A Magvető szerzői, köztük a Nobel-díjas Krasznahorkai László, Dávid Anna kiadóigazgató kérésére osztják meg közösségi médiában történeteiket arról, hogyan kerültek kapcsolatba az idén fennállásának 70. évfordulóját ünneplő Magvetővel.
„Engem Esterházy vitt be a Magvetőbe 1984-ben, a Balassa-Zsámboki Mari vonalon keresztül, aki a könyv szerkesztője is lett” – emlékszik vissza a kezdetekre Krasznahorkai.
A történet sokat elárul a szerző személyiségéről, de a határozott művészi elképzeléseiről is. Azt írta: „Esterházy Pétertől és később Zsámbokitól is azt kértem, amikor kiderült, hogy a Magvető igazgatója engedélyezi a kiadást, hogy ne legyen a nevem felírva se a borítóra, se sehova, csak a cím, azaz ennyi: Sátántangó.
Kinevettek. Szégyelltem magam, mert nem értettem, miért nevetnek ki.”
Az is elárulta, hogy a kollégái reakciója milyen mélyen érintette, mert a saját bevallása szerint társasági szituációkban egyébként is feszélyezetten mozog.
„Minden helyzetben meg voltam illetődve, amúgy is alig beszéltem emberekkel. Minden viszonylatban ügyetlen mamlaszkent viselkedtem, aki valójában voltam is harminc évesen, mint egy idétlen vak az érthetetlen fényben.
Nyomasztott, ha be kellett mennem a kiadóba – nem is történt gyakran. A helyzet nem javult sokat.
A legszívesebben közvetlenül a te szobádba mennék, ha másképp nem lehet, létrán az ablakon át” – olvasható az irodalmi Nobel-díjas író üzenetében.
Szerencsére ebből a feszélyezettségből semmi sem látszódott már a Nobel-díj átvételekor. Az azt követő gálavacsorán pedig a felvételek arra engednek következtetni, hogy elmélyült beszélgetésbe merült Angela Merkel egykori német kancellárral – hogy ez miért különösen izgalmas, arról itt írtunk.
Nyitókép forrása: Wikipedia
