A regény ajánlóját Szabó T. Anna írta, eszerint a Két macska voltam egyszerre kalandregény, felnövéstörténet, aparegény és társadalomrajz, ami az igazságot kutatja.Cikkünkben összeszedtük a bemutatón elhangzott legfontosabb gondolatokat:
- A bemutató egy 1996-os tévéfelvétel vetítésével indult, majd sorra következtek az emblematikus jelenetek Kepes András műsoraiból. Részletek a Világfalu című sorozatából, melynek keretében az újságíró Japánba, Észak-Afrikába, az Andokba és Indiába utazott, hogy bemutassa, milyen a sámán-, vagy egy több órás teaszertartás. Olyan interjúk kerültek elő, amelyeket több millió néző követett figyelemmel, és amikből mindennapi beszédtéma lett. Sokunknak hiányzik a képernyőről, Kepes András mégis jó döntésnek tartja, hogy abbahagyta a tévézést, mert egy idő után nem tudta és ma sem tudná elhelyezni magát egyetlen csatornán sem. Felmerült a kérdés, miért nem indít saját podcastot, miért nem készít műsort digitális platformra?
A válasz egyszerű, Kepes András most az írással van elfoglalva.
- A kétórás beszélgetésnek nem az új könyv állt a fókuszában, sokkal inkább Kepes András élete. A gyerekkora, a rádiózás és a televíziózás, ami annak ellenére, hogy az újságíró mindig lazának és fesztelennek tűnt, hosszú ideig szorongást okozott neki. Az egykori műsorkészítő nem szerette a súgógépet, sem a stúdiót, ezért a Desszert című műsorában már igazi helyszínen, egy kávézóban beszélgetett, ahol valóban ettek, és később ugyanezért tért át a dokumentumfilm-készítésre is. Kepes András a természetességre törekedett, és kiállt amellett, hogy „nem attól lesz jó riporter, ha zakóban készít műsort”.
- Kiderült, hogy a kötet címét nem most találta ki. Ekkor levetítettek egy interjút, amit Kepes András készített Vitray Tamással a kilencvenes években. Ebben azt kérdezte mentorától, hogy ha Vitray Tamás a saját főnöke lenne, hogy viselkedne magával. A kérdést Vitray eleinte nem értette. „Egyre inkább zavarba jövök, hogy a Lipótmezőn vagyok és azt mondom a főorvosnak, hogy én a saját főnököm vagyok, és két macska vagyok, akik kergetik egymást” – felelte az interjúban. Innen jön tehát a cím, majd a vetítés után, színpadra lépett Vitray Tamás, aki eredetileg azt a felkérést kapta, hogy a könyvről kérdezze Kepes Andrást, azonban nem merte elvállalni ezt a feladatot, mivel szerinte az egy esztéta dolga lenne,
így a beszélgetésük legfőképp a televízióról szólt.
- Vitray Tamás után ismét Galambos Péter kérdezte a szerzőt, tovább boncolgatták a tévézés fortélyait, és arra jutottak, hogy a kulturált televíziózás átkerült az internetre. „Filmeket nézek, podcsatokat nézek és hallgatok, és ami a képernyőn van, ahhoz az én ízlésemnek nincs köze. Ezzel nincs is semmi probléma, mert a podcastokat sokkal többen követik, mint sok tévéműsort.”
Kepes András: Ironizál rajtunk a történelemTovább olvasok - De milyen harmincöt év után valami egészen mással foglalkozni? „Eredetileg írónak készültem, csak közbejött harmincöt-negyven év televízió. A nyolcvanas évek közepétől már jelentek meg könyveim, de ez első, amire azt lehet mondani, hogy szépirodalmi igénnyel készült, a Tövispuszta. Azt háromszor írtam át, mire úgy éreztem, hogy el tudom fogadni. Akkor hatvanhárom éves voltam.” Az írás folyamata kapcsán Frei Tamás került szóba, aki szerint a karakteralkotás tanulható módszer. Kepes András úgy gondolja, hogy ő ennek a teljes ellentéte. Mindig, minden műfajban kísérletezett, és mára rájött, hogy az úgynevezett „kotlós”, valamint az „elevenszülő” írótípus is megvan benne. „Az elevenszülő magában hordozza a témát, aztán egyszer csak megszüli és készen van. A kotlós ül a tojásain, és várja, hogy kikeljenek.
Én sokáig hurcolom magamban, aztán sokáig ülök rajta.”
- „Hiába vártak megnyugtató válaszokat a pártközpont megzavarodott vezetőitől, a durva áremelkedések, a forint zuhanórepülése, az emelkedő külföldi adósság, és a megugró energiaárak ellenére, ők továbbra is görcsösen ragaszkodtak ahhoz, hogy nincs válság, és ha valaki a saját bőrén netán az ellenkezőjét tapasztalná, annak nyilván hamis tudata van.” Galambos Péter szerint az idézett regényrészlet bár a rendszerváltás időszakában játszódik, mégis aktuális, és a jelenre is igaz. A szerző azt mondta, hogy ez csupán a történelmi véletlen műve, nem akart szándékosan aktualizálni, de amikor írás közben kutatta a korszakot, feltűnt neki, hogy bizonyos részletek elképesztő módon rímelnek a jelenre. „Úgy érzem, van egy olyan folyamatosság, amit nem ismerünk fel. Ezek általában viselkedés jellegűek, nem politikai berendezkedésről van szó. A politikai berendezkedés szerintem arról szól és attól függ, hogy milyen az emberek moralitása.”
- A regényben a családfő kimenekíti a családját a kádári diktatúrából és egy Dráva-menti tanyára költöznek. Ez ma is létező jelenség, elég csak a koronavírus járvány idejére gondolni, de Kepes Andrást inkább az érdekelte, hogy milyen traumák szükségesek ahhoz, hogy valaki (jelen esetben a családfő) tekintélyelvűvé váljon. „A mélyén mindig trauma van. Ahhoz, hogy valaki gazember legyen, hosszú utat kell bejárni.” A történetet átszövi az erőszak és a manipuláció, ami Kepes András szerint megalkuvást és sumákolást hoz magával, de ezenkívül arra a kérdésre is kereste a választ, hogy az ügyeskedés hogyan szakít szét családokat, szerelmeket.Kepes András: Meg kell tanulnunk elfogadni, hogy a valóság alaphelyzete a bizonytalanság
Kepes András új esszékötete, A boldog hülye és az okos depressziós nemcsak azt kutatja, hogyan lehetünk boldogok ebben a világban, hanem saját és családja történetének kérdéseire is válaszokat ad.
Tovább olvasok - A történet a jugoszláv határ közelében, az Ormánságban játszódik és a romák is fontos szerepet kapnak benne. A szerző gyerekként sok időt töltött a Délvidéken, és a helyszín ismerős volt számára, ettől függetlenül személyesen is elment a regény helyszínére. „Fantasztikus, amikor a fikció találkozik a realitással. Át kellett írnom néhány részt, mert másként képzeltem el, mint a valóság. Örültem, hogy illatokat, ízeket, embereket ismertem meg.” Kepes András egyébként forgatott a délszláv háborúban, így személyes tapasztalata van arról, hogyan viselkedik egy nép, amikor egy másikra nem emberi, hanem etnikai vagy vallási alapon tekint, és ezek alapján hoz döntéseket. Galambos Péter megjegyezte, hogy tulajdonképpen ma is hasonló történik Ukrajnában az orosz megszállás alatt, vagy Izrael és a Hamász között.
- Kepes András nemcsak az új könyvében, hanem a mindennapokban is azt próbálja megfejteni, hogy mi működteti az embereket. Ennek kapcsán elmesélt egy meghatározó történetet egyetemista korából. Ekkor találkozott Örkény Istvánnal, aki meglátogatta a hallgatókat, ők pedig arról kérdezték, hogyan lehet valakiből író. „Örkény azt mondta: »Biztos megfigyelték már, hogy a macska ül egy sarokban, aztán feláll, odébb megy öt méterrel és ugyanúgy leül. Ha sikerül megfejteniük, hogy miért csinálta ezt a macska, akkor az embereken már nagyon könnyen eligazodnak. Én azóta is ezt próbálom megfejteni.«”
