Ha olvasol képregényeket, és azok is, akiknek ajándékozni akarsz, könnyű dolgod van. De ha esetleg mégis bizonytalan lennél, hogy kinek mit érdemes adnod, mi (némi szomorú fejcsóválás közepette, amiért nem ismered eléggé az ismerőseidet – sőt, még a képregényeket sem!) elmondjuk. Ha olvasol képregényt, de azok, akiket meg fogsz lepni, nem, akkor ez az útmutató hasznos lesz. Ha nem olvasol képregényt, mégis valamilyen dicséretes okból azt fogsz ajándékozni ismerőseidnek, rokonaidnak, barátaidnak, akkor el se indulj bevásárolni a cikkünk nélkül.
Férfiaknak, nagyfiúknak, autó- és rockbolondoknak, azoknak, akiket le akarsz nyűgözni azzal, hogy mire képes a képregény, és főleg, hogy mire képes a magyar képregény, azoknak, akik maguk is képregényírói/rajzolói ambíciókat dédelgetnek: Slusszkulcs Klán
Hegedűs Márton graphic novelje az év magyar képregénye, stílusos, egyedi, izgalmas, látványos, olajszagos-rockdalos felnőttmese, tökéletes demonstrációja a képregényművészetben rejlő lehetőségeknek. Ráadásul szinte az egyetlen echte, új magyar comic, ami a kivitelezését illetően is alkalmas a karácsonyfa alá dugásra. 
Szüleidnek és Star Wars-rajongó barátaidnak: A jedi visszatér Fazekas Attilától
Főleg azoknak, akiknél a „majdnem 3 évtizedet kellett várni rá” nem csak egy frázis, hanem saját bőrön, ráncsűrűsödésen, hajfogyáson tapasztalt színigazság. És persze azoknak a Star Wars rajongóknak, akik csak rosszalló homlokráncolással reagálnak a prequel trilógiára, és az akörüli egyéb klónháborús történetrengetegre – sőt, akár szereti ezeket valaki, akár nem, tény: nincs semmi, sem könyv, sem tévésorozat, sem comic, sem játék, ami azt a régi, oridzsinál Star Wars-hangulatot Fazekas Attila kétrészes képregényénél jobban visszaadná manapság (egyelőre még csak az első rész jelent meg). Persze a Jedi visszatér limitált példányszámban készült, és csak bizonyos rendezvényeken vásárolható meg (eddig mindössze kettő ilyen volt) úgyhogy szemfülesnek kell lennie annak, aki még marni akar egyet a karácsonyfa alá. Ha szerencséje van, a vaterán addig még fel-feltűnik pár példány potom 8-10 ezer forintért (eredeti ár: 1000 Ft).
Azoknak, akik a szuperhősökre buknak, és azoknak, akik a szuperhőszsánert csuklóból leostobázzák. Öcsinek, aki Spider-Man pólóban jár, és imádja a filmeket, de még nem tartott a kezében képregényt: Pókember: Jean DeWolff halála
Úgy első blikkre nem a perfekt karácsonyi ajándék egy olyan történet, aminek a legelején sörétes puskával agyonlőnek egy alvó nőt, de egyrészt megyünk ennél még mélyebbre is, másrészt meg a Jean DeWolff halála, amellett, hogy az egyik leghíresebb, és legtöbbet hivatkozott Pókember-képregény, egyben a legjobb szuperhősös sztori is, ami idén megjelent itthon. (Jó, jó, amennyire a kiadás behalt az utóbbi időben, ez nem nagy dolog, de ha tízszer ennyi jelent volna meg, ez jó eséllyel még úgy is az első lenne a sorban – de legalábbis dobogós.) Bővebben itt írtunk róla. 
Azoknak, akik fajsúlyosabb szórakozásra vágynak, és akik a horrort kedvelik (ők túl sok mindenből egyébként sem válogathatnak), azoknak, akik kíváncsiak, honnan ered az utóbbi évek zombihisztériája, és miért: The Walking Dead – Az élőhalottak
De akár mindenkinek, aki egy jó történetre vágyik az emberi természetről remek karakterekkel, és nem riasztja vissza az, hogy néha elszakad benne pár vastagbél, és elrepül néhány levágott fej. Az élőhalottaknak úgysem ez a lényege – de azért ne a legkisebb unokáját a térdén gügyüztető nagyinak vedd meg (bár ha kellően gonosz humorú vagy, simán eladhatod neki szerelmei szálakkal/háromszögekkel átszőtt családi szappanoperaként). Erről már többször is írtunk, mert megérdemli: tessék, parancsolj. 
Star Trek rajongóknak, azoknak, akik szeretik az oldschool sci-fit, az európai képregényeket, és azoknak, akik nem néznek rád ostobán, ha a kezükbe nyomsz valamit, ami 20 (khm, 50) évnél régebbi: A reménység úttörői
Roger Lécureux sorozata olyan kedves, kellemes és naiv, hogy csakis egy szebb, egyszerűbb korból származhat. Egy korból, amiben… folyamatosan az atomháború és a totális pusztítás réme lebegett az emberiség feje felett. Hm. Na, jó, hagyjuk a történelmi kontextust. A lényeg, hogy a mára kissé törvényszerűen megkopott narratíva ellenére a földönkívülis/miniatürizálós/űrkalandozós sci-fi nem csak izgalmas és érdekes korlenyomat, hanem gyors sodrású és lenyűgöző látványvilágú képregénymúzeum is egyben – plusz egyszerűen „csak” jó, és manapság ritkaságszámba menően pozitív hangvételű sci-fi történetek gyűjteménye. (És még a képregényekre fújoló entellektüel haverjaid is szeretni fogják – vagy majd úgy tesznek, mintha – mert régi, klasszikus, nem amerikai, ráadásul korábbi, mint a Star Trek.) Ha ennyi még nem győzött volna meg, haladj errefelé. 
Azoknak, akik szeretik a nyugati képregényeket. Azoknak, akik szeretik a keleti képregényeket. Azoknak, akik nem szeretik valamelyiket, vagy akik mindkettőt szeretik. Azoknak, akik imádják a képregényeket, és azoknak, akik azt sem tudják, mi az. Szamuráj rajongóknak különösen: Usagi Yojimbo
Stan Sakai sorozata több réteggel bír, és mindegyik működik, ráadásul mindegyik képes más-más közönséget megszólítani. Lendületes, kalandos, olykor vicces gyerekképregény (többnyire) bájos antropomorf állatokkal. Izgalmas, precízen megírt morális tanmese egy hősről, aki nem csinál ügyet abból, hogy hős, sőt, nem is tekinti magát annak – pusztán adott elvek szerint éli az életét. Kimeríthetetlen, gazdag panoptikum a japán kultúráról. Becsületről, bátorságról, gonoszságról szóló lendületes, látványos összecsapásokkal tarkított szamurájtörténet. És Sakai még belecsíp horrorba, komédiába, fantasybe, drámába. Az egyik legjobb képregénysorozat, amit valaha kiadtak itthon. 
Gyereknek, felnőttnek, nőnek, férfinek, városinak, vidékinek, heterónak, melegnek, biszexnek, anyádnak, fiadnak, seggfej politikusnak, trancsírhorror-fétisesnek, romkocsmás bölcsésznek, mindenkinek, avagy alternatíva az összes fenti eshetőségre: Kázmér és Huba
Ha még mindig nem igazodsz el a hazai képregénypaletta és ismerőseid preferencái labirintusában, vegyél nekik Kázmér és Hubát! Nem csak eszméletlen jó, nem csak, hogy még az is ismeri valamennyire, aki nem olvas képregényeket, de egyenesen mindenki szereti, vagy szeretni foglya. Nem lehet hibázni vele. 
