A Kittenberger ((Kittenberger – Fabriqué en Belgique - a szerk.) azzal kezdődik, hogy két fiatal férfi egy megmérgezett hullát talál egy kocsi hátsó ülésén. A rajz és a dialógus némi abszurditással enyhíti a dolog súlyosságát, kapásból belőve a „komoly témákat könnyed hangnemben” stílust, aztán a sztori már rohan is, és mire kettőt lapozunk, túlvagyunk egy gyors üldözési jeleneten, és már robogunk tovább az igazán nagy kaland felé.
Valahogy így kell elkezdeni egy képregényt.
A Kittenbergernek már a puszta megjelenése is kisebbfajta csoda. Somogyi György és Tebeli „Brazil” Szabolcs képregénye eredetileg 2010 karácsonyára jelent volna meg, de aztán valahogy elúszott, és bő öt évre nyoma veszett – a sanyargó magyar képregénypiac egy szomorú sóhajtások közepette emelgetett kis legendájává vált, valamivé, ami valószínűleg már sosem látja meg a napvilágot. Aztán most mégis meglátta, mindenki nagy örömére.
A sztori főleg a XX. század eleji Kongói Szabadállamban játszódik a híres magyar Afrika-kutató és vadász, Kittenberger Kálmánnal és két segítőjével, Áccsal és Bakával a főszerepben. Már ebből is nyilvánvaló, hogy a képregény valós és fiktív alakokkal egyaránt zsonglőrködik, és ez a megközelítés a világábrázolásra is vonatkozik: a klasszikus jellegű kalandtörténetet beinjekciózták egy jó adag steampunkkal, a hátterébe felrajzoltak valós politikai háttereket, és II. Lipót belga király és (ne kerteljünk) tömeggyilkos rettenetes történelmi tettei mellett mechanikus orrszarvúkkal és felhőkben repülő világvárosokkal is találkozunk. Mintha Rejtő és Verne szellemisége szállt volna meg egy alternatív világbeli, steampunkos Indiana Jonest, és mindehhez hozzáadtak volna egy csipetnyit A sötétség mélyénből.
Somogyi pedig meglepően biztos és profi kézzel fogja össze ezeket a műfaji és stíluselemeket – cselekményvezetése lendületes, karakterei, ha nem is mélyen kidolgozottak, mindenképpen elevenek és szerethetők,akciói izgalmasak és erőteljesek, még finom humora és alkalmankénti brutalitása is jól megférnek egymás mellett. Ha nagyon kukacoskodni akarnék, beleköthetnék egy-két csikorgóbb dialógusba és erőltetett momentumba (mint amikor egy őr az elején látványosan kibeszél az olvasóhoz egy hangazonosító szerkezet működését magyarázva), de ezek bőven eltörpülnek az erények sokasága mellett.
És akkor még nem is beszéltünk Tebeli Szabolcsról, aki nagyon szép és részletekben gazdag képekkel támogatja meg Somogyi veszettül szórakoztató forgatókönyvét. Itthon abszolút párját ritkító történetmesélési intelligenciáról tesz tanúbizonyságot, vagyis munkája nem csupán esztétikailag kiemelkedő, hanem strukturálisan is – pontosan tudja, mikor milyen beállításokat, panelelrendezéseket, plánozásokat használjon, hogyan vezesse velük az olvasó szemét. Stílusában egyébként a frankofón iskolához áll közelebb (a magyar rajzolók nagyja inkább az amerikai vagy manga vonalhoz húz), és nehéz elképzelni, hogy ha egy nagy francia kiadó ránézne mondjuk a mechanikus orrszarvú támadásának szenzációsan kivitelezett jelenetére, ne vágna hozzá gyorsan egy szerződést.
A 48 oldalas Kittenberger nem csak 2016 legfontosabb megjelenése, de jó néhány éve a legjobb magyar képregény is – a Slusszkulcs Klán (kritikánk ITT) óta biztosan. Az a ritka darab, amelynek a forgatókönyve és a vizualitása is első osztályú, sőt, nyugodtan kimondhatjuk, világszínvonalú.
