Kalocsai Forradalmi Ezred, 82-es aknavető század

Könyves Magazin | 2010. május 10. |

Itt szolgált Garaczi László 1975-76 között, akinek régen várt kötete, a lemúr-sorozatot trilógiává bővítő, a katonaság időszakáról szóló Arc és hátraarc hétfőn kerül a nyomdába, a könyvhéten pedig az olvasók kezébe. Az íróval Keresztesi József beszélgetett az új mű kapcsán a II. Pécsi Irodalmi Fesztivál zárásaként.

Garaczi László felolvasóestje előtt Szabó T. Anna verselt gyerekeknek, így a Jókai téren összegyűlt hallgatóság egy része aranysityakos óvodás volt, és akik közülük figyeltek, elmondhatják majd az unokáiknak, hogy a szexuális felvilágosítást egyik legkiemelkedőbb kortárs írónktól kapták, még akkor is, ha nem mondta ki, mije van a lányoknak mind.
A Mintha élnél és a Pompásan buszozunk után a harmadik „lemúrkötet”, az Arc és hátraarc nem direkt folytatása az előző két műnek, de a beszélő, a főhős felismerhető, ugyanott lakik, a szülők és a barátok is nagyrészt változatlanok. Lemúrunk, a hazajáró lélek most 17-18 éves, a szerző időugrást hajt végre a 14 évesen otthagyott főszereplő életében: –A legrázósabb éveket még mindig nem mertem megközelíteni-vallja Garaczi. A sorozat első két kötete (1995 és 1998) után az olvasók azt várták volna, sorban jön a folytatás, a szerző utoléri magát az időben, de őt elsodorta az élet, drámát és forgatókönyvet írt, és megszületett a MetaXa is 2006-ban.

A történet fonalát végül a későkamasz korban veszi föl újra Garaczi, korai erotikával, hempergős és atomsorompós délutánokkal, és a katonaság meghatározó emlékével. Az író ezen a ponton hangsúlyozta, hogy a mű nem direkt önéletrajz, saját élményekből és rengeteg más történetből lett összegyúrva. Ő ugyan nagyon rosszul érezte magát a katonaság kötelékében, de nem tudott részt venni az élményt feldolgozó legendásításban, mint kor- és katonatársai, viszont a regény célja nem az önsajnáltatás, sem a dolog elviccelése, nem akarta „megcukrozni” a történteket. A könyvhöz Garaczi nagyon komoly kutatómunkát is végzett, több száz, a témával kapcsolatos művet olvasott el, amelyek közül kiemelte az olyan börtönregényeket, mint az Iskola a határon, a Sorstalanság vagy a Legyek ura, illetve a Honvédelmi Minisztérium novellásköteteit, amelyeket sorkatonák írtak. Az olyan laborintézmények, mint az iskola vagy a katonaság Garaczi szerint a szocializáció durva eszközei, és a történetek legmélyén ott áll az a tapasztalat, hogy mennyire rossz a családból kikerülve létezni.

Keresztesi József felvetette, hogy a mai fiatalok és a regény között kulturális távolság alakulhat ki a témaválasztás miatt, hiszen már nincsen kötelező sorkatonaság, ám szerző szerint ott a közös tapasztalat, ami nem akadály, hanem alapaxióma, a zárt tér és a benne mozgó fiatalok, ahol nem is a tér az igazán fontos, hanem az, hogy mi történik közöttük. Ez az élethelyzet pedig nem idegen senkitől.

Az Arc és hátraarc az idei könyvhétre jelenik meg, a lemúr-sorozat viszont nem ér véget a katonasággal. Garaczi László már tervezi a következő kötetet, amely a rendszerváltás előtti időszak fiatal felnőttlétéről mesél majd.

(Apró Annamária beszámolója a Pécsi Irodalmi Fesztiválról.)