Kemény István: A lányom mindent vitt, a kötet a második helyre szorult

.konyvesblog. | 2015. szeptember 22. |

Kemény István, Kemény Zsófi, Kemény Lili (Fotó: Valuska Gábor)

Kemény István a kilencvenes években biztosra vette, hogy a költészetet szeretők eltűnnek a föld felszínéről, míg most, bárhogy is panaszkodunk, a költészet mégis fel tudja kelteni az emberek érdeklődését. A JAK Retró - A József Attila Kör újraolvasó estjén jártunk.

Az Örkény István könyvesboltban hétfő este megtelt az előadóterem: a JAK Retró - A József Attila Kör újraolvasó programsorozatában ezúttal Kemény Istvánt látták vendégül. A költővel a JAK-sorozatban megjelent A koboldkórus című kötetéről Deres Kornélia és Ijjas Tamás beszélgetett. Az est folyamán többször felvetődött, hogy a szerző más, kilencvenes évek elején a JAK-sorozatban megjelenő költőkkel együtt milyen mértékben játszik meghatározó szerepet saját generációjuk költészetében, ahogy az is, hogy milyen jelentősége volt a kötetnek Kemény saját életében. Kemény István őszintén megjegyezte, hogy 1993-ban megszületett a legidősebb lánya, így az „mindent vitt”. A kötet a második helyre szorult.

A szerző költészete helyett nagyobb hangsúly került arra, hogy ő maga hogyan gondolkozik a költészetről, illetve annak helyzetéről. Első reakcióként Kemény István tréfásan megjegyezte, hogy leginkább arra törekszik, hogy sehogyan se gondolkodjon róla, újabb derültséget okozva ezzel a teremben. Kemény hosszabban beszélt arról, hogy az ember kétféleképpen láthatja és láttathatja a végtelent: az irónia „köreként”, vagy a pátosz végtelen vonalaként, és mindkettő egyaránt rejt magában lehetőséget és esetlenséget, problematikusságot – a kilencvenes években és napjainkban egyaránt.

Kemény szerint a rendszerváltás atmoszférája a kilencvenes évek eleji költészet számára ironikus módon fojtogató közeget teremtett: az irodalomtudomány teret kapva „rászabadult” a kortárs szépirodalomra, mintegy agyonnyomta azt. A szerző egyaránt mesélt magához a kötethez, valamint a kritikusokhoz köthető vegyes érzelmeiről. Deres Kornélia megjegyezte, hogy Térey János azt nyilatkozta a szerző ezen kötetéről, hogy ez volt az első olyan munkája, amely kapcsán „felszikráztak a befogadói indulatok”. Erre a költő idézett egy általa igencsak rosszmájú recenzióból, mely szerint ezek a versek „védtelenek, ugyanis se nem szépek, se nem bravúrosak”. Deres Kornélia nem hagyta annyiban, és tovább faggatta Keményt arról, vajon mi zavarhatta a recenzenst ennyire? Ő pedig leütötte a magas labdát: „Hát, talán az egész költészetem”.

Vehemens támadók mellett vehemens védelmező reakciók is érkeztek a befogadói oldalról: egy netnapló tanúsága szerint egy házibuliban valaki megjegyezte, hogy a „körmére kellene koppintani annak”, aki nem tud fejből idézni a költőtől – és volt, aki ezt ott szó szerint értelmezte.

Sem a szerzőt, sem a kortárs költészetet nem kell azonban félteni. Kemény szerint sincs okunk a pesszimizmusra: míg a kilencvenes években szinte biztosra vette, hogy a költészetet olvasó, szerető emberek eltűnnek a föld felszínéről, míg most, bárhogy is panaszkodunk, a költészet különböző formákban és módokon, de népszerűvé vált, és fel tudja kelteni az emberek érdeklődését.

Szerző: Steinmacher Kornélia

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.