligha. Marék Veronika 50 éve írta a legsikeresebb könyvét, amely Japánban is óriási siker lett.
A Laci és az oroszlán című képeskönyvet 1961-ben adták ki, és azonnal sikeres lett, majd nem sokkal később kikerült a frankfurti könyvvásárra is, ahol egy japán könyvkiadó munkatársának kezébe került. A férfi hazavitte a kedves, egzotikus mesekönyvet, lefordíttatta egy ismerősével, és hamarosan óriási kultusza lett Japánban a kis, piros, gömbfejű oroszlánnak, talán nem véletlenül. Marék Veronika legnagyobb, megismételhetetlen sikerének 2011-ben ünnepeljük az ötvenedik évfordulóját.
Nem ismerte az unalmat
Marék Veronika a középiskola elvégzése után egy amatőr marionett-társulat tagja lett, majd az Állami Bábszínház növendékeként keresztül-kasul bejárta az országot, figyelme azonban fokozatosan a gyermekirodalom,- és illusztráció felé fordult. Ahogy több interjúban is kifejtette, számára a báb, a társasjátékok, a mese, vagy a képeskönyv csak különböző arcai a gyermeki kreativitásnak: úgy nőtt fel, hogy nem ismerte az unalmat, mert testvérével és barátaikkal folyton elszórakoztatták magukat és egymást. Ahogy kiskorában a pesti társasház gyerekeinek mondta el az általa kitalált történeteket, olyan természetességgel kezdett el minden más gyermeknek is mesélni és rajzolni. Tizenkilenc évesen szinte még maga is alig nőtt ki a kamaszkorból, amikor kiadták első könyveit. Ezek azonban már érett, kész alkotások voltak, amelyek a mai napig nem veszítettek népszerűségükből, és változatlan formában jelennek meg újra és újra.
A Bem téri gyerekek volt az első gyermekkönyve, amelyet 1956-ban jelentetett meg az Ifjúsági Könyvkiadó, ezt a Boribon, a játékmackó követte 1958-ban, majd 1961-ben a Laci és az oroszlán. A Laci és az oroszlán kiadásakor az írónő mindössze 24 éves volt – nem is sejthette, hogy egyik legnagyobb sikerű meséjét tartja a kezében, amely ötven év múlva is ugyanúgy elbűvöli majd a gyermekeket, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. 1963-ban otthagyta a bábszínházat és szabadúszó íróvá, illusztrátorrá vált. A hatvanas-hetvenes évektől a magyar gyermekirodalom meghatározó, kikerülhetetlen alakja, aki olyan varázslatos, egyedi világot teremtett, ami nemcsak sikeres, hanem bátor és szokatlan is volt a maga újszerűségében.
Nincs erőzak, nincsenek gonoszok
Marék Veronika meséi nem csak azért olyan szerethetőek és fontosak, mert aranyosak, de pontosan bemutatják és leképezik a gyermekek magányos és kegyetlen, ám szabad, bátor világát. A főhősöket csúfolják, kiközösítik, félnek a sötétben, vagy nem tudnak kivel játszani: a könyvek nem hallgatják és mismásolják el a gyerekkorra jellemző fontos problémákat. Laci például nagyon félős: hogyan lesz belőle repülő, hogyan érné el az álmait, ha nem kapna segítséget egy képzeletbeli oroszlántól? Ez az oroszlán hiába kicsi és piros, valahogy mégis a kisfiú segítségére lesz. Ahogy a gyerekek által megműtött, felvágott hasú Boribon, a játékmackó sem megy világgá, hanem édesanya összevarrja, végül pedig megtalálja igaz barátját Annipanni személyében. Tipptopp, a gesztenyelány, aki képes lenne békává, pillangóvá vagy madárrá lenni, hogy valaki befogadja, rálel a hozzá hasonló Kippkoppra. A Csúnya Kislány sem tud csodát tenni, meg kell szeretnie a fürdést, a fésűt és a fogmosást, hogy a többi gyerek játsszon vele, és a Kockásfülű nyúl is mindössze repülni tud, a mindennapos és éppen ezért égetően fontos problémákat a saját erejében és mások jóindulatában bízva kell megoldania.
Marék Veronika pályájáról és hatalmas sikereiről szerte a világban még többet olvashatsz a Könyves 38. oldalán. A magazint már online is megtalálod ezen a linken.
